2018. április 7-én őrizetbe vették Luiz Inácio Lula da Silva korábbi brazil elnököt, és a curitibai börtönbe vitték, hogy megkezdje tizenkét éves büntetésének letöltését. Lula 2003 januárjától 2011 januárjáig volt Brazília államfője. Annyira népszerű volt, hogy még a hivatalából való 2011-es távozásakor is 90 százalékos támogatást élvezett.

Nem sokkal később megvádolták, hogy a hivatali ideje alatt korrupciót követett el. Bár visszautasította a vádakat, a Fellebbviteli Bíróság megalapozottnak találta azokat. Jelenleg még mindig a Legfelsőbb Bíróság előtt van a fellebbezése.

Ugyanakkor a brazil törvények egyik fajta értelmezése alapján börtönbe kerülhet, amennyiben a Fellebbviteli Bíróság megerősíti az ítéletet anélkül, hogy megvárná a Legfelsőbb Bíróság döntését, bár ő a habeas corpus[i] alkalmazását kérte, amely alapján szabad lábon maradhatott volna egészen addig, amíg nem meríti ki az összes fellebbezési lehetőségét. A keresetét 6-5 arányban elutasították. Ezután az őt elítélő bíró, Sergio Moro, aki különösen ellenségesen viselkedett vele szemben, sietősen ténylegesen börtönbe juttatta.

Mi az oka ennek a kemény bánásmódnak, amelyben sokan olyanok sem szembesülnek, akik ellen súlyosabb vádak merültek fel? Ennek megértéséhez át kell tekintenünk Brazília közelmúltbeli történelmét, és Lula abban betöltött szerepét.

Lula szakszervezeti vezető volt, aki egy munkáspártot alapított, a Partido dos Trabalhadores-t (PT). Ez a párt a legalsóbb osztályokat képviselte, és alapvető változásokért szállt síkra, mind Brazíliában, mind pedig Latin-Amerikában.

Lula számos alkalommal indult az elnökválasztáson. Valószínűleg legalább egy alkalommal elcsalták a győzelmét, de végül 2002 októberében megválasztották.

A brazil választási rendszer kedvez annak, hogy nagyon sok párt legyen, amelyek közül még soha egyik sem tudta a mandátumok legalább huszonöt százalékát megszerezni a törvényhozásban, nemhogy többséget elérni. Ezért aztán ahhoz, hogy a legjobban szereplő párt kormányzóképes legyen koalíciót kell kötnie teljesen más ideológiát képviselő pártokkal is.

Lula eme korlátok dacára is képes volt kormányt alakítani, és a törvényhozás többségét megnyerni ahhoz, hogy jelentős erőforrásokat csoportosítsanak át Brazília lakosságának legszegényebb egyharmadához, ami magyarázatot ad a népszerűségére. A vezetésével a latin-amerikai országok új államközi struktúrát hoztak létre az Egyesült Államok és Kanada kihagyásával.

A belső újraelosztás és a geopolitikai átrendeződés nagy elégedetlenséget váltott ki az Egyesült Államok és Brazília jobboldali erői körében. Azonban megnehezítette a Lulával szembeni fellépésüket az a tény, hogy a világgazdaság a 21. század első évtizedében rendkívül kedvezően alakult a BRICS (amelyből a B Brazíliát jelenti) néven ismert úgynevezett felemelkedő gazdaságok számára.

Azonban a világgazdaság szeleinek iránya megváltozott, és hirtelen a brazil (és természetesen sok más állam) bevételei lecsökkentek.

A jobboldal számára újra lehetőség nyílt az áhított pénzügyi nyomásgyakorlásra. A gazdasági nehézségeket a korrupcióra fogták, és lava jato (autómosó) néven nyomozást szorgalmaztak, amelyhez kapcsolódott a pénzmosás ügye is, ami tényleg általánosan elterjedt volt.

2011-ben Lulát Dilma Rousseff, a PT vezetésének konzervatívabb tagja követte az elnöki székben. Amikor a PT vezette kormányzat több tagját elítélték korrupció miatt, a jobboldal elindította Dilma felelősségre vonását. Őt magát nem korrupcióval vádolták meg, hanem azzal, hogy az alá tartozó vezető beosztottak munkáját nem megfelelően ellenőrizte.

Ez gyenge kifogás volt. Ahogy Boaventura de Sousa Santos megállapította, Brazília egyetlen kifogástalanul becsületes politikusát azoknak a szavazatával vonták felelősségre, akik a legkorruptabb képviselők a világon.

A jobboldal azért vállalt szerepet ebben a komédiában, mert Dilma felelősségre vonása esetén a helyére a koalíciós helyzete alapján Michel Temer kerülne.

Temer késlekedés nélkül hivatalba is lépett, és visszautasította az előrehozott választások ötletét, amelyet minden bizonnyal elvesztett volna. Az első dolga az volt, hogy gondoskodjon róla, hogy az ellene felhozott korrupciós vádakat ejtsék.

Dilma felelősségre vonásának indítéka egyértelmű volt. Meg akarták akadályozni, hogy Lula elindulhasson a következő választáson. A konszenzusos álláspont szerint azt újra Lula nyerné meg. Az egyetlen mód arra, hogy ezt megakadályozzák az volt, ha megvádolják korrupcióval. A vádat pedig csak akkor lehet fenntartani, ha Dilmát elmozdítják. A PT ereje jelentős mértékben Lula karizmájának köszönhető. Valószínűleg semelyik más jelölt nem tudná azt a támogatottsági szintet hozni, amit Lula.

Miután Lulát azonnali bebörtönzéssel fenyegették meg, Brazília két legnagyobb társadalmi szervezete erős ellenérzéseinek adott hangot, és politikai puccsot kiáltottak. Az egyik az egykoron Lula által vezetett Central Ùnica dos Trabalhadores (CUT), a másik pedig az ország legjelentősebb vidéki szervezete, a Movimento dos Trabalhadores Rurais Sem Terra (MST).

João Pedro Stedile, az MST vezetője meg is magyarázta, hogy szervezete miért támogatja őt. Az MST számos kérdésben nem értett egyet Lulával, és csalódott abban, hogy az megtagadta a neoliberális politikával való szakítást. De azok, akik meg akarták akadályozni őt abban, hogy újraindulhasson, azok az igazi ellenségei minden pozitív dolognak, amit Lula elért, és súlyos megszorító intézkedéseket vezetnének meg.

Az MST és a CUT jelentős tüntetéseket szervezett Lula bebörtönzése ellen. De a fegyveres erők beavatkozásának fenyegetésével (és a katonai rezsim esetleges visszaállításával) szembesülve Lula úgy döntött, hogy belemegy a letartóztatásába. Jelenleg börtönben ül.

A kérdés ma az, hogy sikeres lehet-e ez a jobboldali puccs? Ez többé nem függ Lula személyétől. A történelem felmentheti őt, de a jelenlegi politikai küzdelem Brazíliában és egész Latin-Amerikában az alulról jövő politikai szerveződésektől függ.

A Temer-kormány gátlástalan neoliberális politikát fog folytatni. És Temer kétségtelenül jelöltetni fogja magát a következő választáson. Ő nem ismer semmilyen szégyent vagy korlátot. Próbálgatja, hogy meddig lehet elmenni.

A modern világrendszer szerkezeti válságának az egyik fő jellemzője a világgazdaság változékonyságának magas foka. Ha ez még a mostaninál is rosszabbá válik, az jó eséllyel felszítja a népi érzelmeket a rendszer ellen. Ha ez elkezd kiterjedni a szakemberek nagy részére is, akkor igencsak lehetségessé válik egy szövetség az alsóbb néprétegekkel.

De még akkor sem lesz könnyű a brazil politikai valóság megváltoztatása. A hadsereg valószínűleg készen áll, hogy megakadályozza egy baloldali kormányzat hatalomra kerülését. Azonban nem szabad kétségbeesni. A hadsereget már korábban is legyőzték és kiszorították a hatalomból. Ez ismét megtörténhet.

Összefoglalva, Brazília és Latin-Amerika egészének kilátásai nagyon bizonytalanok. Brazília, méreténél és történeténél fogva kulcsfontosságú területe a globális baloldal és jobboldal közötti küzdelemnek a strukturális válság maguk elképzelései szerinti megoldásában.

Brazília megérdemli, hogy mindannyian szorosan figyelemmel kövessük, és aktívan szolidaritást vállaljunk vele.

Írta: Immanuel Wallerstein

Forrás: www.iwallerstein.com

Fordította: Latin-Amerika Társaság

[i] Az angolszász jogrendszerből eredő elv, amely garantálja, hogy törvényes vád, illetve bírósági határozat hiányában csak rövid időre lehessen egy személyt szabadságától megfosztani – a szerk.