1. Edilberto Cantillo Mesa: Edilberto Cantillo Mesát az otthonában lőtték agyon a César megyei Caracolicitóban február 4-én este hat órakor. Cantillo Mesa helyi közösség akcióbizottságának elnökeként részt vett a földkárpótlási folyamatban és tagja volt az ASVERVIC-nek, egy olyan szervezetnek, amely a parasztoknak segített visszakövetelni a földjeiket.

2. Porfirio Jaramillo Bogallo: Porfirio Jaramillo Bogallo holttestét egy vízmosásban találták meg az észak-antioquiai Turbóban január 29-én, miután négy fegyveres férfi elhurcolta az otthonából. A 70 éves gazda a Tierra y Paz nevű szervezet elnöke volt, ami a földkárpótlási ügyekben nyújt segítséget az áldozatoknak.

3. Edmiro León Alzate Londoño: Az 53 éves háromgyerekes apa a MOVETE (Mozgalom az Életért és a Terület Védelméért) tagja volt, és aktívan kampányolt, elsősorban vízzel kapcsolatos kérdésekben. Január 12-én tűnt el, holttestét január 14-én az antioquiai Sonsónban találták meg.

4. Yoryanis Isabel Bernal Varela: A wiwa őslakos közösség egyik vezetőjét, Yoryanis Isabel Bernal Varelát a César megyei Valleduparban lőtték fejbe január 26-án. Bernal Varela aktívan kampányolt az emberi jogokért, különösen a wiwa nők jogaiért. A 43 éves nő a Sierra Nevada de Santa Marta közösségek védelmén dolgozott.

5. Hernando Murillo Armijo: A jelentésekből nem derül ki, hogy vajon Hernando Murillo Armijót rablás közben ölték meg az otthonában, vagy az aktivizmusa miatt érte-e támadás. A faluközösség akciócsoportjának egykori elnökét a Risaralda megyében lévő Santa Cecilia-i otthonában lőtte agyon három fegyveres férfi január 25-én, szerdán. A fia is megsérült a támadásban.

6. Hernán Enrique Agámez Flórez: Hernán Enrique Agámez Flórezt január 19-én találták holtan a córdobai Montelíbanóban. Három másik parasztot is megöltek aznap a megye más részein. Hernán az Asociación de Campesinos del Sur de Córdoba tagja volt, és az illegális növényeket helyettesítő programon dolgozott a helyi parasztokkal.

7. Emilsen Manyoma Mosquera és Joe Javier Rodallega: Emilsen Manyoma Mosquerát és férjét, Joe Javier Rodellegát a Valle del Cauca-i Buenaventurában találták holtan január 17-én. A házaspár közösségük aktív tagjai voltak, és egy aktivista közösségi hálózatban, a CONPAZ-ban tevékenykedtek, amelynek tagjai a békéért, valamint a társadalmi és a környezeti igazságosságért küzdenek. Egy hat és egy tizennégy éves gyermek maradt utánuk árván.

8. José Yimer Cartagena Úsuga: José Yimer Cartagena Úsugát, az Asociación Campesina para el Desarollo del Alto Sinú (ASODECAS ) szervezet alelnökét, és a Marcha Patriótica tagját január 10-én az antioquiai Carepában gyilkolták meg. Az ASODECAS a megaprojektek és a térség militarizációjának hangos ellenzője.

9. Aldemár Parra García: Aldermár Parra García parasztvezetőt január 7-én fényes nappal ölte meg két motoros férfi, miközben a César megyei El Hatillóból La Lomába tartott.  Egy helyi méhészegyesület, az Asociación Apícola de El Hatillo elnöke volt, amit az elüldözött családok megsegítésére hoztak létre. Parra García a bányászat által a térségben okozott környezeti károk ellen is kampányolt.

10. Juan Mosquera Rodríguez és Moisés Mosquera Moreno: Juan Mosquera Rodríguez evangélikus lelkészt és fiát Moisés Mosquera Morenót január 7-én támadták és gyilkolták meg a Chocó megyei Ríosucio közelében. Holttesteiket a folyóba dobták. Az 55 éves férfi a közösségi tanács tagja volt, és a támadók azzal gyanúsították 33 éves fiát, hogy köze van a FARC-hoz.

11. Olmedo Pito García: Olmedo Pito Garcíát, az őslakos páez közösség egyik tagját akkor támadták meg, amikor január 6-án hazafelé tartott a Cauca megyei Calotóban. Olmedo a Marcha Patriótica, illetve számos más olyan közösségi aktivistacsoport tagja volt, amelyek az őslakosok jogait védik, illetve a helyiek földhöz való jogának védelmével foglalkoznak.

Mi történik?

Az emberi jogok védelmezői ellen fellángoló erőszakon túl, a paramilitáris erőszak erősödéséről is beszélnek, számos olyan közösséget érnek támadások és fenyegetések, ahonnan a FARC kivonult.

Terepszínű ruhába öltözött fegyveres férfiak vonulnak be falvakba, és azt mondják a helyieknek, hogy a területen szándékoznak maradni, és aki ellenkezik velük, azt megölik. Egyes területeken az erőszak – vagy az erőszak fenyegetése – olyan súlyos, hogy az embereknek el kell menekülniük az otthonaikból.

Olyan szórólapok keringenek, amelyek a társadalmi csoportosulások megsemmisítésére szólítanak fel, és pénzjutalmat ajánlanak fel többek között a közösségi vezetők, a „kommunista terroristák” és Marcha Patriótica nevű baloldali párt tagjainak „fejéért”.

Miért történik mindez?

Ennek számos tényezője van. A legnagyobb azoknak a benyomuló fegyveres bandáknak a hatalomszerzése, akik megpróbálják rátenni a kezüket az illegális gazdaságra, például a kokatermesztésre és az illegális bányászatra.

Például a Nariñó megyei Tumaco kikötővárosában – ami stratégiai pont az illegális arany és a kokatermesztés szempontjából – az emberek egy bandaháború közepén találták magukat. A Verdad Abierta szerint legkevesebb négy bűnszervezet harcol az ellenőrzésért, egy disszidens FARC-bandától az Urabeñókig. A Fundación Paz y Reconciliación jelentésében az áll, hogy már az idén 107 családot üldöztek el, a maradók pedig alapvető javakban, például élelmiszerekben szenvednek híján.

A föld feletti ellenőrzés szintén egy olyan tényező, ami kéz a kézben jár a hatalom megragadásával. Edmiro León Alzate Londoño meggyilkolása aggasztó jele ennek a harcnak, mivel ő korábban többször jelentette, hogy a földjének visszaszerzéséért folytatott tevékenysége miatt kapott fenyegetéseket. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, egyes átlagemberek a személyes vitáik rendezéséhez használják ki a zűrzavart.

Ki a felelős az erőszakért?

Aggasztóan széles a skála a szervezett bűnözői csoportoktól (bandas criminales – BACRIM), a megmaradt gerillacsoportokig és más fegyveres bandákig, amelyek közül sokaknak több nevük is van.

A legnagyobb és a legismertebb félkatonai csoport az Urabeños, más néven az AGC (Kolumbiai Gaitanista Önvédelmi Erők – Autodefensas Gaitanistas de Colombia) vagy a Clan del Golfo. Ez a csoport az Autodefensas Unidas de Colombia (Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erők – AUC) vitatott (és egyesek szerint kudarcot vallott) 2004-2006-os leszerelése után alakult. Ugyanekkor bukkant fel egy másik csoport, az Águilas Negras (Fekete Sasok) is.

Ott van még a Los Rastrojos, ami az InSight Crime szerint egy időben Kolumbia legnagyobb hatalommal rendelkező transznacionális bűnszervezete volt. A Los Rastrojos Valle del Cauca és Cauca megyékben aktív, de visszaszorult, amióta számos vezetőjét elfogták, vagy megadták magukat.

Akkor ott van még a többi gerillacsoport is, például az ELN, ami épp most kezdett hivatalos béketárgyalásokat a kormánnyal. De ne felejtsük el az olyan kisebbeket sem, mint az Ejército Popular del Liberación (EPL), ami 1991 részlegesen leszerelt, de most igyekszik visszaszerezni valamit abból a hatalomból, amit elvesztett.

Mindezeken kívül vannak kis szakadár FARC-csoportok is, illetve más csoportok, például az Urabeñók, akik aktívan veszik fel soraikba az egykori FARC katonákat, de új törvényen kívüli csoportok is alakulnak, például a Nueva Orteguaza Caquetában.

Ennek a kismillió csoportnak a tevékenységén túl Néstor Humberto Martínez főügyész aggodalmának adott hangot a fegyveres erők, a rendőrség és a helyi hatóságok lehetséges összejátszása miatt. Ahogy a területek a felszabadulnak, a helyiek arról számolnak be, hogy az állami hatóságok a legjobb esetben is alacsony hatásfokkal dolgoznak, vagy egyes esetekben aktívan részét képezik a problémának.

Aggódnunk kellene?

Röviden szólva, igen. A közösségi vezetők halála és ezeknek a közösségeknek veszélyes helyzete miatti nyilvánvaló aggodalmon túl az erőszak azt a nagy kérdést is felveti, hogy a kormány képes-e fenntartani a törvényes rendet, ami elengedhetetlen a tartós békéhez. Az állami jelenlét megteremtése ezekben a térségekben alapvető fontosságú lesz, ha a kormány sikeresen végrehajt bármilyen földreformot, törvénytelen növényeket helyettesítő programot vagy tervezett infrastrukturális fejlesztést.

Ezenkívül vannak, akik attól tartanak, hogy megismétlődik az Unión Patriótica (Hazafias Unió) tagjainak 1980-as évekbeli lemészárlása, amikor is a paramilitárisok több ezer embert öltek meg. Ez volt a legfőbb félelem a béketárgyalások idején is, és részben emiatt tartalmaz a megállapodás határozott vállalásokat (a kormány részéről) a paramilitarizmussal szembeni védelemre és a neoparamilitáris képződmények felszámolására vonatkozóan.

Mit tesz a kormány?

Juan Manuel Santos elnök február 3-án a békemegállapodásban szereplő Biztonsági Garanciák Országos Bizottságát létrehozó törvény aláírásakor úgy fogalmazott, hogy „egyetlen gyilkosság is túl sok”.

Többek között azt is mondta, hogy személyesen arra utasította a hadsereg parancsnokát, hogy vegye kezébe a műveleteket. Ezenkívül a védelmi miniszter 68 ezer katonát vezényelt ki a területek visszafoglalására, az illegális csoportok elleni harcra és a finanszírozásuk és mozgásterük felszámolására.

„Bármilyen bűnöző, aki ezekre a területekre akar lépni és ellenőrzése alá akarja vonni azokat, az állami erők teljes jelenlétével és erejével fogja magát szemben találni” – mondta.

A Biztonsági Garanciák Országos Bizottsága először Caucában fog ülésezni, az egyik olyan területen, amelyet érint az ilyen típusú erőszak, és felügyelni fogja egy az összes civil vezető biztonságának biztosítását célzó állandó akcióterv kidolgozását és végrehajtását.

Írta: Emma Newberry

A cikk és a képek forrása: The Bogotá Post, 2017. február 13.

Fordította: Latin-Amerika Társaság