Július 22-én a szigetország nemzetgyűlése elfogadta az új alkotmány tervezetét, ami a világ számos pontján került a címlapokra azokkal a változásokkal, amelyek belekerültek, és azokkal, amik kikerültek belőle. Az alábbiakban áttekintjük, hogy mi került bele Kuba új alkotmánytervezetébe, mi került ki belőle, és mi nem változott benne.

Mély változásokat hozhat Kubában az új alkotmány - Fotó: Getty Images

Miért szeretnének új alkotmányt?

A 224 cikkelyes új alkotmány annak az 1976-os alaptörvénynek a helyébe lép, amelyben a szigetországbeli rendszert egypárti kommunizmusként határozták meg Fidel Castro 1959-es forradalma után.

Elismerve azt, hogy Kuba és a világ is megváltozott 1976 óta, az újonnan megválasztott kubai elnök, Miguel Díaz-Canel elmondta, hogy az új körülmények miatt az alkotmányt korszerűsíteni „kell”, és „mélynek” nevezte a reformot.

Díaz-Canel, aki április 19-én lépett Fidel Castro öccse, Raúl helyére – és ezzel évtizedek óta először Kuba államfőjét nem Castrónak hívják – elmondta, hogy az új dokumentum tükrözni fogja „az ország jelenét és jövőjét”.

A javasolt változások, amelyek elismernék az azonos neműek házasságát, de elhagynák a Kubában „kommunista társadalom” építésének korábban hangoztatott célját, nagy sajtóvisszhangot kaptak. A karibi ország azonban határozottan kitart egypárti szocialista politikai és gazdasági rendszere mellett, aminek élén a Kubai Kommunista Párt áll.

Noha a több mint hatszáz fős képviselőtestület már „egyhangúlag” elfogadta, kubai tisztviselők elmondták, hogy a dokumentumot „népi konzultációra” bocsájtják a szigetország lakossága elé, hogy észrevételeket és javaslatokat gyűjtsenek, mielőtt az országos népszavazáson megkapná végső jóváhagyást.

Belekerült: A házasságban „két személy” vesz részt

Az egyik belföldön és külföldön egyaránt visszhangot kiváltó változtatás az a javaslat volt, hogy fogalmazzák át a házasság intézményének meghatározását úgy, hogy az „egy férfi és egy nő” kapcsolata helyett „két személy” kapcsolata legyen – ami egyértelműen megnyitná az utat az azonos neműek házassága előtt.

Ez kétségkívül újdonság egy olyan országban, ahol a kommunista hatóságok – a „forradalmi morál” nevében – az 1959-es forradalmat követő néhány évtizedben „söpredékként” üldözték a homoszexuálisokat, és gyakran munkatáborokba küldték őket papokkal és más „antiszociális” elemekkel együtt.

A szovjet blokk 1989-es összeomlása óta, ami Kubát nagyobb nyitásra kényszerítette a külvilág felé, a hivatalos hozzáállás mind a valláshoz, mind pedig a homoszexualitáshoz enyhült.

A nemzetgyűlés július 21-22-i, az átdolgozott alkotmányról szóló vitája kapcsán a kubai média kiemelte, hogy a házasság fogalmának átfogalmazását „Mariela Castro képviselő – a Kubai Kommunista Párt vezetőjének és korábbi elnöknek, Raúl Castrónak 55 éves lánya” szorgalmazta.

A Kubai Országos Szexuális Nevelési Intézet (CENESEX) igazgatójaként Mariela Castro nagy tekintélyre tett szert, mint az LMBT-jogok védelmezője.

Belekerült: A piac szerepe

Miközben megerősíti egy „szocialista” gazdaság és a központi gazdasági tervezés régóta hangoztatott elveit, a javasolt új alaptörvény jogilag formálisan elismeri „a piac szerepét”, illetve a „magántulajdont”, mint az egyik olyan tulajdonjogot, ami létezik a kubai gazdaságban.

A „piac” és a „magántulajdon” a nyugati kapitalizmus két olyan kulcseleme, amelyekre a Kubai Kommunista Párt vezetői régóta pellengérre állítottak, mint az egyenlőtlenséget kiváltó korrumpáló tényezőket.

Így aztán a változások Kuba saját tapasztalatainak valóságára reflektálnak, amelyek arra kényszerítették a szigetországot, hogy szovjet támogatójának eltűnése után jobban kinyíljon a külföldi turizmus és a befektetések előtt, és engedélyezze önfoglalkoztató gazdasági tevékenységeket és vállalkozásokat, amelyekre jelenleg több mint félmillió kubainak van engedélye.

Megfigyelők szerint az alkotmánymódosítások távolról, de az olyan „piaci szocializmusok” irányába mozdítják Kubát, mint amilyenek jelenleg egyes politikai szövetségeseit, például Kínát vagy Vietnamot jellemzik.

Azonban ezektől az országoktól eltérően a kubai tisztviselők és az állami sajtó még mindig nyíltan ellenzik a túlzott egyéni gazdagodás lehetőségét, és az átdolgozott alkotmány továbbra is tiltja a magánkézben lévő „vagyonkoncentrációt”.

Belekerült: Miniszterelnök és kormányzók

Az alkotmányreform a kubai államszervezetben és hierarchiában is újdonságokat hozhat. Egyrészről létrehoznák a miniszterelnöki posztot, hogy ő vezesse a minisztertanácsot (kormányt) az ország mindennapos irányításában. A miniszterelnököt a nemzetgyűlés nevezné ki az az elnök javaslata alapján. Ezzel egy olyan pozíció jönne létre újra, ami a kubai forradalom első éveiben már létezett.

Egy javaslat értelmében kormányzók vezetnék Kuba tizenöt tartományát, nem pedig a tartományi gyűlések elnökei, ahogy most, ugyanakkor az új alkotmány szövege az „önkormányzati autonómia” jelentőségét is hangsúlyozza.

Kikerült belőle: A cél egy „kommunista társadalom”

A legnagyobb figyelmet és visszhangot az váltotta ki, hogy a szövegből törölték a „kommunista társadalom felé haladás” kifejezést. Az átdolgozott cikkelyben célként „a szocializmus építése” maradt.

Egyes médiumok felkapták ezt a változtatást. „Kuba lemond a kommunizmusról” – állt a CiberCuba ellenzéki weboldal izgatott július 21-i főcímében.

A javasolt változtatás még Kubán belül is vitát eredményezett, például a hivatalos kubai napilap, a Juventud Rebelde július 22-i olvasói megjegyzésrovatában.

A „Juan R Oro” nevű olvasójuk ezt írta: „A többségünk, nekünk, kubaiaknak, nem ért egyet ezzel az alkotmányozási projekttel, sem pedig azzal, hogy kikerül belőle a kommunizmus szó.”

Egy másik olvasó, „El Oriental” (A Keleti) más véleményen volt: „José del Oro, ha a kommunizmus megbukott Európában, és ez az, ami elriasztja a befektetőket, akkor miért ragaszkodjunk egy idejétmúlt és bizonyíthatóan bukott rendszerhez, ami nem fejlődik, hanem egyszerűen eltűnik.”

Benne maradt: A Kubai Kommunista Párt és az egypártrendszer

A kubai vezetők és a hivatalos sajtó mindazonáltal nagyon világossá tette, hogy a szigetország nem adja fel egypárti szocialista rendszerét, vagy a kormányzó Kommunista Párt dominanciáját, amit konkrétan „fidelistaként” vagy „marxista-leninistaként” jellemeznek.

A Kommunista Párt napilapja, a Granma július 23-án kijelentette: „Az alkotmányozó projekt megerősíti politikai, gazdasági és szocialista rendszerünk szocialista jellegét, valamint a Kubai Kommunista Párt vezető szerepét.”

Az állami televízióban a kubai nemzetgyűlés elnöke, Esteban Lazo hangsúlyozta a nézőknek, hogy az „ideológia” nem „veszik el”, hanem korszerűsödik egy „szuverén, független, demokratikus, prosperáló és fenntartható szocializmus” érdekében.

Sok kubai emigránst és kormányellenes ellenzékit nem nyűgöztek le a javasolt alkotmányos változások.

Az egypárti állam folytonosságára érezhetően gúnyosan reagáló kubai ellenzéki weboldal, a 14yMedio július 22-i cikke ezzel a címmel jelent meg: „Nem lesz átmenet Kubában… még a kommunizmusba sem”.

Egyes emigráns elemzők pedig azt találgatták, hogy a változások vajon milyen hatással lesznek a kubai iskolásokra, akik minden napot a következő szavakkal és tisztelgéssel kezdik: „Úttörők a kommunizmusért! Olyanok leszünk, mint Che!”, és hogy most változni fog-e ez a jelmondat.

Írta: Pascal Fletcher

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság