Mexikó új elnöke azt mondta, hogy a migrációnak választásnak, és nem kényszernek kellene lennie. Azonban ahhoz, hogy Andrés Manuel López Obrador ezt megvalósítsa, a kormányzatának a probléma gyökereit kell kezelésbe vennie, amibe beletartoznak a Mexikóban gyakorta előforduló munkaügyi visszaélések is. Egy kedvező munkajogi rendszer felépítéséhez és megerősítéséhez együtt kell működnie a kormányzat összes ágának, a magánszektornak, a rendvédelmi szerveknek és a kereskedelmi partnereknek.

A munkajogi szabályozás megerősítése csak a kezdetet jelenti. A munkavállalói jogok tekintetében Mexikó az egyik legrosszabb ország a világon, és a munkavállalók elnyomása az egyik alábecsült oka az Egyesült Államokba irányuló migrációnak. Vegyük például a cananeai bányászok esetét. A kis bányavárosban régi hagyománya van a ciklikusan váltakozó körnek: munkáskövetelések, sztrájkok, elnyomás, megtorlás, sortüzek és helyettesítő munkaerő felvétele. 2010-ben a szövetségi kormány kétezer, helikopterekkel, rohampajzsokkal, gumibotokkal és könnygázzal felszerelkezett rendőrt és katonát küldött oda, hogy leverjék az éppen zajló sztrájkot. A sztrájkot sortüzek követték, és ennek hatására a bányászok iratok nélküli munkásokként Arizonába mentek.

A rossz munkajogi helyzet az elvándorlás egyik fő oka - Fotó: Alfredo Estrella/AFP/Getty Images

2017-ben őslakos munkásokat alkalmaztak Camargóban, hogy egy Ciudad Juárez melletti paradicsomfarmon dolgozzanak, és törvénytelenül vontak le a fizetésükből élelmezésért és szállásért. Ahogyan erről bejelentés érkezett, a gazdaság mind a nyolcvan munkásának nyoma veszett. Amikorra a hatóságok megérkeztek, hogy kivizsgálják a panaszukat, az összes munkás eltűnt. Ezek a körülmények és a retorziók a munkások hallgatását célzó megfélemlítésnél is jobban ösztönzik a mezőgazdasági munkásokat, hogy az Egyesült Államokba vándoroljanak, és Kaliforniában és délkeleten szedjenek paradicsomot.

Több közelmúltbeli fejlemény azonban lehetséges változást jelez a munkavállalói jogok jobb érvényesítése felé Mexikóban.

López Obrador kampányígéretei között mélyreható strukturális változások szerepeltek, amelyek közül több, például a minimálbér-emelés, mostanra belekerültek a Nemzeti Fejlesztési Tervébe. Több javaslata is arra irányul, hogy az Egyesült Államokba való elvándorlást „lehetőséggé és ne kényszerré” tegyék, még ha az Egyesült Államokba irányuló mexikói migráció már évek óta csökkenőben is van.

2018 novemberében, Enrique Peña Nieto kormányzatának utolsó napjaiban Mexikó aláírta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 98-as Megállapodását a Szerveződési Jogról és a Kollektív Tárgyalásról. Munkavállalói jogokkal foglalkozó jogvédők szerint a mexikói törvények a megállapodáshoz való igazításához fel kell hagyni a „protektív szerződésekkel”, amelyek esetében a munkavállalóknak nincsen beleszólásuk a vállalatok által uralt szakszervezetek által kötött szerződésekbe.

Egy másik pozitív jel, hogy az Egyesült Államok-Mexikó-Kanada Megállapodás (USMCA), ami ha a kongresszus megszavazza, a NAFTA-t fogja felváltani, munkajogi fejezetében a felek megerősítik az ILO felé vállalt kötelezettségeiket, elítélik a munkajogok kereskedelmi lehetőségek vagy befektetők odavonzásának érdekében történő csorbítását, és megkövetelik Mexikótól, hogy vizsgálja felül munkaügyi törvényeit, hogy nagyobb védelemben részesüljön a dolgozói képviselet a kollektív tárgyalások során. A USMCA azt is leszögezi, hogy a felek azt várják, hogy López Obrador kormánya beváltja ezeket az ígéreteket, és a megállapodás szövege lehetőséget teremt arra, hogy életbe lépését elhalasszák, ha a kormány nem hajtja végre az előírt reformokat.

Most a López Obrador kormányzaton a sor, hogy teljesítse ezeket a vállalásokat, hogy összehangolja a hazai jogszabályokat az ILO 98-as Megállapodásában és az USMCA 23. fejezetében foglaltakkal, és hatékony betartatási mechanizmusokat hozzon létre és alkalmazzon.

Az Egyesült Államok a maga részéről profitálna a megerősített mexikói munkavállalói jogokból, mert azzal a tömeges bevándorlás alapvető okait kezelnék. A kormánynak számos eszköz áll rendelkezésére, hogy ezt elérje.  Az USMCA 23. fejezetének A függeléke jogi eszközöket ad az Egyesült Államok kezébe, hogy leállítsa a megállapodás bizonyos munkaügyi reformoktól függővé tett teljesítését. Az amerikai kormány azzal is jól járna, ha nem engedné Mexikóban működni azon vállalatait, amelyek ott megsértik a munkavállalói jogokat. Megkövetelheti azt is, hogy az amerikai vállalatok tájékozódjanak arról, hogy mi zajlik külföldi beszállítóiknál, és biztosítsák a munkavállalói jogok érvényesülését. Ahol aggályok merülnek fel, a vállalatoknak ott meg kellene vizsgálniuk a beszállítóikat, és megszakítani az együttműködést azokkal, amelyeknél jogsértések történnek.

Annak ellenére, hogy kulcsszerepet játszott a neoliberális globális gazdaság kidolgozásában és létrehozásában, így a munkajogi normák csorbításában a világban, az Egyesült Államok kormánya most próbálja visszaszorítani a globalizáció hatásait. Bár az Egyesült Államokban uralkodó nacionalista, bevándorlás-ellenes érzelmeket nem lehet a globalizáció jogos kritikájának tekinteni, a Mexikóból az Egyesült Államokba irányuló migráció nem kívánatos egyik ország, különösen pedig az otthonaikat elhagyni kényszerülők számára sem. A munkának egy jogalapú megközelítése Mexikóban segítene egy kevésbé destruktív globalizáció létrehozásában, és megadná a dolgozóknak a lehetőséget az el nem vándorlásra.

Írta: Avery Kelly

Forrás: Americas Quarterly

Fordította: Latin-Amerika Társaság