• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Paulo Freire: Az elnyomottak tanítója
Paulo Freire: Az elnyomottak tanítója
2017. május 03. szerda, 23:48

Tegnap volt húsz éve, hogy elhunyt Paulo Freire brazil filozófus, az elnyomottak pedagógiájának kidolgozója. Ezzel a két évvel ezelőtti cikkel emlékezünk rá.

A nevelésről szóló híres értekezésének második könyvében Rousseau azt mondja, hogy „ha a gyermekek megértenék a gondolkodást, akkor nem lenne szükségük oktatásra.” Paulo Freire talán hozzátenné, hogy ha az emberek megfelelően képzettek lennének, akkor senki sem lenne elnyomva.

A brazil forradalmi tanító számára az önfelszabadítás volt az oktatás fő célja. Azzal, hogy az oktatók együtt tanulnak a diákjaikkal, ahelyett, hogy tanítanák őket, Freire abban bízott, hogy az általa hirdetett elnyomottak pedagógiája – ez volt a címe az 1968-ban írt oktatásról szóló disszertációjának – lehetővé fogja tenni a tanulóknak, hogy kifejlesszék magukban az időbeli és térbeli helyzetükre vonatkozó kritikus gondolkodás képességét, és lerázzák magukról azt az elnyomást, amely meggátolja őket abban, hogy teljes emberi életet éljenek.

A Brazília politikailag és gazdaságilag is mellőzött északkeleti régiójában lévő Reciféből származó Freire egyszer arról írt, hogy a szegénység és a kétségbeesés miatt mennyire képtelen a tanulmányaira koncentrálni:

„Nagyon szerettem volna tanulni, de nem tudtam, mivel az anyagi helyzetünk nem tette ezt lehetővé. Próbáltam olvasni és odafigyelni az órákon, de nem értettem semmit, mert éhes voltam. Nem voltam buta. Nem az volt a baj, hogy nem érdekelt a dolog. Társadalmi helyzetem miatt nem tudtam tanulni.”

Miután jogi diplomát szerzett a Recifei Egyetemen, Freire államának oktatási és kulturális vezetője lett, később az alma materjének kulturális bővítését irányította és vendégtanár lett a Harvardon – mindezek mellett pedig kidolgozta és a gyakorlatba ültette a koncepcióját annak, hogy az elnyomottakat egy olyasfajta kritikai gondolkodással ruházza fel, amelynek révén képesek lesznek felszabadítani magukat.

Rousseau-hoz, Dewey-hoz és más korábban élt teoretikusokhoz hasonlóan Freire is elutasította a pedagógia hagyományos szemléletét, miszerint az egyszerűen egy üres lap (a gyermek elméje) teleírása, és helyette igyekezett az oktatást egy a tanár és a diák, a diák és a történelem valamint a diák és a világ közötti aktív kapcsolattá alakítani. Az oktatásnak ugyanannyira szociálisnak kell lennie, mint személyesnek.

Frantz Fanon A föld rabjai című munkájából kölcsönözve ő is a történelmi, különösen a Latin-Amerikában mindenütt előforduló elnyomás összefüggésében tekintett a pedagógiára. Freire nem hitt abban, hogy egy az elnyomó által irányított rendszer megfelelően képes az elnyomott tömegeket képezni. Az írta, hogy „az elnyomók, akik elnyomnak, kizsákmányolnak és erőszakot tesznek hatalmuk erényén, nem találhatják meg ebben a hatalomban azt az erőt, hogy felszabadítsák az elnyomottakat vagy saját magukat. (…) Hogyan tudnának az elnyomottak, mint megosztott és megvezetett lények, részt venni a felszabadításuk pedagógiájában?”

Máshol Freire ezt írja:

„Nincs olyan ténylegesen felszabadító pedagógia, amely távolságot tarthat az elnyomottaktól azzal, hogy szerencsétlenekként kezeli, és az elnyomók modelljeinek lemásolására ösztönzi őket. Az elnyomottaknak saját maguk példájának kell lenniük a megváltásukért folytatott harcban.

Az elnyomottak pedagógiája, amelyet hiteles, humanista (nem humanitárius) nagylelkűség vezérel, az emberiség pedagógiájának tartja magát. Az elnyomók önző (amely önzés a paternalizmus hamis nagylelkűsége mögé van bújtatva) érdekeiből eredő és az elnyomottakat a humanitarianizmusának tárgyaivá tévő pedagógia maga tartja fent és testesíti meg az elnyomást. A dehumanizálás eszköze. Az elnyomottak pedagógiáját ezért nem fejleszthetik ki vagy gyakorolhatják az elnyomók. Ellentmondás volna, ha az elnyomók nemcsak hogy védenének, de még alkalmaznának is egy felszabadító oktatást.”

Paulo Freire 75 éves korában 1997-ben halt meg São Paulóban.

Freirére emlékezve – és a gondolkodás új, felszabadító módjait gyakorolva – ünnepeljük az örökségünket.

Megjelent a Latino Rebels oldalán 2015. szeptember 19-én.

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo