Az elmúlt évben divatos lett párhuzamot vonni Donald Trump és más külföldi, különösen európai és latin-amerikai populista vezetők között. Az egyik ezek közül a vezetők közül a korábbi venezuelai elnök, Hugo Chávez.
A San Diego Union-Tribune szerkesztősége például kijelentette, hogy Venezuela „Chávez csökönyössége és téveszméi” miatt hullott szét, és „Trump lehet a mi Chávezünk”. Mások is éltek ezzel a párhuzammal, köztük Javier Corrales és Jennifer McCoy politikatudósok.
Sokkal több a lényegi eltérés, mint a hasonlóság Trump és Chávez között - Fotóösszeállítás: Rex Features
Kétségtelen, hogy Chávez populista retorikát alkalmazott, amelyben olyan fogalmakat használt, mint a rassz, az osztály és a nemzet, éppen úgy, ahogyan Trump teszi. Azonban a populista nyelvezeten túl a Chávez és Trump közötti párhuzamok gyorsan szertefoszlanak.
Először is Chávez és Trump teljesen más háttérrel rendelkezik. Miközben Donald Trump apja gazdag ingatlanos volt, és kezdetben ő finanszírozta fia üzleti vállalkozásait, Chávez szülei mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkeztek, és vidéken éltek. Hogy elmeneküljön a fővárosból, Caracasból és baseball-karriert építsen Chávez belépett a venezuelai hadseregbe.
Az 1998-as elnökválasztási kampányban Chávez populista álláspontot képviselt, bírálta a venezuelai oligarchiát, részvételi demokráciát sürgetett, és egy minden állampolgárt magában foglaló új alkotmány megalkotását szorgalmazta.
Miután Chávez megnyerte a választásokat, kormánya egy olyan alkotmányt írt, amely először ismerte el az ország afrokaribi és őslakos tagjait. Ez az alkotmány többek között megteremtette az interkulturális oktatás lehetőségét, elismerte az őslakos nyelveket és három helyet biztosított az őslakosoknak az ország nemzetgyűlésében. Chávez gyakorta emlegette nyilvános beszédeiben saját afrokolumbiai és őslakos származását is, amivel szimbolikus jelentőséget kölcsönzött ennek az örökségnek egy olyan országban, amelynek hosszú ideje fehér politikai vezetői voltak.
A faji és etnikai kisebbségek ilyesfajta elismerése, sőt ünneplése, nem sok párhuzamot mutat Trump kampányával. Trump olyan „megállítás és átkutatás” politika mellett foglal állást, amelyet egy szövetségi bíróság faji szempontból diszkriminatívnak talált, és megtűri az erőszak alkalmazását a Black Lives Matter (A fekete életek is számítanak) tüntetők ellen a politikai nagygyűlésein. Valójában találóbb Trumpot ahhoz a faji szempontból túlfűtött képhez hasonlítani, amelyet korábban Chávez és támogatói lejáratásához használtak.
Trump időről-időre olyan bevándorlás-politikát követel, amely támadja a muszlimokat, és elutasítja, hogy szíriai menekülteket fogadjanak be az országba. Ezzel szöges ellentétben, Chávez gyakran nevezte a közel-keleti embereket a venezuelaiak testvéreinek, és élelmiszert, gyógyszereket és más segélyt küldött libanoni palesztin és szíriai menekülttáborokba. A közelmúltban Chávez utódja is felajánlotta, hogy befogad mintegy húszezer szíriai menekültet.
A Trump és Chávez közötti eltérések abban rejlenek, amelyet a tudósok kirekesztő és befogadó populizmusnak neveznek. Vagyis, míg egyes populisták – például Trump – megkülönböztetik a helyben született állampolgárokat és a bevándorlókat, más populista vezetők igyekeznek integrálni és megerősíteni a peremre szorult vagy kiszolgáltatott néprétegeket.
A különbségek a gazdaságpolitikában is megmutatkoznak. Miközben Trump vállalatokra és a vagyonosokra vonatkozó adók csökkentése mellett foglalt állást, Chávez nagyobb állami ellenőrzést terjesztett ki a vállalatokra, és a szegényeket helyezte előtérbe. 2001-ben Chávez egy olyan törvényt fogadtatott el, amely felhatalmazta az államot a vidéki nagybirtokosok parlagon heverő földjeinek kisajátítására, hogy azokat szétosszák a venezuelai parasztok és szövetkezetek között. Chávez az olajipart is teljesen állami ellenőrzés alá helyezte. A 2000-es évek nagy profitját a Chávez-kormány a mélyszegénység, az írástudatlanság és a rossz lakáskörülmények elleni harcra fordította.
Ezen politikák alapján inkább az a furcsa, hogy az elemzők nem Chávez és Bernie Sanders között vonnak párhuzamot. Persze amikor egy Hillary Clintonnal szövetséges politikai akcióbizottság (super PAC) rámutatott, hogy Sanders korábban együttműködött a venezuelai kormánnyal fűtőolaj az Egyesült Államok alacsony jövedelmű közösségeiben való szétosztásában, Sanders gyorsan, és hibásan, kikelt az ellen, hogy megpróbálják őt „egy halott kommunista diktátorhoz kötni”.
A végén kevés lényegi hasonlóság mutatkozik Chávez és Trump között. Mivel azonban a venezuelai gazdaság zuhanórepülésben van, és a venezuelai kormány alkalmatlanabbnak tűnik, mint valaha, nehéz megállni, hogy ne hasonlítsák Trumpot Chávezhez. Ezek az összehasonlítások sokkal több mindent elhomályosítanak, mint amennyit megvilágítanak.
Írta: Timothy M. Gill
Forrás: The Washington Post
Fordította: Latin-Amerika Társaság