A találkozóra 7 országból (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Lengyelország, Szerbia – innen két külön szervezet is – és Szlovákia, valamint Londonból a Hands off Venezuela (HOV) központjából) érkeztek. Nem tudtak eljönni a választási kampány miatt Romániából, valamint a november 7-i ünnepségek miatt Oroszországból és Ukrajnából, de mindhárom szervezet jelezte, hogy mindenképpen be kíván kapcsolódni ebbe az együttműködésbe. Érkezett érdeklődés Észtországból is és képviseltette magát a rendezvényen a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség is. 

Az alábbiakban röviden ismertetjük a három nap eseményeit, de a közeljövőben felkerülnek a honlapra a konferencia döntései, határozatai és a részvevők beszédei is. 

A pénteki napon a venezuelai nagykövetség adott helyett a közép-kelet-európai konferencia megnyitójának. Videó konferenciával kapcsolták össze a budapesti nagykövetséget a német, a spanyol, a görög és a nagy-britanniai  képviseletetekkel, akik köszöntötték a találkozót, elmondták a szolidaritás fontosságát és válaszoltak a feltett kérdésekre is. Nagy örömünkre szolgált, hogy ezen az eseményen részt vett Soraya Álvarez Núnez asszony, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa is. 

Szombaton a munka megkezdése előtt megemlékeztünk – november 7-e lévén - az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom 92. évfordulója. Jorge Martin, a Hands off Venezuela vezetője elmondta, hogy november 7-e volt az első olyan alkalom volt, amikor a munkások megszerezték a hatalmat. Ehhez kellett aktivisták, agitátorok lelkes csoportja is, akik éveken keresztül a tömegek között éltek. Elmondta, hogy a 90-es években, a Szovjetunió szétesése után a szocializmus válságáról, bukásáról beszéltek, viszont manapság a szemünk előtt játszódik le a kapitalizmus válsága. A beszéd után a jelenlévők ugyan más-más nyelven, de közösen énekelték el az internacionálét. 

Ezek után valóban elkezdődött a konkrét munka, ahol a Szolidaritási Szervezetek Európai Konföderációjának (ECSG) létrehozásáról és a közép-kelet-európai koordináció megszervezésének kérdéseiről tárgyaltak a szervezetek képviselői. Ismét Jorge Martin szólalt fel aki elmondta: fontos kiemelni, hogy a szolidaritás nem egy szentimentális dolog. Óriási fontossága van abban, hogy mi megismerjük a venezuelai tapasztalatokat és Venezuela is megismerje a Kelet-Európában végbement változások miértjét. Kiemelte, hogy a szakszervezetek, a szakszervezeti munkások a venezuelai bolivári forradalom természetes szövetségesei. Az imperializmus nagy erőkkel harcol a latin-amerikai forradalmi mozgalmak ellen, és ez ellen az egyetlen módszer a harc, a küzdelem, mind ott, mind Európában. Kihangsúlyozta – ami az egész konferencia mottója is lehetett volna, annyiszor felmerült valamennyi részvevő részéről -, hogy akkor tudjuk a leghatékonyabban segíteni a venezuelai forradalmat, ha harcolunk a saját országunkban is, létrehozzuk mindenhol a magunk marxista szervezetét. Kuba szerepe nagyon fontos, a legfontosabb, hogy a szocialista Kuba él – mondta Jorge Martin. Különösen fontos ez a tény a kelet-európai szocialista országok bukása után 20 évvel. Végül a hondurasi helyzet elemzésével zárta megnyitóját. 

Kalocsai Kinga, a Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság vezetője, a rendezvény házigazdája szólalt fel ezek után. A konferencia fő céljának a következőket emelte ki : „...hozzunk létre az ECSG-n belül egy közép-kelet európai koordinációt. Azért hisszük, hogy fontos lenne egy ilyen koordináció a térség számára, mivel mi más múlttal és ezáltal más jelennel is rendelkezünk, mint Nyugat-Európa. A venezuelai forradalom a mi országaink hibáiból vagy sikereiből tanulhat, ezért nagyon fontos, hogy mi is segítsük véleményünkkel a bolivári folyamatot. Ugyanakkor ma Kelet-Európában hasonló a helyzet, mint amilyen volt Venezuelában 1989 előtt. Nincs szakszervezeti, sem civil mozgalom. A baloldal nagyon gyenge és szétdarabolt.”

Harmadikként Jesus Mora, a Kubai Kommunista Ifjúsági Szervezet képviselője beszélt Venezuela és Kuba kapcsolatáról. Szerinte a két ország közötti kapcsolatoknak, együttműködésnek két korszakát lehet megkülönböztetni, ahogy Venezuela történelmében is 1999-től. Az egyik 2003 előtt volt, amikor Chávez még csak szociális politikát vitt véghez, de nem beszélt szocializmusról. A 2003-as Chávez elleni puccskísérlet után viszont elindult az igazi forradalom és létrejött az ALBA, a Bolivári Alternatíva Amerika Népei Számára nevű szövetség. 2003-ban indult be a Barrio Adentro (a negyeden belül) elnevezésű misszió, ahol a résztvevő kubai orvosok a dél-amerikai ország legmostohább egészségügyi helyzetű térségeiben tevékenykedtek. Itt, főként a kubai részvétel miatt a venezuelai ellenzék meg akarta akadályozni, hogy a kubai orvosok eljussanak az állomáshelyeikre, de ez nem sikerült. Azért emelte ki ennek a missziónak a jelentőségét, mivel 2003 előtt az egész média a jobboldali ellenzékhez tartozott, az emberek a híradásokban csak Chávez ellenes műsorokat láthattak. A Barrio Adentro misszióval viszont bebizonyosodott, hogy a kormányzat igenis az emberek érdekeit képviseli. Elmondta azt is, hogy ez azért nagyon jelentős, mert Kuba és Venezuela megmutatta azt a követendő példát, hogy hogyan lehet nem érdekel, hanem szolidaritás alapján együttműködni.

Jesus Mora elmondta, hogy ő sokat vár a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt november végi kongresszusától, mivel lát rá esélyt, hogy a kapitalizmust gyökeresen elutasító párt váljon a PSUV-ből. 

Adriana Gottberg venezuelai ügyvivő volt a következő előadó, aki PowerPoint segítségével mutatta be az USA által elindított Kolumbia tervet és azt a veszélyt, ahogy az Egyesült Államok katonai támaszpontokon keresztül uralma alá akarja vonni Latin-Amerikát. 

Szombat délután folyamán kerekasztal beszélgetés formájában folyt tovább a konferencia. Közösen próbálták kidolgozni a kelet-európai együttműködés konkrét formáit. Néhány részlet erről: mind a Hands off Venezuela képviselője, mind az osztrák elvtársaink felajánlották, hogy ők, akik sok-sok kontakttal rendelkeznek Latin-Amerikában, szívesen segítenek abban, hogy ha delegáció érkezik ide, megszervezik, hogy ezek az emberek eljöjjenek ebbe a térségbe is, mi is meg tudjuk őket ismerni. Vanja Zakanji, a szerbiai SKOJ (Kommunista Ifjúsági Liga) vállalta el, hogy létrehoz egy honlapot és egy e-mail listát az együttműködés számára. Megállapodtunk abban is, hogy a nyáron Boszniában szervezünk nyári tábort. Fontosnak nevezte az összes részvevő szervezet, hogy egyrészt saját országainkban baloldali és civil szervezeteket vonjuk be az együttműködésbe, másrészt keressünk kapcsolatokat azokban a kelet-európai országokban, ahol még nincs semmilyen kontaktunk. A fentiekről konkrétumokban is megállapodtak a részvevők. A jelenlévők nyilvánvalóvá tették egymás számára is, hogy rendkívül fontosnak tartják a Szolidaritási Szervezetek Európai Konföderációját és ezen belül a kelet-európai együttműködést. 

Szombat este a Fiatal Baloldali Unió szervezett bulit a konferencia részvevői számára a klubhelyiségükben. 

A vasárnapi megbeszélés címe a „Mit tanulhat az európai, kelet-európai baloldal a latin-amerikai folyamatokból. Az európai baloldal jövője” volt. 

Wojtek Figiel, a lengyel HOV képviselője a PSUV helyzetéről és eddigi eredményeiről szólt, utána Jorge Martin viszont a párt sok-sok problémájára hívta fel a figyelmet. Utóbbi értékelése szerint a mostani pártkongresszus lényege, hogy sikerül-e igazi szocialista programot elfogadni. Elmondta, hogy az első kongresszuson komoly vita folyt, hogy a programba bekerüljön-e, hogy a párt antikapitalista párt. Sokan, a párt jobboldala és a bürokrácia azzal érveltek, hogy az, hogy a pártprogramban szerepel az a szó, hogy szocialista az lefedi az antikapitalizmust. Ez természetesen nem igaz – mondta Jorge -, mivel ezt látjuk Európában is. Attól, hogy egy párt magát szocialistának nevezi, távolról sem antikapitalista. Viszont az előző kongresszuson győzött a baloldal és a nép érdeke és az antikapitalista szó bekerült a párt programjába.

Mohammad Abu Rous, az osztrák Antiimperialista Koordináció (AIK) tagja szerint Venezuela jó irányba halad, de Európában és Kelet-Európában teljesen más a helyzet. Amit mi tanulni tudunk tőlük az a dinamizmus, a tömegek mozgósítása. Látjuk, hogy a nép támogatja a bolivári folyamatot, kiáll a venezuelai forradalom mellett és azt is lehet látni, hogy a reakció is szervezetté vált. Margarita Langthaler, szintén az osztrák AIK-tól konkrét akciókra is javaslatot tett. Nekünk komoly kampányba kellene fognunk az USA, a NATO és az Európai Unió politikája ellen. Erre hozta fel példaként a csehországi radar elleni küzdelmet. Erről nekik részletes anyagaik vannak, amelyeket hamarosan el is küldi a szervezeteknek. 

Horvát elvtársaink azt a kérdést vetették fel, hogy a venezuelai példa alapján miként lenne lehetséges nálunk is a fiatalokat mozgósítani, bevonni a politikába, aktívvá tenni őket.