Egy Elliott Abramsszal folytatott indulatos múlt szerdai beszélgetés közben Ilhan Omar képviselő szóba hozta az El Salvador-i El Mozote-mészárlást, a modern latin-amerikai történelem egyik legszörnyűbb tömeggyilkosságát. A minnesotai demokrata képviselő mindössze kétéves volt 1981 decemberében, amikor a mészárlás történt. Abrams, Donald Trump új, Venezuelával foglalkozó különleges megbízottja magas beosztású külügyminisztériumi tisztviselő volt a Reagan-kormányzat idején, ami katonai és gazdasági segélyt küldött El Salvadorba, hogy ezzel segítsen legyőzni egy baloldali felkelést, és feltartóztassa a kommunizmust szerintük az Egyesült Államok felé közelítő hullámát. Mi történt 1981-ben? És mi köze ehhez Abramsnak?

Abrams egyszerűen csak „incidensnek” nevezte a modern latin-amerikai történelem egyik legszörnyűbb tömeggyilkosságát – Fotó: Susan Meiselas

Több mint kilencszáz parasztot gyilkoltak meg több faluban és azok környékén az ország keleti tartományában, Morazánban. A legtöbbjük idős férfi, nő és gyerek volt. El Mozotéban a katonák egy római katolikus templomnál elválasztották a férfiakat a családjaiktól, elvitték és agyonlőtték őket. Ezután beterelték az anyákat és a gyerekeket az épületbe. Rájuk szegezték az Egyesült Államoktól kapott M-16-os automata gépfegyvereiket, és tüzet nyitottak rájuk, majd felgyújtották a templomot. Körülbelül száznegyven gyereket öltek meg, köztük csecsemőket. Az átlagéletkoruk hat év volt.

Omar nem túl agyafúrtan kérdezett erre rá Abramsnál, aki nem alaptalanul tekintette ezt személyes támadásnak. Omarnak azonban igaza volt abban, hogy Abrams korábban igyekezett elbagatellizálni vagy akár még el is tussolni a mészárlást azzal, hogy kommunista propagandának minősítette azt. Akkor sem tévedett, amikor feltette a kérdést, hogy erkölcsileg helyes-e, hogy Abrams magas kormányzati pozíciót kapjon, és azzal bízzák meg, hogy megdöntse a venezuelai diktatúrát és mozdítsa elő a demokráciát.

El Salvadorban a Reagan-kormányzat, amelynek Abrams a helyszínre küldött ügynöke volt, rutinszerűen vette védelmébe a salvadori kormányt olyan bizonyítékokkal szemben, amelyek szerint reguláris hadserege és a vele szövetséges jobboldali halálosztagok büntetlenség mellett működtek, és gyilkolták a parasztokat, szakszervezetei vezetőket, és mindenki mást, akit kormányellenesnek vagy gerillapártinak tartottak. Abrams még a halálosztagok egyik leghírhedtebb vezetőjét, Roberto D’Aubuissont is védelmébe vette, aki felelős volt Óscar Romero érsek meggyilkolásáért, akit 1980 márciusában misézés közben lőttek agyon.

A Romero elleni merénylet polgárháborút robbantott ki El Salvadorban, amelyben a hadsereg és az országot évtizedek óta az Egyesült Államok támogatásával vezető oligarchák harcoltak egy marxista irányultságú felkeléssel. A forradalmat leginkább az El Salvador-i parasztok támogatták, akiknek nem sok vesztenivalójuk volt a kormány esetleges megdöntésével, ami brutális elnyomással tartotta őket nyomorúságos szegénységben.

Hogy kiszárítsa a parasztok tengerét, amiben a gerillák úszkáltak, ahogyan Mao fogalmazott, az Atlacatl-zászlóalj, amelynek tisztjei nem sokkal korábban fejezték be felkeléselhárító kiképzésüket az Egyesült Államokban, „felperzselt föld” hadműveletet indított Morazónban, egy hegyvidéki régióban, ahol a félig írástudatlan parasztok kis földjeiken szizálkendert és kukoricát termesztetettek.

Én 1980 decemberében lettem a New York Times El Salvador-i tudósítója. Nem sokkal előtte erőszakoltak és gyilkoltak meg salvadori katonák négy amerikai katolikus apácát, ami egy másik olyan vérlázító bűncselekmény volt, amit a Reagan-kormányzat igyekezett eltussolni. Egy évvel később a gerillák becsempésztek Morazánba. Velem volt Susan Meiselas fotóriporter is, aki Nicaraguában végzett munkája miatt már híres volt. Ezzel egy időben, de tőlünk függetlenül, a Washington Post újságírójának, Alma Guillermoprietónak is sikerült eljutnia a térségbe.

Amikor El Mozotéba értünk, a mészárlás nyomai még mindig egyértelműek voltak. Keselyűk köröztek a csontvázak felett, és a halál szaga érződött a levegőben.

A tudósításom és Susan képei 1982 januárjában jelentek meg a Timesban, Alma cikke pedig a Postban. A kormány azonnal támadni kezdett minket, és igyekezett tagadni a történteket, gerillapropagandának nevezve azt. A tudósítások nem hitelt érdemlőek, mondta Abrams. Úgy fogalmazott, hogy El Mozote „egy olyan incidensnek tűnik, amivel a gerillák legalábbis jelentősen visszaélnek”. Így lett több száz gyerek meggyilkolásából egyszerű „incidens”.

Tavaly, az 1980-as évek óta először, visszatértem El Mozotéba. Találtam egy túlélőt, Amadeo Sánchezt, aki nyolcéves volt a mészárlás idején. Egy parasztfiú volt, aki apjával dolgozott a földeken. Amikor az Atlacatl műveletének híre elért a falujába, már hallani lehetett a fegyverropogást és a katonai helikopterek zaját. Sánchez és az apja elrejtőztek. Anyja a faluban maradt Sánchez három fiatalabb testvérével, köztük egyéves kisöccsével. „Semmi rosszat nem tettem. Semmi sem fog történni velem” – idézte fel anyja szavait.

Búvóhelyéről, kövek és gaz közül, Sánchez látta, ahogyan a katonák házról-házra jártak. Az egyik házból kirángattak két tizenéves lányt, és levitték őket a folyóhoz, mondta Sánchez. Oda már nem látott el, de hallotta, ahogyan a lányok anyjuknak sikoltják: „Anya, megerőszakolnak.” Aztán puskalövéseket hallott. És csend lett.

Egy vagy két nappal a katonák távozása után Sánchez és apja visszatértek a faluba. A férfi elmondta, hogy holtan találta anyját és a testvéreit. Az egyik házban látott egy nőt, María Santost. Az ágyban feküdt, homlokán lőtt sebbel. Mellette ott volt egyéves kislánya. Elvágták a torkát. A falra a katonák vérrel ezt írták: „Un niño muerto, un guerrillero menos.”: azaz „Egy halott gyerek, egy gerillával kevesebb.”

(Sánchez ezt eskü alatt vallotta egy bírónak, aki a mészárlásért perbe fogott tizennyolc katonatiszt még zajló tárgyalását vezeti.)

Omar nem ismerte Sánchez vallomását, de ügyesebben vonhatta volna kérdőre Abramst, ha olvasta volna az ENSZ Igazság Bizottságának 1993-ban kiadott jelentését az El Salvadorban a polgárháború idején elkövetett emberi-jogsértésekről. A rendelkezésére bocsátott titkosítás alól feloldott amerikai kormányzati dokumentumok, és interjúk alapján a bizottság ezt írta:

„1981. december 10-én a Morazán megyei El Mozote faluban az Atlacatl zászlóalj egységei ellenállás nélkül őrizetbe vették a helyszínen tartózkodó összes férfit, nőt és gyereket. A következő napon, december 11-én, miután az éjszakát a házaikba bezárva töltötték, csoportokban szándékosan és szisztematikusan kivégezték őket. Először a férfiakat kínozták meg és végezték ki, aztán a nőkkel végeztek, utoljára pedig a gyerekeket ölték meg, azon a helyen, ahol be voltak zárva.”

Még ha Omar fel is olvasta volna ezt Abramsnak, és megkérdezte volna, hogy mi a véleménye róla, valószínűleg nem kapott volna egyenes választ. Abrams a kongresszus előtt gyakorolta a színészkedést.

1982-ben a Szenátus Külkapcsolatokkal Foglalkozó Bizottsága előtt kellett megjelennie, ahol Paul Tsongas szenátor megkérdezte tőle, hogy véleménye szerint el lehet-e mondani Roberto D’Aubuissonról, hogy „jobboldali szélsőséges”.

„Nem, nem hiszem” – válaszolta Abrams.

„Akkor úgy gondolja, D’Aubuissonnál jobboldalibbnak kell lennie valakinek, hogy szélsőségesnek minősüljön? – kérdezte Tsongas.

„Gyilkosságban kellene érintettnek lennie” – felelte Abrams.

D’Aubuisson érintett volt gyilkosságban, és ezt Abramsnak is tudnia kellett.

Néhány hónappal Romero meggyilkolása után, egy salvadori katona elment az amerikai nagykövetségre, és egy fiatal politikai tisztnek, Carl Gettingernek elmondta, hogy D’Aubuisson vezette azt az összejövetelt, amelyen kitervelték a merényletet, és a katonák sorsot húztak, hogy ki hajtsa végre. Ezt annak rendje és módja szerint jelentették Washingtonnak, és egy másik hírszerzési jelentés szerint pedig D’Aubuisson „központi figurája” volt a halálosztagok tevékenységének, ahogyan egy El Salvadorban szolgálatot teljesítő magas rangú diplomata akkoriban elárulta. Ebben az időszakban El Salvador volt a legfontosabb külpolitikai ügy, és Abrams magas beosztású külügyminisztériumi tisztviselő volt.

Az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy D’Aubuisson bűnrészes volt Romero érsek meggyilkolásában, és hogy valóban megtörtént az a találkozó, amelyen sorsot húztak, a CIA később „hitelt érdemlőnek” minősítette. „Bár bármelyik jobboldali halálosztag kitervelhette és végrehajthatta volna ezt a viszonylag egyszerű kivégzést (…), valószínűleg kevesen voltak olyan fanatikusok és bátrak, mint D’Aubuisson, hogy meg is tegyék.”

Omar akaratlanul leleplezte, hogy Trump valószínűleg a megfelelő embert választotta ki, hogy végrehajtsa a politikáját Venezuelában. Ahogy El Salvador-i múltja sejteti, Abrams azt fogja mondani, amit csak kell, hogy elérje, amit a kormány akar.

Írta: Raymond Bonner, a Weakness and Deceit: America and El Salvador’s Dirty War című könyv szerzője

Forrás: The Atlantic

Fordította: Latin-Amerika Társaság