A nők vezető szerepet játszanak azokban az erős civil mozgalmakban, amelyek célja a természeti erőforrások védelme, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a vállalatok elszámoltathatóságáért folytatott küzdelem El Salvador eme tengerparti városában, Ciudad Romeróban.

 

Cristina Reyes (fent a képen) most tölti a második ciklusát a Csendes-óceán mellett, Usulután tartományban fekvő Ciudad Romero helyi közösségi tanácsának elnöki posztján.

A munkájának köszönhetően a körzetében bevezették az áramot, az ivóvizet, utakat építettek és szolgáltatásokat létesítettek nőknek. Ez segítette hozzá, hogy megválasszák a közösségi tanács fejévé.

Az élete – és sok más ebben a térségben elő emberé – ezt megelőzően egy kalandokkal, túléléssel és ellenállással teli vadregényes történetre hasonlított.

Reyesnek és családjának el kellett menekülnie a faluból, ahol addig éltek, az 1980 és 1992 közötti, 75.000 életet követelő polgárháborút megelőző politikai erőszak alatt.

Azt követően, hogy az Egyesült Államok által támogatott ellenforradalmi erők elől való menekülés során nővérével a dzsungelben és barlangokban élt, végül a szomszédos Hondurasban talált menedéket.

„De 1980-ban vissza kellett térnünk El Salvadorba, mert a hondurasi hadsereg elnyomó kampányt kezdett a civil társadalom ellen, ami éppen olyan volt, mint amilyen El Salvadorban folyt” mondta Reyes az IPS-nek Ciudad Romero-i otthonában. „Azonban itt, El Salvadorban, a hadsereg még mindig ugyanezt tette.”

Reyes eme brutális kampány kapcsán házfelgyújtásokról, letartóztatásokról és olyan katolikus papok elnyomásáról beszélt, akik védték az emberi jogokat.

A falut, ahol most él, az egyikük tiszteletére nevezték el. Óscar Arnulfo Romero érseket 1980-ban egy orvlövész lőtte le, miközben a tömeg ünnepelte.

„Mire hazajöttem nem maradt itt semmi, még egy kutya sem” folytatta Reyes. „Gerillák lettünk azoknak a mészárlásoknak a hatására, amiknek tanúi voltunk.”

Addigra különböző baloldali csoportok a Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Frontban (FMLN) egyesültek. Ő és a nővére egy a gerillák által működtetett rádióállomáson dolgoztak, és eközben azon is munkálkodtak, hogy segítsenek az olyan nőknek, akik elvesztették a férjeiket és gyerekeiket a háborúban.

Ez vezetett a El Salvador fővárosában női szervezetekben végzett munkájához, azt megelőzően, hogy az Usulutánban található alsó Lempa folyó régiójába költözött, ahol a háború után az országba visszatérő egykori felkelők és menekültek felépítették Ciudad Romerót és más közösségeket.

„Élelmiszerprogramok beindításában segédkeztünk, és most azon dolgozunk, hogy növeljük az elektromos áramhoz való hozzáférést” mondja Reyes. „Olyan terveink is vannak, hogy egy kórházat építsünk ide.”

Reyes egy szélesebb szociális mozgalom tagja, aminek a neve La Coordinadora de Bajo Lempa y Bahía de Jiquilisco. Ez a szervezet annak a régiónak több mint száz közösségében aktív, alulról szerveződő csoportok koalíciója, amit az UNESCO 2007-ben a Xiriualtique-Jiquilisco Bioszféra Rezervátumnak nyilvánított.

Ez a tengerparti terület, amin a Lempa folyó folyik keresztül, ad otthont az ország legnagyobb kiterjedésű mangrove mocsarának.

A helyi falvakban a közösségi tanácsok hozzák a politikai döntéseket.

A Mangrove Egyesület, ami a La Coordinadora része, civil válasz a klímaváltozás okozta gyakori válságokra, a túláradó folyókra és az árvizekre.

A szociális mozgalom céljai között szerepel a diverzifikált fenntartható gazdálkodás, az organikus mezőgazdaság, az élelmiszerbiztonság és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás növelése.

„A mi szociális mozgalmunkban a közösségek rendelkeznek a saját forrásaik fölött” mondja az irodájában az IPS-nek Estela Hernández, a Mangrove Egyesület vezető testületének a tagja.

„És ugyanakkor azon is dolgozunk, hogy az új nemzeti kormány politikája foglalja magába a mi, élelmiszerbiztonságra, a környezeti menedzsmentre, a vízre és a helyi döntéshozásra vonatkozó akcióinkat és stratégiáinkat” tette hozzá.

A kormány most az FMLN kezében van, ami az 1992-es békemegállapodás után letette a fegyvert, és ezt követően a legnagyobb ellenzéki párttá vált, és végül a 2009-es választási győzelme a baloldalt segítette hatalomba a hatmillió lakosú, kis közép-amerikai ország történetében először.

María Elena Vigil, aki szintén benne van a Mangrove Egyesület vezető testületében, azon dolgozik, hogy segítsen a közösségeknek, hogy szerveződjenek az állami irányítású Lempa Folyó Vízerőmű Bizottság (CEL) ellen, ami négy gát fölött rendelkezik.

Az esős évszakban a vizet az egyik, Szeptember 15. névre hallgató gát ereszti át, amit néha anélkül nyitnak meg, hogy erről megfelelően figyelmeztetnék az ártérben gazdálkodó közösségeket és ez terménykárokat okoz, sőt, életeket követel” mondja.

„Az érintett közösségeknek el kell menniük ezek miatt az áradások miatt” mondta Vigil az IPS-nek. „Úgyhogy most aktívan szerveződünk a vízerőmű vállatok ellen.”

Vigil a helyi közösségek azon harcát is vezeti, amit azért folytatnak, hogy a cukornádipar hagyjon fel a mérgező gyomirtó szerek és műtrágyák használatával, amik betegségeket, többek között veseelégtelenségeket okoznak.

„Egyre több és több megbetegedés történik a körzetben” mondta, és arra panaszkodott, hogy „ezeket a vegyszereket a levegőbe permetezik, amik ezután az élelmiszereinkbe és vizünkbe kerülnek, sőt, még a part menti mangrove mocsarakba is belemosódnak.”

Dolores Esperanza Maravilla, aki a La Coordinadora-val dolgozik, helyi ellenállást szervez a CEL ellen, mert azt okolja a termények és a helyi közösségek elárasztása miatt.

Egy a múlt nyári áradás által kettétört csatorna szélén állva Maravilla ezt mondta az IPS-nek: „A vízerőmű vállalatok a felelősek ezért, és más ehhez hasonló törések is vannak a csatornában.”

Ő volt az első emberek egyike, akik ott voltak, amikor a csatorna eltörött, és fotókat készített a katasztrófáról a mobiltelefonjával, hogy ezekkel gyakoroljon nyomást a Mezőgazdasági Minisztériumra, hogy jöjjenek ki, végezzenek méréseket és kezdjék meg a megfelelő válaszlépés előkészítését.

Amellett, hogy részt vesznek az alulról szerveződő közösségek szerveződési erőfeszítéseiben, sok nő El Salvadorban vállalta azt is, hogy továbbképzi magát egy nemzeti felnőtt írás-olvasás programban.

El Carmen falu egy írás-olvasás körében három asszony forgatja a munkafüzetet és gyakorolja a tanáruk által kijelölt matematikai problémákat és pénzváltási feladatokat.

„Régóta várunk erre” mondta a diákok egyike, María Concepción Ortillo, az IPS-nek. „A háború miatt nem tudtunk tanulni, és a legtöbbünk gerilla vagy katona volt. Most boldog vagyok, hogy itt lehetek, és mi, nők folytathatjuk ennek a társadalomnak az előrevitelét.”

Reyes elmondta, hogy a női szervezőmunka egyik legfontosabb vívmánya az elmúlt években az az „önbizalom, amit egymásnak adtunk”.

Segédkezett egy a közössége által fenntartott menedék létrehozásában, ahol a nők olyan szolgáltatásokat kaphatnak, mint a pszichológiai tanácsadás, és módjuk van arra, hogy bizalmas beszámolókat tegyenek a családon belüli erőszakról vagy szexuális zaklatásról, és segítséget kapjanak.

Reyes mozgalmas élete jelzi a nők az El Salvador-i alulról szerveződő szociális mozgalmakban játszott egyre növekvő fontosságú és kiemelt szerepét.

Azon vagyunk, hogy próbáljuk kitalálni, hogy még mit tehetünk, hogy segítsünk a nőknek” mondta Reyes. „A jövőbe tekintünk és többet dolgozunk.”

Dahr Jamail írása