• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Az Egyesült Királyságtól tanultak a brazil diktátorok vallatni
Az Egyesült Királyságtól tanultak a brazil diktátorok vallatni
2017. március 15. szerda, 22:27

Ez ugyan egy 2014-ben megjelent cikk, ám olyan kevéssé ismert történetet tár fel, ami ma is érdekes lehet.

Miközben a világ szemeit a kevesebb mint két hét múlva kezdődő brazíliai futball világbajnokságra veti, sok brazil azokkal a fájdalmas felismerésekkel viaskodik, amelyek az országot 1964 és 1985 között uraló katonai diktatúráról derültek ki. A BBC bizonyítékokat talált arra, hogy az Egyesült Királyság aktívan együttműködött a tábornokokkal, és kifinomult vallatási technikákra képezte ki őket.

Bár Brazília huszonegy évig tartó diktatúrája kevésbé ismert külföldön, mint Argentínáé vagy Chiléé, nem kevésbé volt kegyetlen. Ez idő alatt több százan haltak meg és ezreket börtönöztek be és kínoztak meg.

A brazil katonai rezsim sem volt kevésbé kegyetlen, mint az argentin vagy a chilei - Fotó: Jack Garland

A ma az ország elnöki tisztségét betöltő Dilma Rousseff is a megkínzott baloldali gerillák között volt. Rousseff létre is hozott egy Igazság Bizottságot a múlt régen eltemetett eseményeinek feltárására.

Ugyanakkor az áldozatok és a hadsereg néhány tagja által szolgáltatott bizonyítékok nyomán titkos brit közreműködés látszik körvonalazódni.

Az 1970-es évek elejére a brazil vezetők elszánt harcot indítottak a baloldali gerillák ellen. Elnyomásban volt részük a szakszervezeti vezetőknek, diákoknak, újságíróknak és szinte mindenkinek, aki ellenzéki hangot ütött meg.

Alvaro Caldas egy kommunista csoport tagja volt, amikor 1970-ben letartóztatták. Több mint két évig tartották fogva a katonai rendőrség egyik riói laktanyájában. Durván megverték, elektrosokkal és a hírhedt „papagájrúddal” kínozták, ami azt jelentette, hogy vízszintesen fejjel lefelé lógatták órákon keresztül.

Szabadulása után felhagyott a politizálással, és sportújságíróként dolgozott, mígnem 1973-ban újra letartóztatták. Ugyanabba az épületbe vitték vissza, de annak belseje teljesen megváltozott.

„Ezúttal a cella tiszta és steril volt, és émelyítő szagot árasztott. A légkondicionáló miatt nagyon hideg volt. Folyamatosan égett a villany, így fogalmam sem volt, hogy nappal van vagy éjszaka. Váltogatták a nagyon hangos zajokat és a halk neszeket… Egyáltalán nem tudtam aludni.”

Alvaro azt mondja, hogy a mindenét átjáró érzés a félelem volt. Időről-időre csuklyát húztak a fejére és elhurcolták kihallgatásra. Úgy érezte, hogy az a céljuk, hogy megingassák a személyiségét, hogy olyasmit is bevalljon, amit nem tett. Nem fizikai kínzás volt, hanem nagyon erős pszichológiai nyomás.

„Szerencsére csak egy hétig voltam ott, mert ha két hetet vagy egy hónapot kellett volna ott töltenem, akkor megőrültem volna” – mondja. Ezt fajta vallatási technikát egy idő után úgy hívták, hogy az „angol módszer”. Az Igazság Bizottság bizonyítékai magyarázatot is adnak rá, hogy miért.

Az egyik legrettegettebb kínvallató, Paulo Malhaes ezredes húsz órás vallomást tett. A kerekesszékben, láthatóan gyenge fizikai állapotban érkező egykori katonatiszt arról is beszélt, hogy megölte és megcsonkította az áldozatait. Ugyanakkor nagy csodálatát fejezte ki a pszichológiai kínzás iránt is, ami szerinte hatékonyabb volt a nyers erőnél, különösen, amikor egy baloldali aktivistát akartak besúgóvá változtatni.

„Azonban a börtönökben zárt ajtók mögött változtatható a hőmérséklet, a fény, minden. Ez az ötlet Angliából származik” – mondta. Négyszemközt elismerte az ügyésznek, hogy ő maga is járt Angliában, hogy olyan vallatási technikákat tanuljon, amelyek nem hagynak fizikai nyomot. Az ügyész, Nadine Borges azonban nyilvánosságra hozta beszélgetésük tartalmát.

„Szerinte a legjobb a pszichológiai kínzás volt. Amikor valaki egy titkos helyen volt, gyorsabban lehetett információt kiszedni belőle. Más helyeket is tanulmányozott, de azt mondta, hogy Angliában lehetett a legtöbbet tanulni.” Nem sokkal azután, hogy vallomást tett, Malhaest egy rablás során megölték.

Glaucio Soares professzor több mint egy tucat alkalommal interjúvolt meg magas rangú brazil tábornokokat az 1990-es években. Többen közülük elmondták neki, hogy küldtek tiszteket Németországba, Franciaországba, Panamába és az Egyesült Államokba, hogy vallatási technikákat tanuljanak, de az Egyesült Királyság módszereit találták a legjobbnak.

„Az amerikaiak is tanítanak, de az angolok a mesterei annak, hogy hogyan kell vallomást kicsikarni nyomás alatt, kínzással, bármilyen módon. Anglia a demokrácia modellje. Leckéket adnak a barátaiknak” – mondta neki Ivan de Souza Mendes a két másik brazil tudóssal közösen jegyzett a Vezetés évei című könyvhöz adott interjúban.

Aoyr Fiuza de Castro elmondta, hogy a britek azt javasolták, hogy úgy vallassanak egy rabot, hogy az meztelen, mivel attól kínos és nyomasztó helyzetben érzi magát, ami „kedvező a vallató számára”. Az Egyesült Királyság akkor dolgozta ki hatékony technikáit, amikor 1960-ig súlyos felkeléssel küzdött a Maláj-félszigeten, majd Észak-Írországban fejlesztette ezeket tovább.

A módszer, ami az érzékek összezavarását kombinálja magas sztresszfaktorral „Öt technika” néven vált ismertté. Az elemei a következők voltak:

  • fallal szemben állítani az illetőt órákon keresztül
  • csuklyát húzni a fejére
  • zajnak kitenni
  • megvonni tőle az alvás lehetőségét
  • nagyon kevés élelmet és folyadékot adni neki.

Sokan ezeket a technikákat kínzásnak minősítették, és végül Edward Heath miniszterelnök 1972-ben, miután nagy felzúdulást keltett azok alkalmazása IRA-foglyokon, hivatalosan betiltotta.

Brazíliában azonban ezek a pszichológiai vallatási technikák jól jöttek a hadseregnek. A rezsim rossz emberi jogi megítélése nem kívánatos figyelmet váltott ki szerte a világon, és a régi fizikai kínzásokba túl sok áldozat halt bele. A tábornokok pontosan egy olyan módszert szerettek volna, ami nem hagy fizikai nyomokat, és mégis hatékonyan lehet vele információkat kiszedni a rabokból. Ezeket a technikákat pedig kombinálhatták azokkal az ismeretekkel, amiket máshol gyűjtöttek.

És nemcsak brazil katonatisztek mentek tanulni az Egyesült Királyságba, hanem brit ügynökök is utaztak Brazíliába tanítani. Egy korábbi rendőrtiszt, Claudio Guerra azt mondja, hogy a riói katonai rendőrség központjában tanították, hogy hogyan kell valakit követni, hogyan kell valakinek a telefonját lehallgatni és hogyan kell használni az új magánzárkát. Látta ezeket az ügynököket, ahogyan jöttek begyűjteni azoknak a holttesteit, akiket a vallatók a régi fizikai technikákkal halára kínoztak. A régi rezsim egyetlen katonatisztje vagy rendőre sem került bíróság elé.

Még több nyomra lehet bukkanni a brit és a brazil hadsereg kapcsolatáról a kew-i Nemzeti Archívumban.  1972 augusztusában az akkori brit nagykövet, David Hunt egy titkos levelet írt egy tisztnek, amelyben, utalva arra, hogy a brazilok kifinomultabb vallatási technikákat kezdtek használni, ezt írta:

„Mint gondolom tudja, korábban mi adtunk nekik tanácsokat; de ez a kapcsolat ma már nem létezik. (…) Fontos, hogy ez titkokban maradjon.”

Aztán Ernesto Geisel elnök 1976-os nagy-britanniai látogatása előtt újabb homályos utalások történtek a kínzási technikák reformjára. Egy levél „elfogadható vallatási szabályokról (például olyanokról, amelyek megengedettek Észak-Írországban)” ír.

Egy „Kínzás Brazíliában” című „bizalmasnak” minősített dokumentum a hadsereg rossz sajtójáról ír, és arról, hogy hogyan vezettek be új, pszichológiai módszereken alapuló technikákat. „A riói első hadsereg most már a hírek szerint új technikákat használ, amelyeket a hadsereg főparancsnoka szerint a britektől lestek el.”

A brit külügyminisztérium levelezéséből egyértelműen kiderül, hogy akkoriban a kereskedelmi érdekek elsődleges fontossággal bírtak, és Brazília rossz emberi jogi teljesítménye nem sokat nyomott a latba.

Az 1970-es évek közepén a riói főkonzuli tisztséget betöltő Sir Alan Munro azt mondja, hogy ő személy szerint nem tudott a vallatással kapcsolatos együttműködésről.

„Ha a brazilok olyan vallatási technikákat keresnek, amelyeket a brit hatóságok használnak, akkor az első észak-írországi példákat kell alapul venni. Ezt kell a braziloknak alkalmazni, mivel ez visszaszoríthatja a legkegyetlenebb módszereket, és egy lépés lehet a helyes irányba” – mondja.

De hatékony vallatási technikákat adni olyan emberek kezébe, akiknél bevett dolog a kínzás, nem tűnik „a helyes irányba tett lépésnek”. A riói Igazság Bizottság vezetője, Wadih Damous régóta tudott az Egyesült Államok a rezsimnek adott támogatásáról és kiképzéséről, de a britek szerepe a pszichológiai kínzásban ismeretlen volt számára.

„Mindig sokkoló arról értesülni, hogy egy ilyen jelentős, szilárd és nagy múltú demokrácia együttműködött egy diktatúrával” – mondja.

Hivatalos reakciót kértem a brit külügyminisztériumtól. Egy szóvivő azonban azt mondta, hogy nem kommentálhatja a korábbi kormányzatok munkáját, de a jelenlegi kormány bármilyen külföldi biztonságpolitikai vagy igazságügyi együttműködése megfelel az ország emberi jogi kötelezettségvállalásainak.

Írta: Emily Buchanan

Forrás: BBC, 2014. május 30.

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo