Kedves Hildita!

Ma írok neked, de a levelet jóval később kapod meg. Azt akarom, hogy tudd, emlékezem rád, és remélem, hogy nagyon boldog vagy a születésnapodon. Már majdnem kész nő vagy, és nem lehet neked butaságokat és lódításokat írni, mint a gyermekeknek. Tudnod kell, hogy messze vagyok és még sokáig leszek távol tőled, s ahogy csak tudok, harcolok az ellenségeink ellen. Nem nagy dolog, de ez is valami, valamicske, s azt hiszem, mindig büszke lehetsz apádra, ahogy én is büszke vagyok rád.

Gondolj arra, hogy még sokéves harc van hátra, s mikor már asszony leszel, még akkor is ki kell venned a részed a harcból. Addig is készülni kell, forradalmárnak kell lenni, ami a te korodban azt jelenti, hogy sokat kell tanulnod, a lehető legtöbbet, és késznek kell lenned mindig az igaz ügyek támogatására. Ezen túl, engedelmeskedjél a mamának és ne gondold, hogy már mindenre képes vagy. Majd eljön az az idő is. Harcolnod kell, hogy te legyél a legjobb az iskolában minden értelemben. Tudod, mit akarok mondani: a tanulásban, a forradalmi magatartásban, azaz a jó magaviseletben, a komolyságban, a forradalom szeretetében, az elvtársiasságban stb. A te korodban én nem ilyen voltam, de én más társadalomban éltem, amelyben ember az embernek ellensége volt. Neked most megvan az az előnyöd, hogy más korban élhetsz, és méltónak kell lenned ehhez.

Ne feledkezzél meg arról, hogy körültekints a házban, vigyázz a többiekre, tanácsold nekik, hogy tanuljanak és jól viselkedjenek, különösen Aleidita, aki hallgat rád, a nővérére.

Így van, kicsikém; még egyszer kívánok neked boldog születésnapot. Ölelem a mamát és Ginát, s ölellek téged nagyon erősen, gondolva arra az egész időre, mióta nem látlak.

Papa

Fordította: Karczag Gábor

Megjelent: Karczag Gábor: Ernesto Che Guevara, Kossuth Könyvkiadó, 1969