Részlet az 1973. szeptember 28-i havannai nagygyűlésen tartott beszédéből

A tényekből nekünk, forradalmároknak le kell vonnunk a saját következtetéseinket. Világos, hogy az imperializmus mozgásba lendült, és Latin-Amerikában Brazília bűnrészességével stratégiai offenzívát hajt végre. A bolíviai államcsínnyel kezdődött, majd Uruguay következett, és íme, most az államcsíny Chilében.

Tíz évvel ezelőtt a burzsoázia és az imperializmus még más módon védekezett: polgári alkotmányokkal és a parlamentben védte magát.

Uruguayt és Chilét úgy ismerte a világ, mint a törvényesség és az alkotmányosság modelljéül szolgáló országokat. És íme: maga a burzsoázia, maga az imperializmus taposta sárba az alkotmányt és a polgári demokratikus formákat Uruguayban és Chilében, és ezek az országok ma – Brazíliával együtt – Dél-Amerika reakciós, az imperializmus szolgálatában álló tömbjét alkotják.

Ez a mozgás, ez az offenzíva az argentínai népi mozgalom ellen irányul, hogy először lecsendesítse, azután megfojtsa azt. És ez a mozgás, kifejezetten Perui Fegyveres Erők Kormánya ellen is irányul.

Az imperializmus most, hogy igazi arcát mutatva fasiszta diktatúra útján magához ragadta a hatalmat Chilében, keleten Argentínát, délen pedig Perut fenyegeti. A chilei államcsínnyel az imperializmus mindenekelőtt a Perui Fegyveres Erők mozgalmának ellenmérgét akarta kikeverni.

A perui hadsereg, ellenben a chileivel, megnyitotta a katonai akadémiák kapuit az alacsonyabb néprétegekből jöttek számára, s így a perui hadsereg osztálytagolódása más, mint a chileié. Ezek a körülmények megkönnyítették néhány kiváló tiszt és vezető feladatát, akik – élükön Velasco Alvarado tábornokkal – a hadsereget egységbe tömörítették a néppel, és katonákat állítottak haladó, oligarchiaellenes, a nép érdekeit szolgáló pozíciókba.[i] És kétségtelen, hogy Peru példája széles körű visszhangot keltett Latin-Amerika-szerte.

Az imperializmus tehát a Perui Fegyveres Erők példájával most a chilei hadsereg példáját akarja szembeszegezni.

Nem lehet kétség affelől, ismétlem, hogy ezek a fenyegetések nyíltan az argentin és a perui nép ellen irányulnak.

Az argentin és perui mozgalmat kubai forradalomtól megkülönböztető ideológiai és egyéb eltérések nem érdekelnek minket jelen pillanatban.

A mi forradalmunk vitathatatlanul a legszilárdabb ezen a kontinensen. Kuba forradalmi kormánya vitathatatlanul a legszilárdabb kormány ezen a kontinensen. Népünk a földrész legegységesebb népe, mert miután megszűnt az ember ember által való kizsákmányolása, megteremtődött országunkban a nép igazi egysége, s ez az egység szilárd és megbonthatatlan. Országunknak nincsenek olyan problémái, mint Latin-Amerika többi testvéri országának, mert a kizsákmányolók eltakarodtak hazánk földjéről, mégpedig örökre!

A reakciónak és a fasizmusnak nálunk nincs semmi tere.

A mi hadseregünk maga a felfegyverzett nép.

Tömegeink szervezettek, irányítójuk pedig egy marxista-leninista párt.

Sokan összeborzadnak a marxista szó hallatán. Nálunk a forradalom kezdetén szintén sokan megrémültek, mikor meghallották, mert az imperializmus ilyen nézetekkel oltotta be, ilyen előítéletekkel fertőzte meg a latin-amerikai tömegeket. De szerencsére itt ma már senki nem borzad össze, ha a marxizmus-leninizmusról hall beszélni. Már senki sem rémül meg a szocializmus szó hallatán. Senki se retteg, ha ezt hallja: kommunizmus. Ezek a szavak pedig – marxizmus-leninizmus – politikai definíciókat tartalmaznak, pontos és világos meghatározásokat. Jelentik a nép kezébe adott politikai tudományt, vezérlő erőt; az útirány ismeretét, iránytűt jelentenek, tudását annak, milyen lépéseket kell tenni a forradalmárok számára kijelölt úton.

És pontosan ez az el nem kendőzöttség, ezek a tökéletes definíciók azok, amelyek szilárddá és erőssé teszik a kubai forradalmat. Ez az, ami képessé tette, hogy ellenálljon a jenki imperializmusnak. Jó néhány éve harcolunk az imperializmussal, és cseppet sem érdekel minket, hogy még hány évig kell harcolnunk.

Az imperializmus már ismeri a kubai forradalmat. Tudja, hogy kudarcot vallott minden eddigi fondorlata, ravaszsága, minden terve, minden támadása ellene.

Ma már senki sem vitatkozik azon, hogy megmarad-e a kubai forradalom vagy sem. Most a latin-amerikai forradalom továbbéléséről folyik a vita. Ez az, amit ma vitatnak.

És az imperializmus most nem a kubai forradalom eltaposására törekszik, ez meglehetősen bajos is lenne a számára: a latin-amerikai forradalmat igyekszik eltaposni, a bolíviai mozgalmat, Uruguay munkásmozgalmát, illegalitásba akarja kényszeríteni a baloldali pártokat, szét akarja zilálni a szakszervezeteket, uralkodóvá akarja tenni a fasizmust, fel akarja számolni a chilei népi mozgalmat, likvidálja a pártokat, a munkásszervezeteket, a legreakciósabb kormányzási formáktól sem riad vissza.

Most majd megpróbálnak lesújtani az argentin mozgalomra. Az argentin mozgalom nem szocialista, nem marxista. Ilyen nagy utat még nem tettek meg. Ez egy haladó népi mozgalom, amelynek legfőbb szándéka a nemzeti függetlenségért folytatott harc. Az argentin kormány pár éve még a jenki imperializmus hű lakája volt. Ma azonban nem ez a helyzet.

Nem kétséges, hogy ez az erős munkásgyökerű népi mozgalom fontos változásokat hozott Argentínában. Sőt, az argentin hadsereg jelenlegi vezetésében is megfigyelhetők bizonyos nyugtalankodások, bizonyos pozitív aggályok, amelyek oda vezettek, hogy felvetődött a jenki katonai tanácsadók Argentínából való távozásának szükségessége.

Az imperializmus azonban nem bír elviselni semmit sem, amin a nemzeti függetlenség szaga érződik, nagyon is kényes a népi mozgalom, illetve a latin-amerikai haladás ügyének illatára. Ezért igyekszik majd elnyomni, vagy legalábbis a kerékvágásából kizökkenteni az argentin népi mozgalmat.

És az is magától értetődő, hogy az imperializmus épp nemrégiben indította meg harcát a Perui Fegyveres Erők nacionalista kormánya ellen.

És van még egy tanulság, amit a chilei leckéből le kell vonnunk: ez pedig az, hogy forradalmat csak a néppel nem lehet csinálni: fegyverekre is szükség van! És hogy csak fegyverekkel sem lehet forradalmat csinálni: a népre is szükség van!

Fordította: Csuday Csaba

Megjelent: Gorillák és gitárok, szerk. Simor András, Budapest, 1976