• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Öngyilkossági hullám Ciudad Juárezben: Ahol az élet nem sokat ér
Öngyilkossági hullám Ciudad Juárezben: Ahol az élet nem sokat ér
2017. március 24. péntek, 18:51

Ciudad Juárez egy észak-mexikói határváros, amely 2008 és 2011 között a világ gyilkossági fővárosaként tett szert kétes hírnévre, ám a gyilkosságok aránya 2012 óta csökkenőben van. Irene Caselli riportja szerint azonban a város rendkívül erőszakos környezete hosszú távú pszichológiai károsodást okozott a helyieknek, különösen a fiataloknak.

Luis Mercado 16 éves volt, amikor először volt pánikrohama. Egy iskolai szünetben történt. Azt érezte, hogy azonnal el kell rohannia, és elbújni. Ekkor ment be az iskola mosdójába és kezdte el vagdosni magát.

Luisnak (baloldalt) még időben segítséget tudott szerezni a nagybátyja - Fotó: BBC

Az önsebzés olyan szokássá vált nála, amit úgy gondolt, hogy kontrollálni tud… mígnem újra pánikrohamot nem kapott. „Olyan volt ez, mint egy léggömb. Azt megtöltheted vízzel, de csak egy bizonyos pontig. Ha túltöltöd, akkor kidurran” – meséli akkori érzéseiről.

„Ha pedig egyszer darabokra szakad, akkor már nem léggömb többé” – mondja Luis lassan az otthonában egy kanapén ülve. „Úgy éreztem, hogy velem is ez történt. Annyi sok éven át töltődött ez a léggömb, míg végül egyszer csak kidurrant.”

Családon belüli erőszak

Luis családját közvetlenül nem érintette a kábítószerekkel kapcsolatos erőszak, aminek során 2008 és 2011 között körülbelül tízezer gyilkosságot követtek el Ciudad Juárezben. És mégis egészen kiskora óta szemtanúja az erőszaknak.

Luis apját akkor ölték meg, amikor Luis még csak egyéves volt. Luis anyja volt az elkövető. Elítélték és börtönbe került. Szabadulása után meghalt, a halottkém megfogalmazása szerint gyanús körülmények között. Luis ekkor tizenegy éves volt.

Öt évvel később egy éjjel Luis megpróbálta megölni magát. De végül nem fejezte be. Azt mondja, hogy nem tudja, hogy mi állította meg. „Néha azt kérdezem magamtól, hogy miért nem tettem meg, ha annyira féltem. Azon tűnődöm, hogy miért nem” – árulja el.

„Az élet nem sokat ér”

Luis egyike annak az egyre növekvő számú embernek Ciudad Juárezben, akik öngyilkosságot kísérelnek meg. Négyből egy helyi lakosnak már megfordult a fejében, hogy elveszi a saját életét, és tízből egy meg is próbálta, derül ki az Integrációért és a Növekedésért Családközpont (CFIC) által a Ciudad Juárez-i Autonóm Egyetem (UACJ) támogatásával készített tanulmányából.

Ciudad Juárezben komoly problémát jelent az öngyilkosságok növekvő száma - Fotó: BBC

A mexikói Országos Statisztikai és Geográfiai Intézet adatai szerint a 15 és 29 év közötti fiatalok teszik ki az öngyilkosság miatt elhunytak legnagyobb csoportját. Szakértők azt mondják, hogy bár minden eset különböző, a Ciudad Juárezben uralkodó erőszak jelentősen hozzájárul ehhez.

Óscar Armando Esparza del Villar professzor egy olyan pszichológiai doktori iskolát vezet, ami az erőszak által kiváltott problémákat elemzi. „Az emberek úgy érzik, hogy az életnek már nincs akkora értéke, mint azelőtt” – mondja. „Amikor egy ilyen a kultúrában élsz, ahol az élet nem ér annyit, mint korábban, az öngyilkosság egy választási lehetőségnek tűnik az életükben depresszióval küzdők számára” – magyarázza.

„Belső haldoklás”

Luis azt mondja, hogy esetében ez egy fokozatos folyamat volt. „Olyan ez, mint amikor lekapcsolod a lámpákat egy házban. Az emeleten kezded, majd a földszinten, végül pedig kint” – idézi fel. „Belül azt éreztem, hogy valami kikapcsolódott bennem. Mint amikor azt mondják, hogy belül haldokolsz.”

Azt mondja, hogy észrevehető külső tüneteket is hordozott, például „ahogyan öltözködtem, a vágások a karomon, a szomorú arckifejezésem”. Tanárai észre is vették a jeleket, és riasztották Luis nagybátyját és gyámját, Rubént.

Rubén elvitte Luist a CFIC-be, az egyik olyan központba, amely öngyilkossági gondolatokkal játszó embereknek és családjaiknak ad segítséget. Ott segíteni tudtak Luisnak, aki most pincérként dolgozik, és vissza akar menni tanulni.

A központ igazgatója, Silvia Aguirre azt mondja, hogy olyan, mintha az erőszak átjárná az egész várost. „Az erőszak kétféleképpen nyilvánul meg. A legsúlyosabb kívülről jövő erőszak a gyilkosság, a legsúlyosabb belülről jövő erőszak pedig az öngyilkosság” – mondja.

Elfojtott fájdalom

És azt mondja, hogy a mexikóiak még nem tanulták meg, hogy hogyan dolgozzák fel a mindkettővel járó fájdalmat. Azt mondja, hogy a mexikói kultúra és a halál ünneplése a novemberi tradicionális Halottak Napján néha megtéveszti a kívülállókat.

„Azt mutatjuk a világnak, hogy a halál számunkra a Catrinákat (a halottak napi ünnepségek gyakori női csontvázfigurájának neve), családi összejöveteleket és a halottaink evéssel való ünneplését jelenti.”

Eduardo nem hagyott hátra magyarázatot tettére - Fotó: BBC

„Ez része a kultúránknak. De van egy másik, elrejtett része is, ahol magunkba fojtjuk a fájdalmunkat. Mexikó alszik. Inkább alszik, minthogy szembenézzen a fájdalommal” – tette hozzá.

A CFIC próbálja felhívni az emberek figyelmét, hogy jobban vegyék észre a figyelmeztető jeleket. Az öngyilkosságok megelőzésére kampányt is indítottak, és tavalyi évtől egy telefonos segélyvonalat is fenntartanak. A központ workshopokat is tart a hátramaradott családok számára, amelyek nem gyászolnak megfelelően.

Miguel Ángel Esparza és felesége, Patricia is részt vett egy ilyen workshopon. Fiuk, Eduardo 21 éves volt, amikor öngyilkos lett. Nem hagyott hátra búcsúlevelet, és szülei mondják, hogy fogalmuk sincs, hogy miért tette.

Eduardo egy hónap múlva szerzett volna végzettséget ápolóként. A diplomaosztó ünnepségen diáktársai a csoportkép készítésekor a székére tették Eduardo képét.

Szülei megindultan és büszkén mutatták fiuk diplomáját. „A workshopon megtanították nekünk, hogy velünk lesz mindörökké. Megtanították, hogy hogyan lássuk meg őt egy virágban, egy kertben, egy lepkében, bármiben, ami erőt ad nekünk” – mondja Patricia. „Ez sokat segített nekem. Fájdalommal, de szépen gondolok vissza rá.”

Írta: Irene Caselli

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo