Az Egyesült Államok közelsége mindig is nagy fejfájást jelentett Mexikó számára. Az olyan közkeletű mondások, mint „ha az Egyesült Államok tüsszent, Mexikó kap tüdőgyulladást”, vagy a „szegény Mexikó, túl messze van Istentől, de túl közel az Egyesült Államokhoz”, jól érzékeltetik annak hátrányait, ha valaki a világ szuperhatalmának a szomszédja. Most azonban, hogy Donald Trumpot választották az Egyesült Államok elnökének ebből a fejfájásból agytumor alakult ki.

Trump Mexikóról csak úgy beszélt, mint ami úgymond „beékelődött kérdés” az Egyesült Államok politikai nómenklatúrája számára. Az ilyen témák megosztják a lakosságot, de egyesítik és mozgósítják a támogatók magját. Miközben a Republikánus Párt úgy gondolta, hogy a mexikóiak közvetlen sértegetése (Trump számos beszédében „tolvajoknak”, „erőszaktevőknek” vagy „rossz embereknek” nevezte őket) kritikus mennyiségű latino szavazat elvesztéséhez vezethet, Trump előnyt kovácsolt belőle, amivel bebizonyította, hogy az Egyesült Államok társadalma sokkal rasszistább, mint gondoltuk.

Trump elnökségének beláthatatlan következményei lehetnek Mexikóra nézve - Fotó: Internet

Ügyesen, széleskörben használta azokat a hazugságokat, amelyekben Mexikót hibáztatta a munkanélküliségért („Mexikó elrabolja a munkahelyeinket”), a dolgozó családok vásárlóerejének csökkenéséért, és a kereskedelmi deficitért. És megnyerte a választásokat az antidemokratikus Elektori Kollégiumban. Trump győzelme a falhoz állítja Mexikót. Most áttekintjük a közelgő politikai, társadalmi, és gazdasági válság kilátásait.

Mik lehetnek a következményei Trump győzelmének és politikai programjának az Egyesült Államok harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerére nézve?

Trump saját dokumentumaiban számos olyan javaslat szerepel, amelyek pusztító hatással lehetnek Mexikóra. Az egyik ilyen a tizenegymillió okmányok nélküli munkás, köztük ötmillió mexikói kitoloncolás. Röviddel azután, hogy megnyerte a választásokat, Trump bejelentette, hogy nem tesz le a kitoloncolással való fenyegetéséről, és hivatalba lépésének első napjait két-három millió bevándorló kiutasításával fogja kezdeni, és megszünteti az iratok nélküli bevándorlók gyermekeinek országban maradását biztosító programot (DACA).

Ilyen sok bevándorló rövid időn belüli kiutasítása súlyos csapást mérne a mexikói gazdaságra. Peña Nieto és kormánya, a magánszektorral közösen, nemrégiben jelentett be egy foglalkoztatási programot a hazatérő bevándorlók számára. A sajtó beszámolói szerint azzal indokolták ezt, hogy „sokuk dolgozik az iparban, a szolgáltató szektorban vagy a kereskedelemben, amivel meg tudjuk erősíteni a mexikói ipar fejlődését”.

De hát nem az ország fejlesztése volt a cél a köztársaság megalakulása óta? Továbbá eddig egyetlen konkrét tervet jelentettek be, egy feldolgozó programét, amellyel 60 ezer munkahelyet hoznának létre a határ menti régióban, de a megvalósításáról semmilyen konkrétumot nem említettek. Még ha ezek a munkahelyek hirtelen létre is jönnének, csak a kitoloncoltak vagy az Egyesült Államokból a növekvő félelem és gyűlölet elől elmenekülők töredékének biztosítanának munkát. És figyelembe véve, hogy Trump megígérte, hogy 35 százalékos illetékkel fogja sújtani azokat a vállalatokat, akik a termelésüket és a munkahelyeket Mexikóba viszik, nehéz elképzelni, hogy az új befektetők honnan fognak érkezni.

Amellett, hogy azonnali foglalkoztatási válságot okozna, a tömeges deportálások okozta emberi szenvedések költsége – családok és közösségek szétszakítása, az állandó félelem, és az évtizedek alatt kialakult munkakapcsolatok megszűnése – felmérhetetlen.

A legdrámaibb hatással talán az a javaslat bírna, amely befagyasztaná vagy bírsággal sújtaná az Egyesült Államokban élő mexikóiak otthon élő családjaiknak történő hazautalásait. Ehhez az intézkedéshez nincsen szükség kongresszusi jóváhagyásra, és az ország legszegényebb ezreire lenne romboló hatással azáltal, hogy megfosztaná őket a leghatékonyabb szegénységcsökkentő eszköztől, amivel az Mexikó rendelkezik.

Emellett Trump azt is megígérte, hogy újratárgyalja vagy felmondja az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást (NAFTA). Bár a NAFTA összességében negatív következményekkel járt Mexikó számára, jelenleg ez az ország jelenlegi függő gazdasági szerkezetének támasza. Ha ezt a pillért eltávolítják, úgy az egész felépítmény le fog omlani. Bár az újjáépítés egy sokkal stabilabb gazdaságot hozhat létre, de az azonnali károk felbecsülhetetlenek lennének.

A Magánszektorbeli Gazdasági Kutatásokért Központ (CEESP) becslései szerint tízmillió munkahely közvetlen megszűnéséhez vezetne, ha Trump kiléptetné az Egyesült Államokat a NAFTA-ból. A Peña Nieto-kormány eddig nem mondott semmit arról, hogy hogyan küzdene meg ezzel az eshetőséggel, és olyan intézkedésekről sem beszélt, amelyek a gazdaság diverzifikálását, illetve egy erősebb Dél-Dél kapcsolatok kialakítását céloznák, ahogyan tették azt a déli kúp országai az elmúlt évtizedekben, vagy élénkítenék a belső piacot, ahogyan kormányzati támogatási programokról sem esett szó. Egyes földműves és fogyasztói szervezetek már most ajánlanak alternatívákat, például a helyi vásárlás illetve a NAFTA-nélküli-mezőgazdaság modelljeit.

A biztonság területén valószínűleg Mexikó borzasztó drogháborújának eszkalációjára számíthatunk. Nemrégiben Trump John Kelly tábornokot, a Déli Parancsnokság egykori vezetőjét nevezte meg a belbiztonság leendő vezetőjének. Michael Flynn tábornok nemzetbiztonsági tanácsadói, valamint James Mattis tábornok védelmi miniszteri kinevezésével nem pusztán a kabinet, de az Egyesült Államok egész külpolitikájának militarizálódására számíthatunk. Ezek a lépések ugyanis a külpolitikát gyakorlatilag a Pentagonba helyezik át.

Ez pedig súlyos probléma – elvégre a Pentagon nem diplomáciát folytat, hanem háborúkat visel. A kábítószer-ellenességnek eme halálosan téves megközelítése Mexikót gyilkos mezővé változtatta. Három évvel ezelőtt a Pentagon az Északi Parancsnokságból létrehozott egy Különleges Műveleti Parancsnokságot, ami a kábítószer-kereskedelem elleni és a helyi háborúkkal szembeni stratégiáért felelős. Kelly már ekkor erős támogatója volt a „narkoterrorizmus” keretrendszernek, amely egy olyan hibrid, ami a tiltott anyagok termesztését, szállítását és fogyasztását nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti és a terrorista hálózatokhoz hasonlítja. Ugyanakkor maga Kelly is nyilvánosan elismerte azt, hogy nincsen semmilyen bizonyíték arra, hogy nemzetközi terrorista fenyegetés érkezne a déli határ felől. A Mexikóban eddig meggyilkoltak százhatvanezerre és eltűntek huszonhétezerre tehető áldozatainak száma potenciálisan több ezerrel növekedhet a Trump-adminisztráció alatt.

A belbiztonság területén Kelly a militarista irányultságát a határra viszi. A már meglévő szigorú határvédelmet – amelynek a célja többnyire a biztonsági fenyegetést nem jelentő iratok nélküli munkások feltartóztatása – Kelly valószínűleg meg fogja erősíteni. A kinevezéséért Trumpnak máris gratuláltak a bevándorlás-ellenes szervezetek. „Kelly tábornok azzal töltötte az életét, hogy az országunkat védte, és teljes mértékben tisztában van a határbiztonság kritikus szerepével, amit az az országunk a terrorizmustól, az ellenőrizetlen bevándorlástól és kábítószertől való védelmében tölt be” ­– fogalmazott közleményében az ismert bevándorlás-ellenes szervezet, a FAIR elnöke.

A macsó, militarista szemlélet áthatja az új kormányt. Érezhetjük a szagát „Veszett Kutya” Mattis gyilkosságok feletti nyílt örömében, Flynn tábornok iszlámellenes Twitter őrületében, illetve Rex Tillerson, az Exxon vállalat külügyminiszternek kinevezett vezérigazgatójának „úgyis én nyerek” hencegéséből. Ez nemcsak a nők, de minden ember számára igen rossz előjel. Ez a hozzáállás az egész világot csatatérré vagy üzleti befektetéssé fogja átalakítani. Ez pedig rettenetes hír a békének.

Eközben az egyetlen vészforgatókönyv, amit a mexikói kormány kidolgozott arra az esetre, ha szembe kell néznie ezekkel a veszélyekkel, úgy tűnik, hogy abból áll, hogy könyörögni fognak Trumpnak, hogy ne csinálja ezt velük. A Peña Nieto-kormány kiterjesztett konzultációs szolgáltatásokat jelentett be anélkül, hogy tiltakozna azon politikák ellen, amely az Egyesült Államok gazdaságának jelentős részét előállító mexikói állampolgárok jogainak tömegesen megsértéséhez vezetne.

A mexikói civil társadalom az ismeretlenbe lép, és gyorsan próbálja közösen kidolgozni azokat a stratégiákat, amelyekkel megerősítheti jogai és méltósága tiszteletben tartását, elutasíthatja a gyűlölet politikáját és visszaállíthatja a nemzeti szuverenitást. Egy széleskörű ellenállás kezd kibontakozni a rémálomból valósággá lett Donald J. Trump-elnökséggel szemben.

Írta: Laura Carlsen

Megjelent az Americas Program of the Center for International Policy honlapján 2016. december 13-án.

Fordította: Latin-Amerika Társaság