George W. Bush Úr!

Az itt ma egybegyűlt, az Ön Érdekképviseleti Irodája elé vonuló egymillió kubai csak kis része annak a bátor és hősi népnek, amely szívesen itt lenne velünk, ha fizikailag ez lehetséges volna.

Nem azért gyűlünk itt össze, mert ellenséges szándék vezet minket az Egyesült Államok népe iránt, melynek etikai gyökerei abból az időszakból erednek, amikor az első bevándorlók megjelentek ezen a féltekén, jól ismert dolog ez számunkra.

Zaklatni sem kívánjuk ennek az intézménynek funkcionáriusait, tisztviselőit, őreit, akik miközben küldetésüket teljesítik, mindazt a biztonságot és garanciát élvezik, amit egy olyan művelt és civilizált nép tud nyújtani nekik, mint a miénk.

A felháborodott tiltakozás kinyilvánítása ez, leleplezése a brutális, könyörtelen, kegyetlen intézkedéseknek, melyeket az Ön kormánya fogadott el országunk ellen.

Előre tudjuk, mit gondol Ön, és mit akar elhitetni azokról, akik itt felvonulnak. Véleménye szerint elnyomott és szabadságra vágyó tömeg ez, amelyet Kuba kormánya rendelt ki az utcára. Sejtelme sincs arról, hogy egy olyan méltósággal és büszkeséggel rendelkező népet, amely 45 éven át ellen állt a Föld legnagyobb hatalma ellenségeskedésének, blokádjának, agresszióinak, a világ semmilyen ereje sem tudna nyájként terelni, kötelet vetve mindegyikük nyakába.

Egy államférfinak, vagy bárkinek, aki az akar lenni, tudnia kell, hogy az igaz és valóban emberi eszmék a történelem során az erőnél jóval hatalmasabbaknak bizonyultak; ez utóbbi porrá és értéktelen rommá lett, miközben az előzők fénylő nyomokat hagytak, azokat senki sem tudja kioltani. Minden korszaknak megvoltak a maga eszméi, jók és rosszak egyaránt, és az idők során felhalmozódtak. De erre a korszakra, amelyben élünk, erre a barbár, civilizálatlan és globalizált világra a legrosszabb, legfélelmesebb és legbizonytalanabb eszmék a jellemzőek.

Abban a világban, amelyet Ön ránk akar kényszeríteni, nem létezik a legcsekélyebb etikai alap sem, nincs szavahihetőség, nincsenek igazságot követelő normák, humanitárius érzelmek, a nemeslelkűségnek és a szolidaritásnak pedig elemi elvei sem léteznek.

Mindaz, amit az Ön világában az emberi jogokról írnak, és szövetségesei világában, akik részt vesznek a földgömb kifosztásában, szemenszedett hazugság. Embermilliárdok éheznek, kellő táplálék, gyógyszer, ruha, cipő, lakás híján, embertelen körülmények között, anélkül hogy a legcsekélyebb ismerettel és információval rendelkeznének, hogy megérthessék tragédiájukat és a világot, ahol élnek.

Önt bizonyára senki sem tájékoztatta arról, hogy gyerekek, kamaszok, fiatalok, anyák, középkorú vagy idősebb emberek hány tízmilliói - kiket meg lehetne menteni - halnak meg minden évben ezen "idilli álmok édenében", amelynek neve Föld, és arról sem, milyen ritmusban pusztulnak itt az élet természetes feltételei, hogy másfél évszázad alatt, rettentő károkat okozva, eltékozolják azt a szénhidrogén mennyiséget, amelyet bolygónk 300 millió éven át hozott létre.

Elegendő volna, ha tanácsadóitól Ön pontos adatokat kérne a nukleáris, kémiai, biológiai fegyverek tízezreiről, a bombázó repülőgépekről, a biztosan célba találó, nagy hatótávolságú és pontosságú rakétákról, hadihajókról, repülőgép-hordozókról, melyekkel arzenáljai rendelkeznek, a hagyományos és nem hagyományos fegyverekről, amelyek elegendőek ahhoz, hogy az életnek ezen a bolygón véget vessenek.

Sem Ön, sem más nem aludhat nyugodtan soha. Szövetségesei sem, akik arzenáljuk fejlesztésén fáradoznak. Ha figyelembe vesszük a közös felelősségérzet csekély voltát, a politikusi tehetséget, az emberiség sorsát kezükben tartó államok közt létező kiegyensúlyozatlanságot, és azt, hogy mennyire kicsiny elszántság mutatkozik a dolgok számbevételére a protokollfogadások és tárgyalások közepette, a tanácsadók körében, akkor kevés reményt táplálhatunk, látva a zűrzavart és érdektelenséget, ezt a valóságos tébolydát, amivé a világpolitika változott.

Nem az a céljuk ezeknek a soroknak, hogy Önt megbántsák, és az sem, hogy sértegessék, ám mivel Ön megijeszteni és megfélemlíteni próbálta ezt az országot, majd végül szétzúzni társadalmi-gazdasági rendszerét és függetlenségét, s ha szükséges, még fizikai létével is végezni akar, elemi jogomnak tartom, hogy néhány igazságra emlékeztessem.

Önnek nincs semmilyen erkölcsi alapja, sem joga ahhoz, hogy szabadságról, demokráciáról és emberi jogokról beszéljen, amikor azzal kérkedik, hogy elegendő hatalommal rendelkezik az emberiség elpusztítására, és ezzel a hatalommal világzsarnokságot kíván létrehozni, semmibe véve és tönkre téve az Egyesült Nemzetek Szervezetét, erőszakkal beletiporva bármelyik ország jogaiba, hódító háborúkba kezdve a piacok és a világ erőforrásainak megszerzésére, dekadens és anakronisztikus társadalmi és politikai rendszereket kényszerítve másokra, amelyek az emberi fajt a szakadék szélére vezetik.

Ön - egyéb szempontokat is figyelembe véve - nem ejtheti ki a demokrácia szót, hiszen az egész világ tudja, hogy az Egyesült Államok elnöki posztját csalárd módon szerezte meg. Nem beszélhet szabadságról, mert nem képes elképzelni más világot, csak olyat, amelyet a halálos fegyverek félelmes birodalma ural, és e fegyvereket az Ön hozzá nem értő keze az emberiségre zúdíthatja.

Nem beszélhet a környezetvédelemről, mert fogalma sincs arról, hogy az emberi fajt az elpusztulás veszélye fenyegeti. Ön zsarnoksággal vádolja azt a politikai és gazdasági rendszert, amely Kuba népét az írás-olvasás, az ismeretszerzés és kultúra legmagasabb színvonalára emelte, e tekintetben a világ legfejlettebb országai közé; amely a gyermekhalandóság mértékét az Egyesült Államok-beli mutató alá szorította; s amely népének ingyenes egészségügyi, oktatási és egyéb emberi és társadalmi szempontból nagy jelentőségű szolgáltatásokat biztosít.

Üresen kong, nevetségesen hangzik, amikor Ön az emberi jogok kubai helyzetéről beszél. Ez az ország, Bush úr, ennek a féltekének ama kevés országai közé tartozik, ahol 45 éven át nem került sor egyetlen kínzásra sem, ahol nem volt halálbrigád és egyetlen peren kívüli kivégzés sem, s ahol egyetlen kormányzó sem vált a hatalom gyakorlása révén milliomossá.

Önnek nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy Kubáról szóljon, egy olyan méltósággal rendelkező országról, amely 45 éve ellen áll a brutális blokádnak, a gazdasági háborúnak és a terrorista akcióknak, amelyek ezrek életét oltották ki, és dollár tízmilliárdos károkat okoztak gazdaságának.

Ön alávaló politikai érdekből támadja Kubát, választási reményeket fűzve zsoldosok és renegátok fogyatkozásban levő csoportjához, etika és mindenféle alapelv nélkül. Önnek nincs erkölcsi alapja, hogy terrorizmusról beszéljen, mert gyilkosok veszik körül, akik efféle terveket hajtva végre kubaiak ezreinek halálát okozták.

Ön meg sem próbálja leplezni megvetését az emberi élet iránt, hiszen nem tétovázott peren kívüli ítélettel halálba küldeni embereket a világban, és a titokban megöltek számát sem ismerjük.

Önnek nincs másféle joga, csak a kegyetlen erőszak, hogy beleszóljon Kuba ügyeibe, és kifejezze sóvár vágyát, hogy rendszerét másra cserélje, valamint arra, hogy eszközöket foganatosítson e cél elérésére.

Ez a nép elpusztítható - jó, ha tudja ezt -, eltörölhető a Föld felszínéről, de nem igázható le, nem kényszeríthető arra a megalázó szerepre, hogy ismét az Egyesült Államok újgyarmata legyen.

Kuba az életért harcol a világon, Ön a halálért harcol. Miközben Ön megszámlálhatatlan ember halálát okozza megkülönböztetés nélküli, preventív és meglepetésszerű támadásaival, Kuba a világon gyerekek, anyák, betegek és öregek ezreinek életét menti meg.

Ön egyvalamit ismer csak Kubáról, a hazugságokat, melyek a hajdani Batista-hívők és leszármazottjaik telhetetlen és korrupt maffiájának mohó szájából hangzanak el, akik tapasztalataikat választási csalásokban szerezték, és képesek az Egyesült Államokban elnökké választani valakit, aki nem rendelkezett elegendő szavazattal a győzelem megszerzéséhez.

Az emberi lények nem ismerik, nem ismerhetik a szabadságot az egyenlőtlenségnek abban a rendszerében, amelyet Ön képvisel. Senki sem születik azonos jogokkal az Egyesült Államokban. Az afrikai és latin-amerikai származású emberek gettóiban, az indiánok rezervátumaiban, akik benépesítették egykor ezt a földet, és akiket kiirtottak, nem létezik másféle egyenlőség, csak a szegényeké és kirekesztetteké.

Népünk a szolidaritás és az internacionalizmus neveltje, nem gyűlöli az észak-amerikai népet, nem vágyik országa fiatal katonáinak halálára, fehérek, feketék, indiánok, félvérek, sokszor latin-amerikaiak ők, akiket a munkanélküliség kényszerített arra, hogy belépjenek a hadseregbe, amely a Föld bármelyik részére vezényelheti őket áruló és preventív támadások vagy hódító háborúk eszközeiként.

Az Irakban elkövetett hihetetlen fogolykínzások megdöbbentették az egész világot.

Nem kívánom sértegetni ezekkel a sorokkal, már megmondtam. Csak azt szeretném, ha szabad idejében valamelyik beosztottja Ön elé tárná ezeket az igazságokat, noha valószínűleg korántsem lesznek kedvére valóak.

Mivel Ön eldöntötte, hogy mi lesz a sorsunk, van szerencsém oly módon elbúcsúzni, ahogyan a római gladiátorok tették, amikor a cirkuszban harcba indultak:

Ave Caesar, morituri te salutant!

Csak azt sajnálom, hogy nem láthatom majd az arcát, mert Ön akkor többezer kilométer távolságban lesz, én pedig az első sorban, hogy harcolva essem el hazám védelmében.

Kuba népe nevében:

Fidel Castro Ruz

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA

*Elhangzott Havannában a 2004. május 14-ei tömegtüntetésen „Egy ellenfél proklamációja
az Egyesült Államok kormányához” címmel

Forrás: Ezredvég