• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes „Az akaratom ellenére sterilizáltak”
„Az akaratom ellenére sterilizáltak”
2017. április 14. péntek, 20:56

Egy sürgősségi császármetszés után Victoria Vigo rájött, hogy sterilizálták – miközben ő ebbe nem egyezett bele. Sok más sorstársához hasonlóan ő is igazságot követel. „Szerettem volna még gyerekeket, de ezt a választást elvették tőlem az engedélyem nélkül. Ez az én döntésem lett volna, nem az övék.”

1996 áprilisában Victoria Vigo az északnyugat-perui Piura forró tengerparti városában élt.

„Harminckét hetes terhes voltam, és nem éreztem jól magam, ezért elmentem az orvosomhoz” – mondja. „Ő elküldött a kórházba, ahol a sürgősségi osztályon kötöttem ki. Megvizsgáltak, és úgy döntöttek, hogy sürgősségi császármetszést hajtanak végre rajtam.”

Victoria Vigo egyedüliként kapott kártérítést a vele történtekért - Fotó: BBC

Vigo gyermeke légzési nehézségekkel jött a világra, kezdetleges tüdeje nem fejlődött ki megfelelően, és nem sokkal később meghalt. „Volt egy orvos, aki megpróbált vigasztalni, és ezt mondta: »Ne aggódjon, maga még fiatal, lehet még másik gyereke.«”

Ám az akkor 32 éves Vigo meghallotta, hogy egy másik orvos ezt mondja: „Nem, nem lehet több gyereke, mert sterilizáltuk.”

Vigo egyike annak a körülbelül 300 ezer embernek, akiket az akaratuk ellenére sterilizáltak Peruban 1996 és 2000 között, amikor az akkori elnök, Alberto Fujimori elindított egy Önkéntes Sebészeti Fogamzásgátlás elnevezésű szegénységellenes családtervezési programot.

1997-ben Vigo harcba szállt a hatóságokkal. „Ez nemcsak az én jogaimról szólt, nem sokkal később rájöttem, hogy ez egy országos politika része volt, és sok más hozzám hasonló nő van” – mondja.

„Ez folyt egész Peruban, az orvosok döntöttek, anélkül, hogy megfelelően konzultáltak volna az érintett nőkkel.”

Több évnyi jogi vita után Vigo végül megnyerte az ügyet, és körülbelül kétezer-ötszáz dollárnyi kártérítést kapott 2003-ban. Ő az egyetlen személy Peruban, aki bármiféle kárenyhítést kapott a kényszersterilizációja miatt.

A sterilizációs programnak áldozatul esett férfiak és nők rendszerint szegény, kecsua ajkú őslakosok voltak, akiknek többségével aláírattak egy olyan spanyol nyelvű papírt, amit nem is értettek.

Fujimori szerint ez egy progresszív terv volt, ami számos fogamzásgátlási módszert ajánlott, köztük a sebészeti sterilizációt, ami korábban illegális volt Peruban.

„Azonban az igazság az, hogy a különféle fogamzásgátló módszerek helyett a sterilizációknak célpontjai, kvótái és számai voltak, amelyeket az orvosoknak el kellett érniük” – mondja Rosemarie Lerner, a Kipu projekt igazgatója, ami a Vigóhoz hasonló, az 1990-es években kényszersterilizáláson átesett emberek vallomásait gyűjti és osztja meg.

A kipu az inkák és az ősi andoki kultúrák csomóírása volt, amivel az emlékeket jegyezték le. „Azért választottuk a kiput a projekt jelképéül, mert mi is szóbeli információkat rögzítünk a kollektív emlékezet számára, hogy a sterilizációk ne merüljenek feledésbe” – áll a projekt weboldalán.

A Kipu projekt keretében Peru szerte ingyenes telefonvonalat hoztak létre, amelyen keresztül az emberek megoszthatják a saját történetüket, meghallgathatják mások vallomásait, és felvehetik a reakciókat. A felvett üzeneteket lefordítják kecsuára, spanyolra és angolra, és feltöltik a projekt weboldalára, ahol bárhol a világon meghallgathatók.

Lerner csapata workshopokat is tart szerte az országban, hogy megmutassák az embereknek, hogy hogyan kell használni a Kipu projekt weboldalát és a telefonvonalat a történetük megosztására. A csapat jelenleg is gyűjti a vallomásokat az amazóniai dzsungelben. Tavaly távoli andoki közösségeknél jártak.

„A legtöbb történetnek közös váza van” – mondja. „Hogyan indult a sterilizációs kampány, hogyan keresték fel a nővérek vagy az egészségügyi személyzet a nőket az otthonaikban, aztán a műtét pillanatai, hogy milyen traumatikus volt ­– voltak nők, akik terhesek voltak, amikor sterilizálták őket.”

Vannak olyan vallomások, amelyekben nők arról számolnak be, hogy élelmiszerekért vagy gyógyszerért cserébe kényszerítették őket arra, hogy sterilizáltassák magukat. Sokan beszélnek kontármunkával végzett műtétekről – amelyek némelyikét érzéstelenítés nélkül hajtották végre –, amelyek után olyan rossz állapotban voltak, hogy nem tudtak dolgozni. Nem ajánlottak számikra semmilyen utókezelést, és a nők peremre szorultnak érezték magukat, mert nem tudtak többé dolgozni, és úgy vélték, hogy nincs társadalmi értékük, mert nem tudtak többé gyereket nevelni. Sokan számoltak be róla, hogy a párkapcsolataik hogyan romlottak meg vagy hullottak szét.

A kényszersterilizáció sokak számára még mindig tabutémának számít Peruban, de Lerner abban bízik, hogy a Kipu projekt segít változtatni ezen a szemléleten. „Szeretnénk, ha a Kipu projektben résztvevő nők megértenék, hogy nincsenek egyedül” – mondja. „Több ezren mentek keresztül ugyanazon, és megérdemlik, hogy meghallgassák őket.”

2003-ban, három évvel azután, hogy Fujimori távozni kényszerült a hatalomból, perui ügyészek elkezdték vizsgálni a kényszersterilizációs beszámolókat. Azóta számos nyomozás indult és futott zátonyra. Legutóbb akkor, amikor 2016 decemberében egy bíróság másodszor döntött úgy, hogy nincs elég bizonyíték az eljárás folytatásához.

Az egykori elnök jelenleg huszonöt éves börtönbüntetését tölti az egy évtizedes hivatali ideje alatt elkövetett sikkasztásokért és emberijog-sértésekért. De a sterilizáltak többsége még mindig várja az igazságszolgáltatást.

Vigo elismeri, hogy valószínűleg neki azért sikerült kártérítést kiharcolnia, mert az akaratuk ellenére sterilizáltak többségétől eltérően ő középosztálybeli, tanult és beszél spanyolul. A neki megítélt kártérítés ellenére Vigo azt mondja, hogy neki és társainak még mindig elismerésben kell részesülniük.

„Megfelelő kártérítést kell kapnunk, és nem csak a pénzről van szó. Megfelelő igazságszolgáltatást kell kapnunk azért, ami történt” – mondja.

„Rasszista gondolkodásmód azt hinni, hogy célba veheted a társadalom legszegényebb és legkiszolgáltatottabb tagjait, és dönthetsz helyettük. Hogy lehet így bánni nőkkel a 21. században? Megsértették az emberi jogainkat és arra vonatkozó jogunkat, hogy saját magunk döntsünk a jövőnkről.”

Írta: Jane Chambers

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo