• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Véget érhet a katolikus papok cölibátusa?
Véget érhet a katolikus papok cölibátusa?
2017. november 11. szombat, 18:54

Ferenc pápa fontolóra veheti a papság cölibátusának megszüntetését, legalábbis helyi püspökök ezt szeretnék. Ez világosan kitűnik a brazíliai Amazóniai Katolikus Püspökök Konferenciája előtti zavaros beszámolókból és ellenbeszámolókból.

Ez egy konkrét esete egy az egyházat világszerte érintő általánosabb problémának. Sokkal kevesebb férfit szentelnek pappá, mint ahányra szükség lenne. Franciaországban a papság átlagéletkora hatvan év; az írországi Maynooth szemináriumnak, amelyet évente ötszáz pap képzésére hoztak létre, idén mindössze hat új növendéke van.

A brazil katolikus egyházat különösen sújtja a paphiány - Fotó: Ueslei Marcelino

A papság cölibátusának megszüntetése olyan dolog, amit bármelyik pápa egy tollvonással megtehetne. Ehhez nem lenne szükség a tanok megváltoztatására. És egyes korlátozott esetekben nyugaton már meg is szűnt. Korábbi anglikán papok Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban házas katolikus papok lettek; az ukrán bevándorlókat szolgáló keleti rítusú katolikus egyházaknak az Egyesült Államokban házasodott papságuk van, éppúgy, mint otthon. Azonban a püspökök világszerte azon vannak, hogy ezek a kivételek ne válhassanak általános gyakorlattá. Az angol katolikus papság foggal-körömmel harcolt az anglikán kísérlet ellen, és az egészen biztosan ki is fog halni egy generáción belül, mivel újabb házasodott férfiakat nem szentelnek pappá.

A püspökök ellenállását könnyű megérteni. Egy házas papság megtörné a nyugati egyház gazdasági és kulturális bázisát. Az egyháztagoknak fizetniük kellene a pap családjának, amelynek lakásra és jövedelemre lenne szüksége; a pap nemcsak a hívekhez, hanem a családjához is kötődne; válásokra kerülne sor, ahogyan erre már van példa az Egyesült Államokban. A már korábban a cölibátust vállaló papság erősen neheztelnének a többiekre, akik nem hozták meg ugyanezt az áldozatot. A jelenlegi helyzet mégis egyre tarthatatlanabbnak tűnik.

A brazil esetet az teszi egyedülállóvá, hogy a házas papság melletti lobbizás úgy tűnik, hogy a helyi püspököktől ered. 1970-es években a brazilok 92 százaléka vallotta magát katolikusnak; 2010-re ez a szám 65 százalékra esett vissza. A katolikusok majdnem mindig a pünkösdista egyházakhoz vándoroltak át, amelyek engedélyezik a vezetőiknek a házasságot, és sokkal több közszereplést tesznek lehetővé a nők számára, és mindehhez a kereszténység teátrális formája párosul.

Ma is még mindig 140 millió katolikus él Brazíliában, de mindössze 18 ezer pap szolgálja őket. Az amazóniai régióban a probléma még súlyosabb. Azok a próbálkozások, hogy az ország más részeiről importáljanak papokat, a kulturális különbségek miatt többnyire kudarcot vallottak. Máshol a világon, különösen az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, az otthon nevelt papok hiányát a fejlődő világból importáltakkal orvosolták. Ez azonban csak olyan országokban működik, ahol világnyelveken, például angolul vagy spanyolul beszélnek. Ez pedig nem igaz a portugál ajkú Brazíliára.

Egy dolog teljesen világos. Ha erre a változásra sor kerül, akkor az nem Rómából fog eredni, és nem lesz érvényes az egész világra. Ferenc pápa már most is dühödt ellenállással szembesül az egyház az elvált újraházasodottakkal szembeni enyhébb hozzáállás miatt. Az anglikán példa azt mutatja, hogy az egyébként liberálisnak tekintett püspökök is elutasíthatják a házas papságot, ha úgy érzik, hogy rájuk kényszerítik azt.

Azt a javaslatot, hogy a püspökök következő római világtalálkozójának egyik témája a cölibátus legyen, az előkészítő bizottság már leszavazta. Azonban ha a brazilok úgy döntenek, hogy ők beszélni akarnak erről, és talán még ennél is radikálisabb kérdésekről – például a nők nagyobb formális szerepéről a parókiákon – is, Ferenc pápa nem áll majd az útjukba.

Írta: Andrew Brown

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo