Gabriel Hetland a Jacobin magazin online felületén írta meg válaszát Bernie Sandersnek, a Demokrata Párt elnökjelöltségéért küzdő vermonti szenátornak, aki a néhai venezuelai elnököt, Hugo Chávezt diktátornak minősítette.

Amerikaiak millióihoz hasonlóan én is egyre nagyobb izgalommal figyelem a kampányát. Ön rávilágított a növekvő egyenlőtlenség ártalmas hatásaira, és teljes mértékig igaza volt, amikor azt mondta, hogy az Egyesült Államok már inkább hasonlít egy oligarchiára, mint egy demokráciára. Nagyra értékelem, hogy hajlandó közvetlenül és újra és újra elítélni az országot irányító milliárdosok osztályát. És teljes szívvel támogatom az általános egészségügyi hozzáférésre vonatkozó javaslatát.

Öröm nézni, ahogyan nyugtalanná tette Hillary Clintont egyre jobb közvélemény-kutatási eredményeivel. Elmosolyodom minden egyes alkalommal, ahogyan elképzelem, hogy egy önmagát szocialistának nevező személy politikai forradalmat ígérve elnyeri a demokraták jelöltségét. Felbátorított az, ahogyan a többi haladó témája mellett a rasszizmus elleni harcot kampánya prioritásává tette.

Szóval nagyon meglepődtem és megdöbbentem, amikor a múlt héten a néhai Hugo Chávezt „halott kommunista diktátornak” nevezte. Ezt olyan jelöltektől vártam volna, mint Marco Rubio, Jeb Bush vagy Hillary Clinton – nem olyasvalakitől, aki az 1980-as években a sandinistákat támogatta és elfogadta Cháveztől az alacsony jövedelmű vermonti lakosok számára biztosított kedvezményes árú fűtőolajat.

Bernie, tudom, hogy ezekben a napokban nagyon elfoglalt, úgyhogy összeállítottam egy tíz pontból álló listát, amit gondoljon végig kétszer is, mielőtt Hugo Chávez kommunista diktátornak nevezné.

1. Hugo Chávez demokratikusan választották meg. Nem egyszer. Nem kétszer. Hanem tizennégy év alatt ötször.

2. Chávez ezeket a választásokat nagy különbséggel nyerte meg. Az 1998-as elnökválasztáson a szavazatok 56 százalékával választották meg. 2000-ben a leadott szavazatok 60 százalékával választották újra. 2004-ben Chávez 59 százalékkal nyerte meg a visszahívásáról szóló népszavazást. 2006-ban megint győzött, a szavazatok óriási arányával, 63 százalékkal. És 2012-ben, amikor a rák miatt már haldoklott, még mindig diadalmaskodott, ezúttal a szavazatok 55 százalékával.

3. Azon ritka alkalmakkor, amikor Chávez politikai vereséget szenvedett (mint a 2007-es alkotmányos változtatásokról szóló népszavazás), azonnal elismerte a vereségét. Az igaz, hogy Cháveznek voltak olyan intézkedései, amelyek nyíltan kritizálhatóak, mint a választókerületek manipulációja és a végrehajtási rendeletek alkalmazása annak érdekében, hogy felülkerekedjen a kongresszusi ellenzéken. De ezek a gyakorlatok elterjedtek számos létező demokráciában, mint például az Egyesült Államokban, és ez aligha bizonyítja, hogy Chávez egy diktátor volt.

4. Chávez választási sikerei nem csalásoknak voltak köszönhetőek. A venezuelai ellenzék (amely támogatta a Chávez elleni puccsot 2002-ben) és az Egyesült Államok mainstream médiája gyakran ismételgeti ezt a vádat, de nincsen hiteles bizonyíték, amely ezt alátámasztaná. Jimmy Carter azt mondta: „A 92 választás alapján, amelyet megfigyeltünk (a Carter Központ), azt kell mondanom, hogy a venezuelai választási rendszer legjobb a világon.”

5. Az ok, aminek Chávez politikai sikereit köszönhette az, hogy megvalósított számos olyan politikát, amelyet ön is támogat. Miután Chávez hivatalba lépett, a venezuelai állam több mint megkétszerezte az oktatásra és egészségügyre költött összegeket. (Egész biztos, hogy ezt a 2003 és 2008 közötti magas olajár tette lehetővé, de az is kellett hozzá, hogy Chávez sikerrel erősítette meg az 1990-es években kvázi privatizált olajipar feletti állami ellenőrzést.)

6. A Chávez alatt megvalósított politikák eredményeként hatalmas javulás volt tapasztalható az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a lakhatáshoz és a nyugdíjhoz való hozzáférésben. A szegénység Venezuelában 2003 és 2008 között a felére csökkent, miközben a mélyszegénység 72 százalékkal esett vissza.

7. Chávez hatalmas előrelépést ért el azon a területen is, amely önt a legjobban foglalkoztatja: az egyenlőtlenség területén. 2012-re Venezuela lett Latin-Amerika legigazságosabb országa.

8. Bár ön még nem nyilatkozott róla, hogy a „21. század szocializmusát” szeretné felépíteni, de Chávez bolivári forradalma legalábbis néhány elemében hasonlít arra a „politikai forradalomra”, amely mellett ön áll. 1998-ban, amikor Chávezt először megválasztották, a részvétel 63 százalék volt, amely az egyik legalacsonyabb Venezuela demokratikus történetében. Chávez legutóbbi megválasztásakor ez 81 százalék volt – amely a legmagasabb arány 1988 óta, amikor még kötelező volt a szavazás. 2013 decemberében az önkormányzati választásokon a regisztrált szavazók 59 százaléka járult az urnákhoz, amely magasabb részvételi arány, mint az Egyesült Államok bármelyik elnökválasztásán 1968 óta.

Jelentős mértékű növekedés volt a venezuelaiak politika iránti érdeklődésében is Chávez elnökségben eltöltött ideje alatt. Chávez hivatalba lépése előtti három évben a venezuelaiak politika iránti érdeklődése következetesen alacsonyabb volt a latin-amerikai átlagnál (évente 7-8 százalékkal). 2003 óta a venezuelaiak érdeklődése a politika iránt következetesen fölötte van a latin-amerikai átlagnak. 2013-ban, Chávez halálának évében, a politika iránt érdeklődőek aránya a legmagasabb volt Latin-Amerikában, és messze magasabb volt, mint a latin-amerikai átlag.

9. Chávez alatt Venezuela ennek ellentmondásossága ellenére jelentős előrelépést tett a részvételi demokrácia felé. Ez különböző jellegű részvételi intézmények létrehozásán keresztül történt: kommunális tanácsok, egészség- és vízügyi bizottságok, kommunák, részvételi költségvetés, és így tovább. Ezek az intézmények nem tökéletesek, de kétségtelenül nagyobb döntéshozatali jogkörhöz juttatták az átlagos hétköznapi venezuelaiakat.

Ezt első kézből tapasztaltam meg különböző venezuelai városokban, többek között a középnyugat-venezuelai Torresben, ahol a lakosok dönthetik el 100 százalékban, hogy mire költik el a költségvetést, végzett egyéves kutatásom során. Miriam Giménez, egy torresi aktivista beszélt nekem arról a fejlődésről, amit Chávez alatt tapasztalt: „A népünk élete alapvetően változott meg Chávez alatt, aki teret biztosított a társadalomnak beszélni, tanulni, dolgozni, küzdeni. Most már tudjuk, hogy élünk, hogy mi is érünk valamit, és hogy remélhetünk egy méltóságteljes életet és országot.”

10. Chávez diktátorként való lefestése mélységes megsértése annak a több millió venezuelainak, aki támogatta őt. A chávisták nem agyatlan drónok, akik felajánlották a feltétel nélkül támogatásukat a „nagy vezetőnek”. Ők aktív szereplői voltak, és most is azok, a radikális átalakítás rendezetlen és tökéletlen, de inspiráló és mélységesen fontos kísérletének.

Remélem, hogy lesz némi ideje, hogy megfontolja ezeket a pontokat. Nemcsak azért, mert általában rossz dolgok szoktak történni a latin-amerikai országokkal akkor, amikor az Egyesült Államok elnöke diktátoroknak nevezi a demokratikusan megválasztott vezetőiket, hanem azért is, mert Chávez emberek millióit vonta be a mélyreható reformok demokratikus folyamatába. És még akkor is, ha ön a céljaival alacsonyabbra teszi a lécet, mint Chávez, önnek mindenkinél jobban be kellene látnia, hogy a kommunistázás végül csak hátráltatni fogja a saját reformtörekvéseit.

Üdvözlettel,

Gabriel

Gabriel Hetland, University at Albany tanársegédje, politikai és városszociológus, aki idén szerzett szociológiából doktori fokozatot a University of Californián.

Forrás: Jacobin

Fordította: Latin-Amerika Társaság