A tékozló fiúk hazatérnek

David Galipienzo, egy mostanában Brazíliába települt fiatal spanyol építész mondja: „Nálunk otthon 800 ezer lakás épült évente, de a krízis miatt ez visszaesett százezerre. Itt viszont egyre nő az újak iránti kereslet.”

Íme egy példája annak, hogy míg Európa és az Egyesült Államok a túlságosan is hosszúra nyúlt recesszió árnyaival küzd, addig a világ legdinamikusabb feltörekvő régiójában, Latin-Amerikában pörög a gazdaság.

Különösen a térség motorjának tartott Brazíliába indult meg a visszavándorlás. Sokan azok közül, akik a gazdasági recesszió elől az ezredforduló táján az Egyesült Államokba vagy Európába menekültek, most csomagolnak és hazatérnek. Hivatalos brazil adatok szerint az idén januártól júniusig az országban szabályos papírokkal tartózkodó külföldiek száma több mint 50 százalékkal nőtt: 962 ezerről másfél millióra emelkedett. De nemcsak a tékozló fiú tér haza, jönnek új bevándorlók is. Nagy vonzerő a napfény, a tenger, no meg a két év múlva esedékes focivébé, s utána a 2016-os olimpia, de még inkább a dübörgő gazdaság. S az, hogy míg Európában a munkanélküliség réme fenyeget, a brazil munkaerőpiacról nyolcmillió képzett szakember hiányzik.

A gazdaság annyira pörgött, hogy tavaly, amikor a kontinens gazdasága átlagosan 6,1 százalékkal bővült – ezen belül pedig a legizmosabb, a brazil 7,8 százalékkal, míg az argentin 9,2 százalékkal növekedett –, a túlhevülés veszélyeire figyelmeztettek a Nemzetközi Valutaalap szakértői. Ami azért keltett nyugtalanságot közgazdászok körében, mert a gazdaság túlpörgése mindig magában hordozza a hitelbuborékok kialakulásának kockázatát. A 2010-es túlpörgés mellesleg annál látványosabb volt, mivel a megelőző évben a két óriás, Argentína és Brazília még egy helyben toporgott: a brazil 0,2, az argentin 0,9 százalékos bővülést produkált.

Noha az idei várakozásoknak megfelelően a kontinens visszatért a „normálisnak” tartott 4,5 százalékos bővüléshez, Latin-Amerika lakói úgy élik meg ezeket az időket, hogy itt van már a Kánaán. A 90-es évek egész kontinenst érintő gazdasági recessziója után – Európa és az Egyesült Államok mostani válsága közepette – a „latinok” boldog könnyelműséggel vásárolnak, önfeledten költekeznek, alig tudnak betelni hirtelen jött jómódjukkal.

Hogy milyen jelei vannak mindennek? Brazíliában például elképesztő méretekben nő az amerikai vízumkérők száma. Az idén októberig 44 százalékkal több ilyen kérelmet regisztráltak az ottani amerikai képviseletek, s Washington kénytelen volt a duplájára emelni brazíliai kirendeltségén dolgozó diplomatáinak létszámát, hiszen csupán októberben 90 ezer amerikai vízumkérelmet kellett elbírálniuk, 67 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Persze közeleg a karácsony, az ajándékozás évadja, s ki kell használni, hogy a nemzeti deviza csúcsszinten áll a dollárhoz képest.

De nemcsak a brazil és az argentin, hanem – az országot sújtó sorozatos természeti csapások ellenére – a chilei gazdaság is igen jól teljesít az idén. A régió negyedik legnagyobb gazdaságának tartott Kolumbia elnöke, Juan Manuel Santos pedig éppen a közelmúltban nyilatkozta Londonban: „Hamarosan elkövetkezhet Latin-Amerika évtizede, hiszen a világ figyelme e régió mint lehetséges stratégiai partner felé fordul.” S a brit külügyminiszter, William Hague rábólintott erre, amikor azt mondta: „Akárhonnan nézzük is, Latin-Amerika jelentős potenciált képvisel.” Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a The Economist egyik legutóbbi jelentése, amelyben a latin-amerikai régió előző évi, kiugró növekedését figyelembe véve azt írták: a térség 2025-re megkétszerezi az egy főre jutó bruttó hazai termék nagyságát, ami átlagosan 22 ezer dollár/fő lesz.

A HSBC Bank tanulmánya pedig azzal koronázta meg a már eddig is aranyló jövőt, hogy 2050-re a térség öt országa – Brazília, Mexikó, Argentína, Kolumbia és Venezuela – ott lesz a világ harminc vezető gazdasága között. A bogotái központi bank elnöke konkrétabb volt, amikor országának fejlődési mutatóit különösen az infrastruktúrában, az építőiparban, a mezőgazdaságban és a bányászatban nevezte biztatónak. Legfontosabbnak a kávé ipari termelésének növekedését tartotta olyan új generációs, fiatal kávécserjék ültetésével, amelyek jobban ellenállnak a fertőzésnek. A külföldi befektetőket mostanáig elriasztó törékeny biztonsági helyzet is kedvezően változott – legalábbis Kolumbiában, ahol a szélsőbalos FARC-gerillák vezérének meggyilkolását a „lázadók elleni utolsó csapásként” kommentálták.

Brazíliában az újonnan érkezett legális bevándorlók listáját az ország nyelvét beszélő portugálok vezetik – számuk eléri a 329 ezret –, a második helyen pedig a spanyolok állnak 81 ezerrel. De növekszik a nem törvényes bevándorlók száma is, becslések szerint több mint 600 ezren lehetnek. Negyven százalékuk Bolíviából jön, de még az illegálisan bevándorolt kínaiak aránya is 13 százalék.

A tékozló fiú példáját követve, a legtöbb újonnan bevándorló mégis a hazatérő. Tudván, hogy a virágzó brazil gazdaság csupán tavaly 2,5 millió munkahelyet teremtett, özönlenek haza a 90-es években az USA-ban, Japánban vagy Európában szerencsét próbáló, de azt nem igazán találó brazilok. Statisztikai adatok bizonyítják: 2005 és 2011 között a felére, négymillióról kétmillióra csökkent a külföldön élő brazilok száma. Minek külföldön tengődni, kérdezik, amikor Latin-Amerika lett az ígéret földje?

Forrás: Nol.hu