Lenin Moreno kis különbséggel, de megállította a feléledő konzervatív restaurációt az április 2-i ecuadori elnökválasztásokon. Rafael Correa egykori alelnöke szűk előnnyel, 51-49 százalékos arányban legyőzte a gazdag bankárt, Guillermo Lassót.

A kampányban Moreno megígérte, hogy folytatni fogja Correa több millió embert a szegénységből kiemelő, az oktatást, a lakhatást és az infrastruktúra fejlesztését is magában foglaló szociális programját.

Moreno megválasztása mindennel együtt pozitív fejlemény - Fotó: Mariana Bazo/Reuters

Lasso, aki a reakciós Opus Dei katolikus szervezet tagja, a szociális kiadások csökkentését, az egészségügy és az oktatás privatizációját, valamint a vállalati adók csökkentését ígérte. Emellett egymillió munkahely létrehozására is ígéretet tett, bár a programjában nem utalt arra, hogy ezt hogyan érné el, vagy egyáltalán miféle munkahelyek lennének ezek.

Lasso 1999-ben annak a Jamil Mahuadnak volt pénzügyminisztere, akinek politikája gazdasági válsághoz és a gazdaság dollárizációjához vezetett, amiknek következtében ecuadoriak milliói távoztak külföldre, hogy ott keressenek munkát. Lasso maga is hasznot húzott a válságból, mivel a pénzügyi veszteségekre spekulált, és az ebből tisztességtelenül szerzett dollármilliókat Panamában és másutt vezetett offshore számlákra menekítette.

Az 1990-es években Ecuador arról híresült el, mint ahol a félteke legerősebb és legszervezettebb társadalmi mozgalmai harcolnak a neoliberális gazdaságpolitikák ellen. A népi tiltakozások konzervatív elnökök sorát mozdította el hivatalukból, és harcoltak azon politikák ellen, amiket Lasso korábban és most is javasolt.

Most 2017-ben mégis ugyanezen szervezetek egyes tagjai aktívan támogatták azt a jelöltet, aki ezeket a megszorító intézkedéseket, és a javakat a felsőbb társadalmi rétegeknek újraosztó politikákat támogatja. Carlos Pérez Guartambel, az egykoron radikális őslakos szövetség, az Ecuarunari mostani elnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy „egy bankár jobb, mint egy olyan diktatúra, amely megfosztott minket a földjeinktől, rendkívüli állapotot hirdetett, és ránk csukta a börtön ajtaját”.

Correa egyes politikai lépéseinek elutasítását nem nehéz megérteni. A kitermelő gazdaságra – különösen a kőolajra és az Amazonas-medence keleti részének aranyára – való támaszkodása elidegenítette a környezetvédő és őslakos aktivistákat, akik máskülönben Moreno jelöltségét támogatták volna. De a bányászati tevékenység ellen tüntető aktivistáknak is rendőrségi elnyomással és börtönbüntetéssel kellett szembenézniük.

Lasso megígérte a kitermelő gazdaság ellen tüntetők szabadon engedését, valamint a bányászatról és olajkitermelésről szóló konzultációkat. A magát az őslakos jogok védőjének beállító, de az egy generációval korábban ezeket a közösségeket aktivizáló káros neoliberális gazdaságpolitikát hirdető gazdag bankár kirívó opportunizmusa azonnal érzékelhető.

Lasso azonban megelőzte Morenót az őslakos közösségekben, mind a magasföldi vidéki központokban, mind pedig Kelet-Amazóniában. Ezen közösségek egyes részében meglehetősen magas az evangéliumi keresztények aránya is. Az, hogy Lassót támogatták, rávilágít egyrészt arra, hogy a szavazók egy része híján van a politikai tudatosságnak, másrészt arra, hogy milyen mély frusztrációt okozott Correa a panaszokkal szembeni hajthatatlansága.

Moreno ezzel szemben erős támogatottságot élvezett Manabí tartományban, amely az ecuadori tengerpartot romba döntő 2016. április 16-ai földrengés epicentruma volt. Correa erős irányítási módszereivel hatékony volt újjáépítés, így úgy tűnik, hogy ez a támogatottság nem a szavazók a baloldali ideológiák iránti nyitottságának, mint inkább a hagyományos klientista magatartásának volt köszönhető.

Bár Moreno a nevét – amely elég szokatlan az ecuadoriak között – az orosz forradalmár után kapta, nem a hagyományos baloldal soraiból emelkedett ki. Mielőtt Correa alelnöke lett, a marketing és a turizmus területén dolgozott. Miután 1998-ban egy bankrablásban meglőtték, lebénult. Moreno ezután a nevetés terápiájához fordult, és számos könyvet írt a humorelméletéről.

Alelnökként Moreno elismerést szerzett a fogyatékkal elő emberek jogaiért végzett munkájáért. Correa híresen energikus személyiségével szemben Moreno sokkal visszafogottabb. Bár a személye nagy népszerűségnek örvend, számos elemző aggódik amiatt, hogy képes lesz-e kilépni Correa árnyékából.

A társadalmi mozgalmak, valamint a baloldal tágabban értelmezve meggyengülve került ki Correa évtizedes elnökségéből, és Moreno megválasztásából. Egyesek Correa, az olyan politikai tereket, amelyeket a baloldal a saját céljaira is felhasználhatott volna, mint a politikai pártokat, a szakszervezeteket, társadalmi mozgalmakat és a kétnyelvű oktatási programot felszámoló tekintélyelvű természetét okolják. Néhányan elég rövidlátó és egyoldalú módon azt mondják, hogy több lehetőségük lett volna Lasso neoliberális politikája alatt szerveződni, mint egy folytatódó Alianza Pais (AP) kormányzás során.

A Lasso-adminisztrációt ténylegesen vezérlő kormányzati politika – amely a kampányígéretekkel tökéletesen ellentétes lett volna – elkerülhetetlenül tiltakozások új hullámához vezetett volna, azok között is, akik nyíltan támogatták a megválasztását. De ez egy olyan probléma, amellyel az ecuadori társadalmi mozgalmak küzdenek – csak a tiltakozás nem oldja meg a problémákat. Ahhoz hatalomra kell kerülni, és meg kell birkózni a politika bonyolult és kellemetlen végrehajtásával. Egy dolog biztos, Lasso elnöksége katasztrófát jelentett volna az őslakos közösségek, a társadalmi mozgalmak, valamint a környezet számára.

Nincs olyan bizonyíték, vagy történelmi folyamat, amely azt mutatná, hogy egy konzervatív jelölt hatalomra kerüléséből a baloldal profitálna. Egy ilyen fejlemény talán pillanatnyilag segítené a népi erők mozgósítását, de konkrét pozitív hatásokat kiváltó politika végrehajtásához hatalmon kell lenni. De a baloldali fordulathoz, balra kell fordulni.

Egyes baloldaliak rámutattak, hogy Correa elkötelezettsége a jóléti modell iránt az exportcikkekből befolyó bevételeken, mintsem a kapitalista modelltől való eltávolodáson alapul, mivel az végső soron sértené a szélesebben vett programjukat. Gyakori a vád, hogy sem Correa, sem Moreno nem igazi baloldali, sokkal inkább nacionalista köntösbe csomagolt neoliberális politikát folytatnak.

Ugyanakkor a jelenlegi politikai környezet minden korlátja és bonyolultsága ellenére Moreno megválasztása – még ha oly szűk előnnyel is történt – pozitív és szerencsés fejlemény.

Írta: Marc Becker

A Latin American Perspectives blogján.

Fordította: Latin-Amerika Társaság