Kolumbiaiak! Hazánk szegényei sok éve várnak a harcba hívó szóra, hogy megindítsák a végső csatát az oligarchia ellen.

Valahányszor a nép elkeseredettsége végletessé vált, az uralkodó osztály mindig módot talált arra, hogy becsapja a népet, elterelje figyelmét, új fogásokkal megbékítse, s a végeredmény mindig ugyanaz volt: a nép szenvedése és a kiváltságos osztály jóléte.

Amikor a népnek vezetőre volt szüksége és Jorge Eliécer Gaitán[i] személyében meg is találta, az oligarchia megölte Gaitánt. Amikor a nép békét kért, az oligarchia erőszakkal árasztotta el az országot. Amikor a nép nem tudta már elviselni az erőszakot és partizáncsapatokat szervezett, hogy megszerezze a hatalmat, az oligarchia a katonai puccshoz folyamodott, hogy a félrevezetett partizánok megadják magukat. Amikor a nép demokráciát kért, újra csak becsapták népszavazással és a Nemzeti Fronttal[ii], amely az oligarchia diktatúráját teremtette meg.

A nép már nem hisz többé. A nép bízik a választásokban. A nép tudja, hogy a törvényes utak már nem járhatók. A nép megértette, hogy nem maradt más, csak a fegyveres út. A nép elkeseredett és kész kockára tenni életét is, hogy a kolumbiaiak következő nemzedéke ne rabszolgák nemzedéke legyen, hogy azoknak a gyermekei, akik ma készek életüket áldozni, iskolába járhassanak, legyen hol lakniuk, legyen ételük, ruhájuk és mindenekelőtt: méltóságuk. Hogy a jövő Kolumbiájában az emberek saját, észak-amerikai uralomtól szabad hazájukban élhessenek.

Minden őszinte forradalmárnak el kell ismernie, hogy nincs más hátra, csak a fegyveres út. A nép mégis azt várja, hogy vezetői saját példájukkal és saját jelenlétükkel mondják ki a harcba hívó szót.

Azzal fordulok a kolumbiai néphez, hogy elérkezett a pillanat. Én nem árultam el a népet. Bejártam a falvakat és a városokat, arra törekedtem, hogy egységbe forrasszam és megszervezzem a népi osztályt a hatalom átvételére. Azt kértem, ha kell, életünket is áldozzuk fel ezekért a célokért.

Most minden készen áll. Az oligarchia újabb választási komédiát akar rendezni, jelöltekkel, akik visszavonulnak, majd újra elfogadják a jelölést, a két pártot egyesítő bizottságokkal, népáruló eszmékre és személyekre alapozott restaurációs mozgalmakkal. Mire várunk még, kolumbiaiak?

Csatlakoztam a fegyveres harchoz.

A kolumbiai hegyekben kívánom folytatni a küzdelmet, kezemben fegyverrel, amíg meg nem szerezzük a hatalmat a népnek. Azért csatlakoztam a Nemzeti Felszabadítási Hadsereghez[iii], mert felleltem benne az egységfront eszményeit. A paraszti tömegek egysége megteremtésének a szándékával találkoztam, vallásra és a hagyományos pártokra való tekintet nélkül, a más réteghez, mozgalomhoz vagy párthoz tartozó forradalmárok elleni harc vágya nélkül. Az ELN arra törekszik, hogy megszabadítsa a népet az oligarchia és az imperializmus kizsákmányolásától. Az ELN nem fogja letenni a fegyvert, amíg a hatalom nincs teljes egészében a nép kezében. Az ELN célkitűzéseiben elfogadja az egységfront platformját.

Minden kolumbiai hazafinak harcba kell szállnia. Lassan az ország minden részén tapasztalt partizánvezérek tűnnek majd fel. Addig is készenlétben kell állnunk.

Fegyvert és lőszert kell gyűjtenünk. Ki kell képeznünk magunkat a partizánharcra. Meg kell győznünk a hozzánk közel állókat. Ruhát, fölszerelést és gyógyszert kell gyűjtenünk, hogy felkészülten várjuk a hosszan tartó harcot.

Olyan, kis akciókat kell végrehajtanunk, amelyekben biztos a győzelem. Ki kell próbálnunk azokat, akik forradalmárnak mondják magukat. Le kell lepleznünk az árulókat. Nem szabad tétlenkednünk, de nem szabad türelmetlenkednünk sem. Egy hosszan tartó háborúban mindenkire sor kerül egyszer. Az a fontos, hogy az adott pillanatban a forradalom felkészülten érjen bennünket. Nem szükséges, hogy mindenki mindennel foglalkozzon. Fel kell osztanunk a munkát. Az egységfront tagjainak élen kell járniuk a kezdeményezésben és az akciókban. Türelmeseknek kell lennünk a várakozásban és bíznunk kell a végső győzelemben.

A nép harcának nemzeti harccá kell válnia. Már most elkezdtük ezt a küzdelmet, mert hosszú lesz.

Kolumbiaiak! Ne hagyjuk válasz nélkül a nép és a forradalom hívó szavát! Egységfrontunk tagjai! Váltsuk valóra jelszavainkat!

A népi osztály egységéért - mindhalálig!

A népi osztály megszervezéséért - mindhalálig!

Mindhalálig, mert elszántuk magunkat, hogy a végsőkig elmegyünk.

A győzelemig, mert valahányszor a nép a halált is kész vállalni, mindig győzedelmeskedik.

A végső győzelemig, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg jelszavával:

Egy lépést sem hátra! Felszabadulás vagy halál!

1966. január

A szöveg magyarul megjelent: Fejlődő országok – haladó eszmék, Kossuth, 1976