• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Castro háza: Szociálismunka-leckék Kubából
Castro háza: Szociálismunka-leckék Kubából
2017. október 15. vasárnap, 22:59

A Casa del Abuelo egy rózsaszínűre és kékeszöldre festett házakkal teli utcában áll, amely egykoron gazdag gyarmati tisztviselők otthona volt. Most egy közösségi központ működik ott, ami ingyenes napközbeni szolgáltatásokat biztosít a környék idős lakóinak.

A Casa del Abuelo – vagyis a Nagyszülők Háza – volt az első a ma már számos intézmény közül, amelyeket Fidel Castro hozott létre szociális reformok keretében, azzal a céllal, hogy ellátást és segítséget nyújtsanak az egyszerű kubaiaknak, miután a Szovjetunió összeomlása és az Egyesült Államok gazdasági blokádja megbénította az ország gazdaságát. 

Az intézmény szinte családként funkcionál az idős emberek számára - Fotó: thirdeyemom.com

Az épület meleg pasztellszínei és a párás karibi szellőben lengedező kubai zászló jól illenek ahhoz a kedvességhez, amivel bent találkoztam. 

A közösség egyik tagja, a 89 éves Julio átölel, és körbevezet az átalakított gyarmati villában. Elmondja, hogy a közösségi vezetésű intézmény minden napja reggelivel és politikai eszmecserével indul.

Ezután következik a torna. „A hosszú élet titka az aktív elme és az aktív test” – mondja, és megmutatja a foglalkoztatás-terápiás helyiségeket és a kézműves tárgyakat, amiket a tagok nap mint nap készítenek. „Bár a férfiak nem nagyon csinálják ezt” – mondja mosolyogva. „Ők jobban szeretnek sakkozni – úgy vélik az férfiasabb.”

A nagy nappaliban Castro képe lóg a falon tekintélyesen, csakúgy mint Che fotója a folyosón. Castro nyitotta meg a központot 2000-ben, ami az első volt azon a szociális intézmények közül, amelyeket az egész világ irigyel. Az volt a cél, hogy minden közösségben legyen egy szociális munkás, vagyis minden ezerötszáz lakosra jusson legalább egy.

„Ők építik és ápolják a kapcsolatokat minden itteni ember és családjaik között” – mondja Julio a Casa del Abuelóban dolgozó szociális munkások szerepéről. „És ha nincs családunk, akkor abban támogatnak minket, hogy azt érezzük, hogy egy új család részei vagyunk, itt, a központban.”

A szociális munkásoknak félévente írniuk kell egy szociális helyzetjelentést, amely tájékoztatja a helyi és az országos hatóságokat a közösségeik szükségleteiről. Ennek eredményeképpen gyakran indulnak plusz programok, és történnek forrásátcsoportosítások, hogy lehetővé váljon minden korosztály számára az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés.

A Kubai Szociális Munkások Szövetségében azonban elmondják, hogy a szakma számos kihívással küzd.

Az idősödő lakosság az egyik ilyen probléma. A forradalomnak köszönhetően a várható élettartam Kubában több mint húsz évvel nőtt. Ez az alacsony születési rátával párosulva azt jelenti, hogy a szociális munka Kubában Latin-Amerika legidősebb népességének szükségleteire koncentrál.

Az intézmény szociális munkásai segítenek a családi kapcsolatok ápolásában is - Fotó: Rory Truell

Gazdasági elszigeteltsége miatt a szigetországnak a szegénységgel is meg kell küzdenie. Az ötéves képzés után megszerzett diplomával a szociális munkások mindössze negyven dollárnak megfelelő összeget keresnek havonta, valamivel kevesebbet, mint az orvosok.

És bár a szociális munkát foglalkozásnak tekintik, nem ismerik el önálló tudományágnak, így a képzettséget egyetemek egészségügyi vagy szociológia szakjain lehet megszerezni. Ez az egyáltalán nem kizárólag Kubára jellemző probléma azt jelenti, hogy ezt a tevékenységet másodrendű hivatásnak, nem pedig az egészségüggyel vagy az oktatással egyenértékű foglalkozásnak tekintik.

Azonban a szociális munka mindezt ötvözi. „Kubában minden orvosi diagnózisnak három eleme van: fizikai, pszichológiai és szociális” – magyarázza a szociális munkás Alberto. A szociális munkások ezek mindegyikével foglalkoznak, így ők azok, akik egészében látják egy személy állapotát. „A szociális munka Kubában a szociális problémák megelőzéséről szól, mert különben azok rossz egészségi állapothoz vezetnek” – mondja.

Julio is így tekint a szociális munkás szerepére a Casa de Abuelóban. Ahogyan kézen fogva vezet a hűvös folyosókon, végigmutogatja a lakókat és családjaikat ábrázoló fotó-összeállításokat a falakon. Elmondja, hogy a szociális munkások rendszeresen biztatják a családokat, hogy látogatassák a hozzátartozóikat, mert ezzel leküzdhető az elszigeteltség okozta depresszió.

Kuba minden társadalom számára szolgál leckével. A kormány a megelőző stratégiái és a peremre szorult emberek aktív támogatása miatt a szociális munkát a társadalmi igazságosság és a jólét elősegítőjének ismeri el. Ez olyasmi, amiből mindannyian tanulhatunk.

Írta: Rory Truell

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo