Egyesek nagyon valószínűtlennek tartják, de a recept megvan egy katonai puccshoz Brazíliában. A hozzávalók: a hadsereg egyik nyugalmazott kapitánya, mint elnökjelölt, akinek alelnöjelöltje egy nyugalmazott tábornok; jelentős támogatás a fegyveres erők soraiból a „katona” jelöltek iránt; a demokratikus intézmények erodálódása; és emberemlékezet óta a legmélyebb gazdasági válság. Ha plusz öntetként még hozzáadunk egy olyan baloldali jelöltet, aki vélhetően kegyelmet próbál adni egy börtönben lévő exelnöknek, és hagyjuk őket összeérni, hozzákeverünk álhíreket és némi megosztottságot a közösségi médiában, a végeredmény nagyon is egy olyan katonai puccs lehet, ami nem túlságosan különbözik azoktól, amelyek Brazíliában és Dél-Amerika más részein lezajlottak az 1960-as és 1970-es években.

Ez a brazil elnökválasztási kampány most más. 1994 óta két párt, a Munkáspárt (PT) és a PSDB váltogatta a győztes és a második helyezett pozícióit az elnökválasztásokon. Jelenleg azonban az élen álló jelölt Jair Bolsonaro, a hadsereg egykori kapitánya, aki hét ciklust töltött a kongresszusban. Bolsonaro először akkor került be a hírekbe, amikor azzal vádolták meg, hogy belföldi terrorizmusra biztatott, hogy így kényszerítsenek ki magasabb béreket a hadsereg számára, bár soha nem ítélték el ezért. Sokszor beszélt a diktatúra (1964-1985) időszaka iránti vonzalmáról, és már elkezdett egy választási csalás rémével riogatni (persze, csak ha veszít). Huszonhat évnyi képviselősége alatt Bolsonaro sokkal inkább az emberi jogi aktivistákkal, a kongresszus baloldali tagjaival és a politikai establishmenttel való konfliktusaival vált ismertté, mintsem azzal, hogy bármilyen jelentős szerepet játszott volna a tényleges törvényhozásban.

A szerző szerint Bolsonaro közvetlen fenyegetést jelent a brazil demokráciára - Fotó: Evaristo Sa/AFP/Getty Images

Jelentéktelen szélsőjobboldali politikusi pályafutása alatt összesen két törvénytervezetet nyújtott be; viszont Fernando Henrique Cardoso korábbi elnök meggyilkolását szorgalmazta; egyik női képviselőtársával kapcsolatban megjegyezte, hogy „nem elég csinos ahhoz, hogy megerőszakolják”; és egy új puccsra szólított fel. A főügyész vádat emelt ellene a nők, a feketék, a melegek, a külföldiek és az őslakos közösségek elleni gyújtó hangú kirohanásai miatt, de soha nem kellett börtönbe vonulnia. (Az erőszakolós megjegyzése miatt anyagi kártérítésre kötelezték.)

Mindezek alapján Bolsonarónak nem szabadna többnek lennie egy trópusi szélsőjobboldali populistánál, a francia Marine Le Pen vagy a holland Geert Wilders helyi megfelelőjénél. Latin-Amerikában azonban a normákkal és a demokratikus intézményekkel szembehelyezkedő populista hadsereg képe friss emlékeket ébreszt. Katonai kormányok vezettek tizenegy latin-amerikai országot jelentős ideig 1964 és 1990 között. A demokrácia fiatal képződmény, és még ma is bizonytalan egyes helyeken, például Venezuelában, Kubában és Nicaraguában (nem beszélve ellene intézett gyakori támadásokat; mint például a bolíviai Evo Morales közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy visszavonja az őt az újraválasztás lehetőségétől megfosztó népszavazás eredményét).

Bolsonaro több mint egy rendszerhiba, ő közvetlen fenyegetést jelent a demokráciára. Alelnökjelöltje, Antônio Hamilton Mourão tábornok korábban egy népi részvétel nélküli új alkotmányról beszélt. Szélsőséges retorikájára még rátett egy lapáttal, miután Bolsonarót megkéselték, és a baloldalt okolta az esetért („ha erőszakot akarnak alkalmazni, mi abban profik vagyunk”), és a tévében nyilvánosan dicsérte a katonai diktatúrát, így Brazília leghírhedtebb kínvallatóját is. („Elkövettek túlkapásokat. A hősök ölnek.”)

Egy erőszakos nézeteket hangoztató nyugalmazott kapitányra és tábornokra már gyanakodva tekint az egykoron diktatúrák szorításában élő térség. Más események is figyelmeztetnek arra a veszélyre, hogy a fegyveres erők „a demokrácia védelme érdekében” közvetlen beavatkozás formájában mozgósítanak. Például Mourão tábornok felvetette annak lehetőségét, hogy egy Bolsonaro-kormány önpuccsot hajthat végre, ha „kitör az anarchia”. Közben a második fordulóban nagy valószínűséggel a Bolsonaro kihívóját adó Munkáspárt vezetői elnöki kegyelmet helyeztek kilátásba Luiz Inácio Lula da Silva elnök számára, ha a baloldal nyeri meg az októberi választásokat. Egy ilyen lépés pedig cselekvésre ösztönözheti a hadsereg egyes elemeit. Lula kenőpénzek elfogadása miatt ül börtönben.

A PT jelöltje, Fernando Haddad felemelkedése olyan veszélyes megosztottságra utal, ami tökéletesen illeszkedik Bolsonaro agresszív narratívájába. Haddad Lula helyére került a szavazólapon. A PT eredetileg Lulát jelölte, de őt a korrupcióval kapcsolatos elmarasztaló ítélete miatt eltiltották az indulástól. A PT ideális bűnbak Bolsonaro számára, aki nemrégiben „ezeknek a petralhadáknak az agyonlövésére” szólított fel, ami egy pejoratív kifejezés a PT támogatóira.

Bolsonaro úgy tűnik, hogy közvetlenül vagy közvetetten egy puccsnak vagy egy a hadsereg támogatását élvező autoriter rezsimnek ágyaz meg. Széleskörű népszerűségnek örvend a hadsereg soraiban. Ha győz, a demokráciát csökkentő új alkotmányt követelő hangok még jobban felerősödnek. Ha veszít, a PT hatalomba való visszatérése egy Bolsonaro támogatói által csalárdnak lefestett választásokon mentség lehet katonai lépésekre. Brazíliát az a veszély fenyegeti, így vagy úgy, de egy nem-demokratikus kimenetel felé halad.

A szakadék széléről való visszalépéshez több kell egy mea culpánál egy olyan jelölttől, aki az egész pályafutását a hadsereg érdekeinek kiszolgálására építette. Az Amerikai Államok Szervezete (OAS) most először fog megfigyelőket küldeni a brazil választásokra. És Brazíliának szüksége is lesz a demokráciapárti országok minden mozgósítható támogatására.

Írta: Rodrigo Zeidan

Forrás: Americas Quarterly

Fordította: Latin-Amerika Társaság