A Mexikón keresztül az Egyesült Államok felé tartó több ezer közép-amerikai bevándorló megindulását vagy a bandaerőszak, vagy pedig a mélyszegénység előli meneküléssel szokás magyarázni. Azonban a bevándorló karaván mögött van még egy fontos tényező, amire kevésbé gondolunk: az éghajlat-változás.

A bevándorló karaván legtöbb tagja Guatemalából, Hondurasból és El Salvadorból jön – három olyan országból, amelyet megtépázott az erőszak, a szervezett bűnözés és a rendszerszintű korrupció, amelyek gyökerei a térség hidegháborús konfliktusaira nyúlnak vissza.

A klímaváltozás néha súlyosbító, máskor kiváltó tényező, de mindenképpen része a problémának - Fotó: Oscar Rivera/AFP/Getty Images

Szakértők szerint ezek mellett a térségben végbemenő klímaváltozás is olyan súlyosbító – néha pedig kiváltó – tényező, ami hozzájárul más problémák, például a rossz termés és a szegénység fokozódásához, és arra figyelmeztetnek, hogy az elkövetkezendő évtizedekben ez várhatóan még emberek újabb millióit fogja elindítani északra, az Egyesült Államok felé.

„Az, ha csak az erőszakról beszélünk, elfedi a nagyobb képet – vagyis azt, hogy az emberek azt mondják, hogy az élelmiszer-bizonytalanság valamilyen fajtája miatt indulnak meg” – mondta Roberto Albro, az Amerikai Egyetem Latin-amerikai és Latino Tanulmányok Központjának kutatója.

„Az emberek elsősorban azért kelnek útra, mert nincs mit enniük. Ez pedig szorosan kapcsolódik a klímaváltozáshoz. Szörnyű éghajlati instabilitásnak vagyunk tanúi, ami radikálisan megváltoztatja az élelmiszer-biztonságot a régióban.”

A bevándorlók ritkán nevezik meg konkrétan a „klímaváltozást” megindulásuk kiváltó okaként, mert ez a kifejezés túl elvont és hosszútávú, mondta Albro. A térségben élő és a kisgazdaságoktól függő emberek azonban fájdalmasan tudatában vannak annak, hogy az időjárási mintázatok megváltozása tönkreteheti a termést, és megtizedelheti a jövedelmüket.

A legutóbbi három bevándorló karaván közül az első a mexikói Huixtla városában tartott rövid pihenőt, ahol Jesús Canan elmesélte, hogy korábban kukoricát és babot termesztett egy hektár földön a Honduras nyugati részén lévő ősi romváros, Copán közelében.

A ch’orti’ maja őslakos Canan idén hagyta ott a földjét, miután többedik alkalommal tönkrement a termése, amit ő az aszálynak és az időjárási mintázatok megváltozásának tulajdonított. „Idén nem esett az eső. Tavaly sem” – mondja halkan. „A kukoricaföldemen nem termett semmi. A költségeim miatt, mindennel, amit belefektettünk, nem maradt semmi pénzünk. Nem volt betakarítás.”

Kétségbeesésében és az Egyesült Államokról álmodva Canan október elején kelt útra, és csatlakozott a bevándorló karavánhoz. Egy feleséget és három – 16, 14 és 11 éves – gyereket hagyott hátra, akiknek abba kellett hagyniuk az iskolát, mert Canan nem tudta megvenni a felszerelésüket.

„Korábban nem ilyen volt. Emiatt kényszerültünk útra kelni” – mondta. „Az elmúlt években időnként esett. A növényeim teremtek, de immáron nincs semmilyen [időjárási] mintázat.”

Az Egyesült Államok Vám- és Határőrsége adatai nagy kivándorlási hullámot mutatnak Nyugat-Hondurasból, egy elsődlegesen kávétermelő térségből, mondta Stephanie Leutert, a Texasi Egyetem közép-amerikai bevándorlással és biztonságpolitikával foglalkozó szakértője.

Sokan közülük gazdálkodók vagy mezőgazdasági munkások, akik akkor keltek útra, amikor a kávétermesztés már nem volt jövedelmező. Ilyen például a hondurasi Ocotepeque városából származó huszonöt éves Antonio Lara is, aki feleségével, illetve hatéves és tizennyolc hónapos gyerekeivel együtt csatlakozott a karavánhoz. „A kávé korábban ért valamit, de hét évvel ezelőtt volt utoljára tisztességes ára” – magyarázta.

Lara elmondta, hogy úgy véli, hogy az időjárási mintázatok megváltozásának sok köze van a problémához, de a kapzsi főnököket és kávékereskedőket is hibásnak tartja érte. „Nem azért hagytam ott a hazámat, mert ezt szerettem volna. Azért jöttem el, mert muszáj volt” – mondta.

Közép-Amerikában a dolgozó emberek egyharmada a mezőgazdasághoz kötődik, így a gazdálkodási gyakorlatokban bekövetkező bárminemű törés pusztító következményekkel jár.

Körülbelül 2012 óta a kávécserjéket Közép-Amerikában egy levélrozsdásodásnak nevezett járvány pusztítja, ami egyes becslések szerint a gazdaságok hetven százalékát érinti. Normál esetben a gomba elpusztul, amikor a hőmérséklet este lehűl, de a melegebb esték kedveznek a terjedésének, mondta Sam Dupre, a Baltimore megyében lévő Marylandi Egyetem kutatója.

A klímaváltozás a gombára gyakorolt hatásáról még viták folynak, de Dupre elmondta, hogy a guatemalai helyzet „azt mutatja, hogy még közvetlen klímaváltozási kapcsolat nélkül is mi történik, ha ezek a globális árucikkek rosszul teljesítenek”.

„Az egyik dolog, amit találtam az, hogy az emberek főleg azért kezdtek elvándorolni, mert nem tudták fizetni az adósságaikat, vagy pénzhez jutni ennivalóra” – mondta Dupre. „Az emberek azt mondták nekem, hogy a kávé levélrozsdája előtt nem vádoroltunk. Most igen. Ez normális.”

Az Élelmezési Világprogram a közép-amerikai bevándorlókról szóló tanulmánya tavaly azt állapította meg, hogy közel felük mondja magáról, hogy élelmiszer-bizonytalanságban él. A kutatás feltárta, hogy fiatal férfiak elvándorlásának növekedő tendenciáját az indirekt szegénység és a munkanélküliség okozza.

A klímaváltozás még szélsőségesebb és kiszámíthatatlan időjárást hoz a térségbe: a nyári esőzések később kezdődnek, és szabálytalanabbá válnak. Az El Niño okozta aszály súlyosan érintette Közép-Amerikát az elmúlt négy évben, de ezt az időszakot időnként özönvízszerű áradásokat okozó esőzések szakították meg.

Mindezek eredményeképpen több mint hárommillió embernek okoz gondot saját maga élelmezése.

„A kávé és a kukorica érzékeny a hőmérséklet- és a csapadékváltozásokra” – mondta Albro. „Ha a kávécserje nem terem, akkor nem tudsz csak úgy gyorsan váltani, és valami mást csinálni, a felépülés hosszú időt vesz igénybe. Több termés ment tönkre egymás után, és ez rendkívüli nehézségeket okozott a kis gazdálkodóknak.”

A gazdák először a városokba vándorolnak, ahol egy sor új problémával szembesülnek, amelyek hatására elkezdik a külföldi kivándorlást fontolgatni.

„Van egy belső mozgás, amely során valaki mondjuk Guatemalavárosba megy, ahol aztán egy banda elkezdi zsarolni, és ezután elmegy az Egyesült Államokba” – mondta Leutert. „Amikor odaérnek, azt fogják mondani, hogy az erőszak miatt menekültek el, de a klímaváltozás volt a kiváltó tényező.”

Az Egyesült Államok Vám- és Határőrsége szerint októberig idén már több mint ötvenezer guatemalai családot vettek őrizetbe azért, mert megpróbálták átlépni az Egyesült Államok határát; kétszer annyit, mint tavaly.

Az emberek különböző okok miatt indulnak útnak, és a klímaváltozás hatása gyakran messzire ér, és még nehéz felmérni, de a Világbank úgy becsüli, hogy a hőmérséklet-emelkedés és a szélsőséges időjárás a következő harminc évben mintegy 3,9 millió klímamenekültet fog arra kényszeríteni, hogy elmeneküljön Közép-Amerikából.

Az emberek ilyen méretű tömeges elvándorlása országaik destabilizálódásával fenyeget, és kihívás elé állítja a célországokat, így az Egyesült Államokat is. Az ENSZ 1951-es Menekültügyi Konvenciója egyértelműen meghatározza a menedékjog feltételeit, például az üldöztetést vagy a háborút, de a klímaváltozás nem szerepel a listán.

Mivel 2050-ig a becslések szerint 150-300 millió klímamenekült kényszerül elhagyni a lakóhelyét, új nemzetközi keretrendszerre lesz szükség az elhelyezésükhöz.

„Ha a földed teljesen kiszáradt, vagy ha a házadat elöntötte a víz, és emiatt futsz az életedért, akkor nem nagyon különbözöl más menekültektől” – mondta Michael Doyle, aki nemzetközi kapcsolatokat tanít a Columbia Egyetemen. „Csak az a probléma, hogy míg a háború elől menekülők jogosultak erre a státuszra, te nem vagy az.”

Doyle egy tudósokból és jogvédőkből álló csoport tagja, amely azt szeretné elérni, hogy egy olyan új szerződés szülessen, ami az otthonukat elhagyni kényszerülő emberek szükségleteit helyezi előtérbe elmenekülésük pontos oka helyett, hogy lefedje a klímamenekültek várható hullámát is.

A mérföldkövet jelentő menekültügyi megállapodás bármilyen reformja „jelenleg elég valószínűtlen”, mondta Doyle, részben egy ilyen új egyezmény komplexitása, részben pedig a nacionalista kormányok hatalomra kerülése miatt, olyan helyeken, mint például az Egyesült Államok.

„Az Egyesült Államok elnöke politikai megosztó kérdésként használja fel a bevándorló karavánokat, hogy ezzel választassa újra magát” – mondta Doyle. „Ha újra hozzá is nyúlunk az 1951-es megállapodáshoz, az sokkal inkább a gyengítése, mintsem erősítése lesz. Nem olyan országban élünk, amelyben reformok, bár érzékeny kérdésről van szó, születnek. Most épp nincs meg hozzá a globális államiság, megközelítőleg sem.

Írta: Oliver Milman, Emily Holden és Davis Argen

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság