A 2009-es bolíviai alkotmány 37 nyelvet említ név szerint hivatalosan elismertnek. Az alkotmány szerint minden kormányhivatalnak legalább két nyelvet kell használnia, melyek közül az egyik a spanyol, a másikat pedig a helyi lakosságra való tekintettel kell kiválasztani az alkotmányban felsorolt nyelvek közül. Adminisztrációs szempontból a 37 nyelv egy rendkívüli kihívás – lenne.
A 37 nyelv még annál is több, mint ahány nyelvet a lényegesen nagyobb és etnikailag összetettebb India vagy Oroszország különböző régióiban használnak hivatalosan (az előbbi 35, az utóbbi pedig 34). Egyedül a 1,3 milliárdos Kínában használnak ennél is több hivatalos nyelvet helyi szinten, viszont Bolíviának „csak” 11 millió lakosa van. Mi tehát a Bolívia valós nyelvi helyzete?
Hivatalos adatok szerint minden ország közül Bolíviában legmagasabb az őslakos indiánok aránya, a meszticek nélkül is 55 százalék körüli. A terület őshonos nyelvei azonban három kivételtől eltekintve szinte már mind kihaltak, vagy erősen veszélyeztetettek. Ez a három, még jelentős számban beszélt nyelv pedig a kecsua, az ajmara és a guarani. Az első kettőt milliók beszélik, a szomszédos Paraguayban is hivatalos guaranit pedig 65 ezren, de az összlakosság mintegy 90 százaléka tud spanyolul. A maradék 33 kisebb indián nyelvet kevesebb mint 50 ezren beszélik, azaz nyelvenként átlag ezerötszázan. Az alkotmányban felsorolt 37 nyelv közül pedig legalább hét már teljesen kihaltnak tekinthető, és a maradék felét száznál is kevesebben. Egészen kizártnak tűnik, hogy bármilyen hivatal használni tudja ezeket a nyelveket. Sokukról még leírás se igazán létezik.
Felmerülhet egy érdekes kérdés a két nagyobb, milliós őshonos bolíviai nyelvvel kapcsolatban: hogy lettek ezek ennyire elterjedtek az országra jellemző többi apró törzsi nyelvhez képest? A kecsuáról sokan tudják, hogy az Inka Birodalom nyelve volt. A kecsua ugyanúgy terjedt el, mint más közvetítőnyelvek, mint az angol manapság. A ma kecsuául beszélők népek többségének korábban más nyelve lehetett, melyet idővel elnyomott és leváltott a helyi birodalmi nyelv. Azt is mondhatnánk, hogy már jóval az európai gyarmatosítás előtt egy igen hatékony „nyelvirtás” söpörhetett végig az Andok népein.
A helyzet az ajmarával is hasonló, csak itt egy korábbi és kevésbé ismert dél-amerikai kultúráról van szó. A központja után Tihuanaco néven ismert kultúra i.e. 300 és i.sz. 1000 között erős birodalommá nőtt, majd – valószínűleg egy tartós aszály miatt – hirtelen teljesen összeomlott. Bár írásos emléket nem hagyott hátra, a szakértők véleménye szerint a mai ajmara nyelv ennek a birodalomnak volt a közvetítőnyelve. A jelenlegi bolíviai elnök, Evo Morales is ajmara származású.
A guarani nyelv történelméről még kevesebb biztosat lehet tudni. A különböző tupi-guarani nyelvű népek egész Brazília és Paraguay területét benépesítették az európai gyarmatosítás előtt. A mai guarani valószínűleg e rokon nyelveket beszélő csoportok közvetítőnyelveként jöhetett létre.
A fennmaradó 33 őshonos helyi nyelv helyzete az új alkotmány ellenére is igen bizonytalan. A jelenleg tapasztalható gyorsított tempójú nyelvkihalás valójában része egy már sokkal korábban elkezdődött folyamatnak...
Péli Péter
Forrás: Nyelv és Tudomány