Ez a cikk már önmagában is nagyon érdekes, de igazán különlegessé az teszi, ha megnézzük ki írta.

Nicaragua sokkal több, mint egyszerűen a világutazók legújabb és megmenőbb úti célja. Valójában – és jól figyeljenek szavainkra – jó úton halad afelé, hogy a nyugati félteke legújabb sikertörténete legyen. Hadd mondjuk el, hogy miért.

Nicaragua eleve már egy olyan háború utáni sikertörténet, ahol mélyen gyökerező és tartós béke uralkodik. A sandinista kormány elleni „kontraháború” (1982-1990) utolsó lövéseit 25 évvel ezelőtt adták le, amikor a mai nicaraguai lakosság közel fele még meg sem született. A másik fél, a háborús generáció – rendkívül pragmatikus módon – megbékélt egymással, és a nézetkülönbségeit politikai színtérre terelte. A mai nicaraguaiak irtóznak az erőszaktól és a konfliktustól, és reményekkel és boldogsággal telve tekintenek a jövőbe. Sokan, szabadságjogaikat gyakorolva, oldalakon átnyúló szövetségeket kötnek egykori ellenségeikkel, vagy egyszerűen távol tartják magukat a politikától, hogy élvezzék a leghosszabb békés időszakot, amiben valaha is éltek.

Nicaragua zöldforradalmat él át - Fotó: Huffington Post

Nicaragua a legbiztonságosabb ország a CAPDR (Közép-Amerika, Panama és a Dominikai Köztársaság) régióban. Noha az UNODC statisztikái szerint „északi háromszögbeli” szomszédjai, Honduras – ahol körülbelül 90 gyilkosság jut 100 ezer lakosra –, Belize, El Salvador és Guatemala szerepelnek abban az öt országban, amelyekben a legmagasabb a gyilkosságok aránya a világon, Nicaragua – 100 ezer lakosra jutó 10 gyilkossággal – a béke és biztonság oázisaként emelkedik ki a térségben. Azzal, hogy nála a legalacsonyabb az egy rendőrre jutó költségvetési forrás és ugyancsak a legalacsonyabb az egy főre jutó jövedelem a régióban, Nicaragua rácáfol az alacsony jövedelem és a magas bűnözési arány közötti – egykoron megdönthetetlenül biztosnak tartott – ok-okozati összefüggésre. Szakértők ezt az alacsony gyilkossági rátát a sandinista forradalom örökségének tulajdonítják, amely az 1980-as években fiatal idealistákból álló hadseregével és rendőrségével teljes mértékben megújította a diktátor régi és korrupt hadseregét, illetve annak a befogadó közösségi alapú modellnek, amely még jobban elmélyült az elmúlt nyolc évben. Az UNDP 2011-es bűnözésről szóló jelentésében szereplő legfrissebb elérhető statisztikák szerint Nicaraguában a harmadik (csak Paraguayban és Panamában még jobb a helyzet) legalacsonyabb a 100 ezer főre jutó rablások száma Latin-Amerikában. Miközben olyan helyeken, mint Argentína ez 973, Mexikóban 688, Chilében 468 és Costa Ricában 400, addig Nicaraguában csupán 71 rablás történik 100 ezer főre vetítve. Ugyanezen jelentés szerint a nicaraguaiak körülbelül 65 százaléka nagyon vagy valamennyire bízik az ország igazságszolgáltatási rendszerében (ebben is csak Panama áll jobban Latin-Amerikában).

A politikai stabilitás fokozatosan gyökeret eresztett. 1984-ben, fél évszázadnyi vaskezű diktatúra után, ami a maga nemében az egyik legrosszabb volt – történészek állítják ezt –, egy – bár még csak az elején lévő – liberális demokrácia által fémjelzett korszak kezdődött, amikor a sandinista lázadók az ország történetének legelső általános és politikailag szabad többpárti választásán legitimizálták a hatalmukat. Azóta hat egymást követő országos választásra és közel egy tucat regionális és helyhatósági választásra került sor, és öt különböző politikai koalíció adta egymásnak a stafétabotot a kormányban, mindannyian megszakítás nélkül kitöltve a mandátumukat. A hatalomátadás egyre kisebb feszültséget okoz, és a legemlékezetesebb Nicaragua kortárs történetének első békés hatalomátadása volt, amikor Daniel Ortega sandinista vezető és leköszönő elnök – egy bonyolult és folyamatosan változó környezetben – 1990-ben elismerte az ellenzéki vezető és megválasztott elnök, Violeta Chamorro győzelmét. Az azóta következő összes elnök – mindannyian élnek és remélhetőleg jól vannak – minden érdemükkel és lendületükkel kivették a részüket az ehhez az új stabilitáshoz vezető nemzetépítésből. Nincsenek politikai foglyok, sem pedig politikai emigránsok, ami azt jelzi, hogy a politikai üldözés régen a múlté.

A következő forradalom Nicaraguában: egy megújulóenergia-központtá válás felé. Nicaraguában újfajta forradalom zajlik napjainkban. Egy megújulóenergia-forradalom, amelynek a széndioxid-kibocsátás, az alacsony szolgáltatási lefedettség és az olajimport esik áldozatul. Nicaragua sem olajat, sem pedig gázt nem termel, de állandó szélcsatornával, sok napfénnyel és aktív vulkánokkal rendelkezik. Magyarul egy megújulóenergia-mennyország, ami gyorsan a térség zöldenergia-központjává válik. 2016-ra Nicaragua villamosenergia-szükségletének oroszlánrészét duzzasztógátak, geotermikus erőművek és szélerőmű-parkok fogják biztosítani. Az áramtermelés és elosztás már most is elérhetőbb, megbízhatóbb és tisztább, mint bármikor korábban. A fejlődés döbbenetes, ha figyelembe vesszük, hogy 2007-ben az áramtermelés majdnem nyolcvan százaléka fosszilis energiahordozókkal működő erőművekben történt, ám az ilyen erőművekben előállított áram aránya 2014-re közel ötven százalékra esett vissza. A hatékony energiatermelés ma jóval a maximális fölött van (20-30 százalékkal); szemben a 2005-2007-es időszak 15-20 százalékos deficitjével és az átlagos heti 48 órás áramszüneteivel. A háztartások árammal való ellátottsága a 2007-es 52 százalékról 2014 végére 78 százalékra nőtt. A kormány jó úton halad a 2017-re elérendő 85 százalékos ellátottság felé, illetve, hogy mindössze 21 százalékra csökkentse a fosszilis energiahordozókkal történő áramtermelést. Ezeknek a fejlesztéseknek kettős hasznuk van. Egyrészről az elektromos áram többé nem lesz a növekedés akadálya; éppen ellenkezőleg, megbízható motorja lesz annak. Másrészről Nicaragua, annak ellenére, hogy az éghajlatváltozás hatásainak nettó „fogyasztója”, egyre felelősségteljesebben járul hozzá a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez. Ahogy a villamosenergia-mátrix egyre inkább elhagyja az olajalapú energiatermelést, a jelenlegi költségvetési hiány az olajimport csökkenésével egy kicsit mérséklődik. 2020-ra az áramtermeléshez szükséges olajtól való függés a múlté lesz.

Kikövezték a fenntartható gazdasági növekedés útját. A [nicaraguai] gazdasági növekedés az elmúlt évtized átlag négy százalékával, a 2008-as világválság óta pedig 4,7 százalékkal a legmagasabb Közép-Amerikában. 2014-ben 4,7 százalékkal nőtt a gazdasági aktivitás, miután ez 2013-ban és 2012-ben 4,5 és 5,1 volt. Annak ellenére, hogy 2015-re közepes növekedést jósoltak Latin-Amerikának, az IMF konzervatív előrejelzése Nicaragua esetében négy százalék volt, ami továbbra is a legmagasabb Közép-Amerikában. Az ECLAC szerint Nicaragua átlagos külföldi közvetlen tőkebefektetési bevétele 2006 óta több mint megnégyszereződött; az export ugyanezen időszak alatt több mint kétszeresére nőtt; miközben a hivatalosmunkahely-teremtés 2014-ben a leggyorsabban növekedett Latin-Amerikában. A magas növekedési ütem ellenére az inflációs nyomás enyhül, amire rásegít a csökkenő olajár is, és a 2015 év végi inflációt 3,5 százalékra jósolják. Pénzügyi téren a kormány kordában tartja a költségvetési hiányt és az államadósságot. 2012 óta a központi költségvetési hiány átlagosan a GDP fél százaléka. A konszolidált államháztartási hiány ugyanebben az időszakban a GDP 1,4 százaléka, az államadósság pedig stabilan a GDP körülbelül 40 százaléka. Az IMF és a Világbank adósságfenntarthatósági keretrendszere Nicaragua adósságát mérsékelt kockázatúnak tartja, és az ország most csoportosítja át koncessziós létesítményeit a Világbanktól az Amerika-közi Fejlesztési Bankhoz (IADB) és a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökséghez (IDA). Ez lehetővé fogja tenni, hogy Nicaragua több nem-koncesszionális finanszírozáshoz jusson, mint a múltban. Az ország külső pozíciója is javul. Az alacsony olajárak és az energiamátrix a megújuló energiaforrások irányába történő elmozdulásának eredményeként a jelenlegi valutadeficit 2014-ben a GDP hét százalékára mérséklődött az előző évi 11 százalékról. A nemzetközi tartalékok megfelelőek és körülbelül négy havi importot fedeznek. A bankrendszer fizetőképes, megfelelő szintű tőkésítéssel és likviditással. A nem teljesítő hitelek egy százalék alatt vannak, míg a hitelezés a tartalékokkal együtt nő, ami egy egészséges és fenntartható növekedési utat jelez.

A társadalmi faktor. A makroökonómiai stabilitás és a költségvetési fegyelem áll az ország gazdaságpolitikájának középpontjában, ami nemcsak a növekedés, de társadalmi inklúzió biztosítéka is. A szegénység elleni harc terén 25 éve a legjobb kilátások mutatkoznak. A szegényeknek nyújtott alapvető szolgáltatások (például az egészségügy, a tiszta víz és az áramellátás) folyamatosan javulnak, és az elmúlt évtizedekben mellőzötteknek szóló különböző programok – a brazil Bolsa Familia mintájára – jó eredményeket érnek el a szegénység elleni harcban. A Nicaraguai Statisztikai Intézet (INIDE) és a Világbank szakértői által elvégzett legutóbbi két Életszínvonal (2009 és 2014) elnevezésű, a háztartásokat vizsgáló felmérés eredményei igencsak biztatóak: az általános és a mélyszegénység 48,3-ról 29,6 százalékra, illetve 17,2-ről 8,3 százalékra csökkent az elmúlt tíz évben.

Nemi egyenlőség: szavak helyett tettek. 2007 óta minden az egészségügy, az oktatás és a mikrofinanszírozás terén folytatott, a szegényeket támogató kormányprogram a nőket helyezte a családi felelősségvállalás középpontjába. A politika működik, és ma Nicaragua egyik legnagyobb elismerésnek örvendő társadalmi eredménye a kisebb nemi egyenlőtlenség. A Világgazdasági Fórum nemi egyenlőtlenségi indexe, ami a politikai hatalom, a gazdasági lehetőségek, az egészségügy és az oktatás területén vizsgálja a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket 142 ország közül a hatodik helyre sorolta Nicaraguát. Az első öt helyen északi országok szerepelnek.

Mindezek alapján boldogabbak a nicaraguaiak? A John Helliwell, Richard Layard és Jeffrey Sacks által szerkesztett World Happiness Report 2015 (a világ országainak boldogságérzetét vizsgáló jelentés – a szerk.) szerint a nicaraguaiak valóban boldogabbak, mint 2007-ben voltak. Nicaraguában nőtt a világ országai közül a legjobban a boldogságérzet 2007 és 2014 között. A jövedelmi szint és a boldogság közötti kapcsolat évtizedek óta népszerű vitatéma. A magasabb jövedelem nagyobb boldogsághoz vezet? Daniel Kahneman, Ed Diener és mások azt mondják, hogy az anyagi javak tényleg elősegítik a boldogságot, de csak egy bizonyos szintig: addig, amíg az embernek kielégítődnek az alapvető szükségletei, biztonságban érzi magát és van egy kis szabadideje. Ezután a küszöb után az emberek boldogsága úgy tűnik, nem nő tovább a jövedelemnövekedéssel. Senkinek sincs jól megalapozott empirikus válasza arra, hogy miért boldogabbak a nicaraguaiak most, mint amilyenek voltak 2007-ben. De azok a jó eredmények, amelyeket a számos, a szegényekre fókuszáló kormányprogram az alapvető szükségletek kielégítése terén elért, jó eséllyel oka lehet ennek.

Mi ennek az állapotnak a „támasza”? Úgy véljük, hogy a politika alakításában szerepet játszó gazdasági szereplők konszenzusépítése szolgál összetartó kapocsként Nicaragua inkluzív növekedésében és társadalmi stabilitásában. A jelenlegi kormány 2007-es hatalomra kerülése óta egy olyan háromirányú konszenzust épített ki, amelyben a kormányzati tisztviselők, a szakszervezetek és a magánszektor együtt vitatják meg, dolgozzák ki és hajtják végre az országos és az egyes területekre vonatkozó politikai stratégiákat, hosszú távú szerkezeti reformokat és a sürgősen megteendő lépéseket. A gazdasági szereplők eme hármasa egy olyan dinamikus konszenzusépítő stratégiát tükröz, ami alátámasztja a politikai stabilitást és kézzelfogható eredményeket ér el számos téren, például az adóügyi és pénzügyi szektorbeli reformok, a bürokráciacsökkentés, illetve a jobb üzleti és befektetési környezet kialakítása terén, ami elősegíti a munkahely-teremtést és javítja a versenyképességet.

Írta: Otaviano Canuto, a Nemzetközi Valutaalap egyik ügyvezető igazgatója és Manuel Coronel, az ügyvezető igazgató vezető tanácsadója. Az eredeti cikk végén még ez állt: „Minden itt megfogalmazott vélemény az ő sajátjuk, és nem képviseli az IMF-ét vagy azokét a kormányokét, akiket Mr. Canuto képvisel az IMF testületében.”

Forrás: The Huffington Post, 2015. november 9.

Fordította: Latin-Amerika Társaság