Ecuadorban 2017. február 19-én tartanak általános választásokat. A lakosság öt regionális parlamenti képviselőt, 137 szövetségi képviselőt, alelnököt és elnököt fog választani.

Várhatóan az Allianza PAIS, a Rafael Correa elnöksége alatt zajló állampolgárok forradalmát vezető koalíció marad hatalmon, hogy folytassa azokat a változásokat, amelyek révén javul a peremre szorult csoportok életminősége és erősödik a nemzeti szuverenitás.

A kormányzó Alianza PAIS koalíció jelöltje, Lenin Moreno (baloldalt) vezeti a versenyt - Fotó: Presidencia Ecuador

1. Lenin Moreno

Allianza PAIS koalíció (jelenleg kormányon), szocialista

Javaslatok: 200 ezer új munkahely létrehozása, a felsőoktatáshoz való hozzáférés biztosítása a diákok számára létrehozott orientációs központokon keresztül, az idősek életkörülményeinek javítása, kedvezményes kamatozású hitelek biztosítása a fiatal vállalkozóknak.

Correa kijelölt utódjaként a felmérések szerint Moreno vezeti a versenyt. 2007 és 2013 között alelnök volt, és tolószékben él, mióta 1998-ban rálőttek, és azóta az ENSZ fogyatékosügyi különmegbízottja.

Az Ecuadorban nagy népszerűségnek örvendő Morenót ecuadori nemzetgyűlési képviselők 2012-ben Nobel-békedíjra jelölték az „Ecuador Sin Barreras” projektjéért, ami átalakította a fogyatékkal élőkkel szembeni kormányzati politikát, és több ezer embernek segített, többek között munkahelyek biztosításával és a gondjukat viselő személyek állami támogatásával.

2. Guillermo Lasso

Alianza Creo-SUMA, az Opus Deihez közeli, gazdaságilag neoliberális

A vállalkozó és bankár Lasso gazdasági tanácsadó és nagykövet volt Lucio Gutiérrez kormánya idején 2003 és 2005 között, és 2013-ban Correa ellen indult az elnökségéért. Akkor a szavazatok 23 százalékát szerezte meg, amivel másodikként végzett Correa mögött.

Lasso erősen ellenzi azokat a társadalmi és gazdasági eredményeket, amelyeket Rafael Correa és az Allianza PAIS elért. Korrupcióval és alacsony hatékonysággal vádolja a kormányt, annak ellenére, hogy Ecuador gazdasága Correa elnöksége alatt folyamatosan növekedett.

Javaslatok: Egymillió új munkahely létesítése, egy százalék kamatú hitelek folyósítása, az egyetemi felvételik eltörlése, adócsökkentés és adók megszüntetése, a gazdák fegyverviselésének engedélyezése.

Vállalkozóként, politikusként és bankárként Lasso támogatja a szabadpiacú gazdaságot, és a magánszektor nagyobb szerepvállalását.

3. Cynthia Viteri

Keresztényszocialista Párt, társadalmilag konzervatív, gazdaságilag neoliberális

Javaslatok: A perui (Hoaquillas) és a kolumbiai (Carcho) határkörzetek termelékenységének növelése azzal, hogy a külföldi befektetőknek kedvező különleges gazdasági övezeteket hoznak létre.

Ügyvédjelöltként Viteri volt Jaime Nebot 1996-os elnökválasztási kampányának sajtófelelőse, és később az elnöki hivatalban dolgozott mellette, majd pedig követte, amikor az 2000-ben Guayaquil polgármestere lett. A jelenleg is Guayaquil polgármesteri posztját betöltő Nebot Correa politikájának egyik leghevesebb ellenzője.

A Nebotot és a társadalmi-gazdasági elit jó részét maga mögött tudó Viteri 2006-ban a Keresztényszocialista Párt színeiben indult az elnökválasztásokon, ahol a szavazatok kilenc százalékával az ötödik helyet szerezte meg.

2009-ben a keresztényszocialisták és a Madera Polgári Mozgalom együttes támogatásával Guayas tartomány helyi parlamentjének képviselőjévé választották, és később az Allianza País állampolgári forradalmának egyik elszánt ellenzője lett.

4. Dalo Bucaram

Force Ecuador, balközép

Javaslatok: Jobb kapcsolat kialakítása az állami és a magánszektor között, a „nem megfelelő foglalkoztatottság” elleni harc jegyében megszüntetni a munkavállalók állami védelmét, és 14-ről 10 százalékra csökkenteni az adókat.

Abdala Bucaram Ortiz egykori elnök fiaként Bucaram kizárta, hogy szövetségre lépjen más balközép szervezetekkel.

5. Patricio Zuquilanda

Partido Sociedad Patriotica, nacionalista

Javaslatok: A dollárgazdaság fenntartása „a közkiadások hatékony kordában tartásával”, alkotmányreform az Állampolgári Részvételi Tanács megszüntetését célozva, a választási tanács tagjai jelölésének megváltoztatása, a kommunikációs törvény visszavonása.

2003 és 2005 között külügyminiszter volt, és magát nacionalistának tartja. Politikáját nem sorolja sem a jobb-, sem pedig a baloldalhoz.

6. Iván Espinel

Fuerza y Compromiso Social, saját bevallása szerint „se nem baloldali, se nem jobboldali”, a fegyveres erők képviselője

Javaslatok: Az állami vállalatok, köztük a média privatizációja; teljes körű nyílt kapcsolatok az Egyesült Államokkal; a sikkasztásért kiszabható börtönbüntetések 13-ról 40 évre való megemelése; halálbüntetés bevezetése a gyilkosokkal és a gyerekmolesztálókkal szemben.

7. Paco Moncayo

Izquierda Democrática, progresszív

Javaslatok: A dollárrendszer erősítése és a magánbefektetések élénkítése; erkölcsi megállapodás szorgalmazása a vállalatokkal, hogy azok ne kerüljék ki az adók befizetését; az abortusz dekriminalizálása nemi erőszak esetén.

Moncayo szociáldemokratának vallja magát, és korábban a hadsereg tábornoka volt, 1998 és 2000 között pedig kongresszusi képviselő, 2000 és 2009 között Quito polgármestere, illetve 2009 és 2013 között a Pichincha képviseletében újra képviselő.

8. Washington Pesántez

Unión Ecuatoriana, balközép

Javaslatok: Ellenzi a gazdaságba való állami beavatkozást; alkotmányozó nemzetgyűlést hívna össze, hogy véget vessen a „hiperprezidentalizmusnak”; támogatná a magánszektort, hogy több munkahely jöjjön létre.

Balközépnek tartja magát, és korábban támogatta Rafael Correát. Szakított a kormánnyal, és felszámolt minden kapcsolatot vele, de azt mondja, hogy soha nem szövetkezne a jobboldallal.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság