Réti Eszter írása korunk egyik legnagyobb infrastrukturális projektjét, az épülő Nicaragua-csatornát járja körül, ami megváltoztathatja a térség, sőt a világ geopolitikai képét.
A földrajz, mint a történelem kulcsa
A 2015-ös évben a latin-amerikai szubkontinens az eddig megszokottnál nagyobb figyelmet kapott a világsajtóban, ugyanis, a 2015-ös év számtalan jelentőségteljes változást hozott magával a világ ezen féltekén. Az egyik közülük, ami már önmagában is elégséges ahhoz, hogy mozgásba lendítse a régió geopolitikai sakktáblájának bábuit, az a Kuba és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, a kapcsolatok normalizálásának kezdeti lépése volt, mely a több mint fél évszázad óta fennálló embargó végét is céljául tűzte ki. (Ami aztán valóban megváltoztatja majd a térség status quóját.)
A változó világ és a változáshoz alkalmazkodni próbáló Latin-Amerika területén további projektek fognak kiemelkedő stratégiai szerepet betölteni a következő években. Ilyen lesz a Panama-csatorna kibővítése és a Nicaragua-csatorna esetleges megépülése, mely projektek résztvevői az új világkereskedelmi hullámok kedvezményezettjei lesznek, és amelyek valóban új geopolitikai terveket vázolnak fel a régióban.
Előzmények, a Panama-csatorna
A Panama-csatorna, a több mint egy évszázaddal ezelőtti felavatása után hatalmas változásokat eredményezett a világkereskedelemben és a világkereskedelmi útvonalakban. A Panama-csatorna megépülése előtt az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti kereskedelem és közlekedés a Déli-sarkon keresztül zajlott, óriási idő és erőforrás ráfordítással. Ebben hozott újítást a közép-amerikai országot átszelő csatorna.
A Panama-csatorna már egyszer megváltoztatta a világot - Fotó: Blake Scott
1903. november 3-ára az Egyesült Államok magára vállalta Franciaország sikertelen csatorna-építési projektjét és egyúttal elérte, hogy Panama kikiáltsa függetlenségét és külön váljon Kolumbiától, ezáltal létrejöjjön egy független ország, amely magába foglalja a csatornát és az azt körülvevő területeket. Ugyanezen a napon Panama megegyezett az Egyesült Államokkal egy a területén átmenő, óceánközi, azonban amerikai „gyámhatóság alatt álló” csatorna megépítéséről. A terv tíz év alatt megvalósult, így jött lére az, amit a panamaiak csak úgy hívnak: „a világ sarka” ami az egyetlen összeköttetést jelentette a világ két legfontosabb óceánja és ezáltal a világ jelentősebb régiói között. 1914. augusztus 15-én, az új csatorna felavatásának napján az Egyesült Államok tulajdonképpen lezárta a világkereskedelem egy addigi szakaszát és teret engedett egy új korszak kiépülésének, amelyet az ő hegemóniája fémjelzett, hiszen az Egyesült Államok több, mint 80 éven keresztül tudta biztosítani a Panama-csatorna feletti fennhatóságát. Hegemóniája 1999. december 31. déli 12 óráig tartott, ugyanis ettől a dátumtól kezdve, a Panama-csatorna felügyelete a Panamai Köztársaság és a panamai nemzet elidegeníthetetlen örökségét képezi.
Idővel azonban a tengeri kereskedelem és a hajók méretének folyamatos növekedése miatt a Panama-csatorna kezdett korlátozottan megfelelni azon céljának, hogy biztosítsa az óceánok közötti tengeri kereskedelem útvonalát. Ezért a panamai kormány jóváhagyott egy korszerűsítési projektet és 2007. szeptember 3-án megkezdődtek a bővítési munkálatok, ami gyakorlatilag egy új csatorna megépítését jelenti. A csatorna bővítésének kivitelezését egy spanyol vállalatra bízták, azonban a megnövekedett költségek miatt sajnos számos alkalommal kellett már újratárgyalni az építkezés részleteit.
Juan Carlos Varela, Panama egykori külügyminisztere, jelenlegi jobboldali elnöke 2016. január 2-án jelentette be, hogy a kibővített Panama-csatorna átadását 2016. májusára tervezik és az ünnepségen számos államfő és hivatalos delegáció részvételével számolnak, így az ország ismét egy rangos nemzetközi esemény színtere lesz, csakúgy, mint 2015-ben, amikor az Összamerikai csúcstalálkozó házigazdájaként lépett fel. Az üzenet, mint ahogy 2015 áprilisában, 2016 májusában is ugyanaz lesz: Panama a béke, a párbeszéd és az egység fontosságát fogja képviselni az ünnepélyes nemzetközi eseményen.
A Nicaragua-csatorna
Ezzel párhuzamosan a tengeri kereskedelem és a stratégiai újratervezés jegyében egy, még a Panama-csatorna korszerűsítésénél is ambiciózusabb terv került kidolgozásra: egy új csatorna megépítése a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán között, egy másik közép-amerikai országon, Nicaraguán keresztül. A sok éven keresztül dédelgetett terv Nicaragua természeti adottságainak köszönhetően optimálisnak tűnik, mert az országban található sok tó alkalmassá teszi, hogy életre hívja az új csatornát. Az építkezés felelőssége és költségei egy kínai multimilliomos üzletembert, távközlési iparmágnást, Wang Jinget és annak hongkongi székhelyű kivitelező cégét a HKND vállalatcsoportot terhelik. Az erről szóló megállapodás 2013. június 14-én egy keretszerződés formájában került aláírásra a felek között. A vállalatcsoport 35 országgal bonyolít üzletet infrastrukturális beruházások, bányászat, légi közlekedés és távközlés területén. (Bizonyos elemzések úgy látják, hogy Wang Jing mögött valójában a kínai állam keze áll és a projekt igazából egy kínai állami projekt.)
Ha megépül, a Nicaragua-csatornának is nagy hatása lehet a világra - Kép: Pedro Alvarez Group
Tekintettel a mostani kereskedelem mennyiségére, talán túlzónak hat két közép-amerikai csatorna jelenléte, főleg, hogy a két csatorna 600 km-re lenne egymástól, azonban figyelembe kell venni azon feltörekvő gazdaságok igényeit, mint Kína, India, Brazília, amely országoknak szükségük van rá, hogy nagyobb hajók, nagyobb rakományt szállítsanak a világ egyik pontjáról a másikra. A Panama-csatorna az átalakítás után sem tud majd 270.000 tonnánál nagyobb teherszállító hajót átengedni, miközben a Nicaragua-csatorna 500.000 tonnáig lesz képes a rakományokat befogadni. Ezzel kiváltképpen ösztönzően hat majd a tengeri kereskedelemre, hiszen az új csatorna egyrészt kiegészítője lesz a Panama-csatornának, egyben versenytársává is válik, mert sokkal nagyobb hajók számára ad lehetőséget kikötésre, amelyek jelenleg egy sokkal hosszabb és veszélyesebb utat tesznek meg.
2014. július 8-án ismertették hivatalosan a végleges tervet, mely viszonylag gyorsan elkészült, és amely szerint a 278 km hosszú, 230-520 méter széles és kb. 30 méter mély csatorna 200 ezer új munkahelyet biztosít majd Nicaraguában. A Nicaragua-csatorna a tervek szerint háromszor hosszabb lesz, mint a Panama-csatorna. Az ünnepélyes alapkő-letétel 2014 decemberében került megrendezésre, Daniel Ortega baloldali elnök jelenlétében, akinek kormánya azt is jóvá hagyta, hogy a kínai vállalat 100 évre kiterjedő koncessziós jogot kapjon, hogy először felépítse, majd 50 éven keresztül üzemeltesse a csatornát. A kínai vállalat kezdetben 2019-re ígérte, hogy elkészül a munkálatokkal.
A rendkívül ambiciózus terv sok értelemben megváltoztathatja Nicaragua sorsát. Ha a pozitívumokat tekintjük, akkor ez a csatorna lesz az ország legfőbb befektetése, amely a legtöbb pénzügyi forrást igényli majd, továbbá olyan kiegészítő munkálatokat, mint például egy új nemzetközi repülőtér vagy egy szabadkereskedelmi övezet kiépítése. Néhány kilométerre a csatornától Közép-Amerika legmodernebb és legnagyobb repterét tervezik megépíteni, amely a legnagyobb teher és utasszállító repülők fogadására is alkalmas lesz, továbbá várható, hogy létrehoznak két kikötőt, két zsilipet, egy mesterséges tavat, idegenforgalmi központot, új autópályát és egy cement és egy acélgyár telepítése. Ezáltal a csatorna növelni fogja Nicaragua politikai súlyát a régióban, továbbá a lakosság életszínvonalát, hozzájárul az ország GDP-jének jelentős növekedéséhez, a felére fogja csökkenteni az országban jelenlévő mélyszegénységet és a lakosság 25%-a lesz képes a középosztályba emelkedni. Nicaraguát a térség kereskedelmi központjává teheti.
Más megközelítésből azonban a csatorna terve jelentős ellenállást váltott ki Nicaraguán belül, ugyanis a nagyméretű projekt anélkül indult útjára, hogy az építkezés következményeiről hatástanulmányok készültek volna, ez pedig inkább komoly ellenségeskedést váltott ki a népből, mintsem büszkeséget. A tudományos csoportok, környezetvédelmi szervezetek, emberi jogi szervezetek, de legfőképp azok a földművesek, akik a munkálatok által érintett területen élnek ellenszenvüket fejezték ki az építkezés következményei miatt. Ugyanis nemcsak a környezeti károkról nem készült felmérés, de még csak azzal a 30.000 földművessel sem kezdtek tárgyalásokba, akiknek a csatorna megépülése érdekében el kellene hagyniuk a földjeiket. (Igaz, a nicaraguai kormány és kínai vállalat ígéretet tett egy igazságos kártérítésre.) Már az építkezés megkezdése előtt is több tüntetés zajlott az országban, úgy az érintett területeken, mint a fővárosban, ahol a megmozdulás egészen összecsapásokig fajult és a rendőrök több tucat embert tartóztattak le. A földművesek ellenállása igen megnehezíti a terv kivitelezésének megkezdését és nehézkes tárgyalásokra is kényszeríti a kormányt, ugyanis az ott lakók azt mondják, nem akarják elhagyni földjeiket és nem fognak kártérítést elfogadni.
A világ több országából érkező szakemberek is egyetértettek abban, hogy a terv számos kockázatot rejt magában és nem ismerteti azokat az eljárásokat, amelyet a környezet megóvása érdekében kellene tenni. Ezen akadémikusok csoportja zárónyilatkozatukban azt az ajánlatot tették, hogy átmenetileg függesszék fel a nicaraguai projektet és csak azután tegyenek lépéseket, hogy alaposan elemezték a hatásokat és kockázatokat.
A nicaraguai kormány elutasította a szakértők ezen következtetését és merőben eltérő álláspontot képvisel.
Camilo Jesús Lara Bermúdez például, a Nicaragua-csatorna Fejlesztési Bizottságának tagja és környezetvédő úgy nyilatkozott: „Úgy gondoljuk, hogy ez a megaprojekt abból indul ki, hogy a csatornának a környezet szolgálatában kell állnia és nem a környezetnek a csatornáéban, úgy véljük, hogy ez egy lehetőség a terület környezeti helyreállítására és úgy gondoljuk, hogy egy nagyon értékes lehetőséget biztosít a terület rendezése szempontjából.”
Geopolitikai nézőpont
Számos nemzetközi szakértő beszél Kína nagy latin-amerikai játszmájáról. Feltehetőleg ez így is van, akkor is, ha Kína ezt nem ismeri el nyíltan. Kína latin-amerikai jelenléte az utóbbi egy évtizedben olyan jelentős ütemben növekedett és fejlődött, hogy a kétoldalú kereskedelem a CEPAL adatai szerint 2000-ben még 12.600 millió dollárt tett ki, 2014-re ez az adat már 263.600 millió dollárra növekedett és ezáltal Kína vált Latin-Amerika második kereskedelmi partnerévé, maga mögé utasítva az Európai Uniót. További CEPAL adatok szerint az utóbbi egy évtizedben a kereskedelem a húszszorosára emelkedett és a kínai befektetések a mostani zavarok ellenére is azt mutatják, hogy megőrzik jelentőségüket a térségben.
Kína fokozatosan egyre jelentősebb világgazdasági hatalommá válik, és tudjuk, aki a tengeri útvonalak feletti felügyeletet birtokolja, az hosszú távú kereskedelmi hatalomra tesz szert. Ennek fényében látszik kirajzolódni a mostani projekt is. Kína jelentős tengeri hatalomként kíván a jövőben a világpolitikában részt venni, ezért tengeri gazdaságuk fejlesztése érdekében jelentős összegeket fektet kikötői infrastruktúra fejlesztésébe. A kikötői infrastruktúrába történő beruházás egy szélesebb befektetési stratégia része, ugyanis a közvetlen külföldi tőkebefektetésen keresztül az amerikaiak és a japánok után Kína a harmadik legnagyobb befektető ország a világon.
Feltehetőleg a politikai jelentősége is rendkívüli volt annak, ahogy a Kínai Népköztársaság elnöke Costa Ricában jelentette be a közvélemény számára a nicaraguai projektet. Abban a Costa Ricában, amelyik 2007-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, mert azelőtt Tajvannal tartott fenn hivatalos kapcsolatokat. Kína külpolitikájában jelen van az a törekvés, hogy megerősítse külkapcsolatait azokkal az országokkal, akik nemrégiben még Tajvannal tartottak fenn hivatalos kapcsolatot és Kínától független államként tekintettek rá. Nicaragua nem Latin-Amerika egyik legjelentősebb gazdasága, de más közép-amerikai országokhoz hasonlóan egyike volt azoknak a viszonylag kisszámú országoknak, amelyek Tajvant ismerték el hosszú időn keresztül. Egyes kutatók szerint Kína Közép-Amerika felé mutatott elköteleződése mögött részben inkább az áll, hogy befektetésein keresztül csökkentse Tajvan régióbeli befolyását és fokozatosan elszigetelje őt ezekben az országokban.
Az új csatorna felépülésével az ázsiai ország lehetőséget kapna, hogy korlátozások nélkül hozzájusson az új kereskedelmi útvonalhoz, ami egy olyan cél volt számára, amiben már évek óta érdekelt volt, figyelembe véve, hogy Ázsia csendes-óceáni területe Kína közvetlen befolyási övezetének számít. Ha a becslések beteljesülnek, a világkereskedelem 5%-a zajlana a Nicaragua-csatornán keresztül. Elemzők úgy tekintenek a csatornára, mint Kína egy hosszú távú stratégiája a tengeri hatalmának kiterjesztésére és azon kereskedelmi útvonalak fejlesztésére, amelyek a nyugati hatalmak befolyásán kívül esnek.
A The Guardian-ban megjelent cikk alapján a Nicaragua-csatornának jelentős geostratégiai vonatkozásai lennének, úgy, mint a Panama-csatorna riválisa és úgy, mint egy hídfőállás Peking számára, ami lehetővé teszi számára az amerikai kontinensen való befolyásának kiterjesztését.
Juan Gabriel Tokatlian, a Buenos Aires-i Di Tella Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora azt mondta, hogy a Nicaragua-csatorna úgy lesz Kína csatornája a 21. században, mint ahogy a Panama-csatorna volt az Egyesült Államoké a 20. században.
Geopolitikai értelemben Kína egy régión kívüli kereskedelmi partner, egyben az Egyesült Államok versenytársa, aki az egyik legfőbb érdekelt abban, hogy fenntartsa a tengeri útvonalak feletti felügyeletet. A Kína - Egyesült Államok viszonyt illetően nem feltétlenül kell, hogy az új csatorna megosztottságot jelentsen, mert az Egyesült Államok is nyerhet ezzel a tervvel, hiszen általa, számára is javulhatnak az Ázsia csendes-óceáni részével fenntartott kereskedelmi lehetőségei. Kína pedig ebben az értelemben szintén lehet nyertese a projektnek, hiszen bármilyen konfliktus esetén igen közel áll majd az amerikai érdekekhez.
Összefoglalásként elmondható, hogy a Nicaragua-csatorna megépítése számos következménnyel jár majd. Az új csatorna jelenti majd egyrészt a Panama-csatorna monopóliumának végét, illetve az Egyesült Államok óceánok közötti, tengeri kereskedelemben eddig birtokolt fennhatóságának végét. A Nicaragua-csatorna megkönnyíti majd a kereskedelmet azok között az országok között, amelyek jelenleg mind politikai, mind kereskedelmi befolyásuk kiterjesztésén dolgoznak, köztük például Kína és Brazília.
Kitekintés, a jövő
A Panama-csatorna kibővítését illetően a céldátum 2016 májusa.
A Nicaragua-csatorna megépítését illetően, azon túl, hogy hiányzik a nemzeti konszenzus, számos kérdőjel és tisztázatlan kérdés van, ami jelentős mértékben befolyásolja az elképzelés megvalósulását, azonban a terv igen ambiciózus és valóban komoly hatást gyakorolhat és változásokat hozhat a régióban idáig fennálló és uralkodó rendszerre.
2015. novemberi hírek alapján a kínai cég bejelentette, hogy elhalasztja a munkálatok megkezdését, és amit 2015 első negyedévére tervezett, csak 2016 végén kezdődnek meg.
Nehéz elhinni, hogy az Egyesült Államok ne mutatná aggodalom jeleit a kínai-nicaraguai együttműködés kialakulását látván, mégis úgy tűnik, hogy az Obama adminisztráció inkább a hallgatás mellett foglal egyelőre állást.
A közép-amerikai országok inkább szkeptikusan fordulnak az új csatorna megépülésének kérdéshez, sem Panama, sem Costa Rica nem biztos abban, hogy az új csatorna felépül és aggodalmukat fejezték ki az építkezés környezetre gyakorolt hatásai miatt, főleg azért, mert az új csatorna csak néhány kilométerre lenne a Costa Rica-Nicaragua határtól.
A szomszédos országokhoz hasonlóan a nemzetközi reakció is inkább a kiváráson alapul.
A nemzetközi politikában és a világgazdaságban pedig olyan összetett folyamatok zajlanak, ami miatt nehéz teljes bizonyossággal előre jelezni. Bizonyos elemzők szerint a jelenlegi nyersanyag árak jelentős csökkenése, az amerikai piac látszólagos fellendülése és a legfrissebb kínai megtorpanás miatt a világgazdasági térkép (ismét) átrajzolódni látszik. Ezen elemzők úgy vélik, az ázsiai óriás a kimerülés jeleit kezdte mutatni. Bár tavaly januárban az első Kína-CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) Fórumon a Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping bejelentette, hogy a következő 10 évben 250.000 millió dollárt szándékozik befektetni a latin-amerikai régióba, a kínai megtorpanás – amennyiben az valóban megtorpanás és nem a gazdasági modelljének átszervezése - Latin-Amerika jelentős részét magával ránthatja. Kína nyersanyagra éhes országként Brazíliában és Venezuelában az energiaforrásait, Peruban és Chilében a bányászati erőforrásokat, Argentínában és Brazíliában pedig olyan mezőgazdasági erőforrásokat talált, amikre a feldolgozó iparához rendkívül nagy szükség van. Azonban ha Kína visszavonul a régióból, a nicaraguai projekt is könnyen válhat ennek a folyamatnak a vesztesévé.
Jelenleg Kína, az Egyesült Államok és az Európai Unió is úgy tekint Latin-Amerikára, mint a még kiaknázatlan lehetőségek kontinensére. A régió pedig nem mutathat passzív magatartást a külgazdaságok fejlődését illetően, ezért minden lehetőséget meg kell ragadnia fejlődése és az új nemzetközi viszonyokban való elhelyezkedése érdekében. Hogy a Nicaragua-csatorna milyen támogatással és kinek az együttműködésével és mikorra készül el, az a következő pár év politikai csatározásainak eredményeként dől majd el.
Írta: Réti Eszter
Források
- Jorge Cachinero, Carlota Jiménez de Andrade, Adriano Borges: El futuro de América Latina… ¿apunta al Pacífico?: la historia de cómo China ocupó un espacio dejado al descuido (letöltés dátuma: 2015. december 27.)
El futuro de América Latina… ¿apunta al Pacífico?: la historia de cómo China ocupó un espacio dejado al descuido, Jorge Cachinero, Carlota Jiménez de Andrade y Adriano Borges. ARI 58/2015 - 29/10/2015
- Federico Steinberg: Dudas en América Latina ante el parón de China (letöltés dátuma: 2015. december 27.)
- Carlos Malamud: Integración y cooperación regional en América Latina: diagnóstico y propuestas (letöltés dátuma: 2015. december 27.)
- Mario Esteban: China en América Latina: repercusiones para España (letöltés dátuma: 2015. december 27.)
http://www.realinstitutoelcano.org/wps/portal/web/rielcano_es/contenido?WCM_GLOBAL_CONTEXT=/elcano/elcano_es/zonas_es/america+latina/dt3-2015-esteban-china-en-america-latina-repercusiones-para-espana
- Adrián Bonilla Soria, paz Milet García: China en América Latina y el Caribe: Escenarios estratégicos y subregionales (letöltés dátuma: 2015. december 27.)
http://internacional.elpais.com/internacional/2015/11/25/america/1448474280_607103.html
http://inforadio.hu/hir/kulfold/vetelytarsat-kaphat-a-panama-csatorna-651664
http://www.mbctimes.com/espanol/el-canal-de-nicaragua-smbolo-de-un-mundo-multipolar
http://observatorio.bcn.cl/asiapacifico/noticias/canal-de-nicaragua-entrevista-juan-felipe-lopez
http://lab.org.uk/nicaraguas-grand-canal-5-the-geopolitics-of-the-canal
http://www.publico.es/opinion/articulos/geopolitica-latinoamericana-canales-y-mariel.html
https://actualidad.rt.com/actualidad/view/137218-canal-interoceanico-nicaragua-panama-proyecto
http://www.expansion.com/empresas/inmobiliario/2016/01/02/56880542268e3efc6e8b45ec.html
https://actualidad.rt.com/video/actualidad/view/133365-ruta-definitiva-canal-interoceanico-nicaragua