• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes A paraguayi „Terror Archívum”, ami leleplezte a Kondor Hadműveletet
A paraguayi „Terror Archívum”, ami leleplezte a Kondor Hadműveletet
2017. február 09. csütörtök, 23:34

Húsz évvel ezelőtt egy paraguayi ügyvéd, Martin Almada egy olyan tippet kapott, ami megváltoztatta az életét, és hozzájárult ahhoz, hogy lelepleződjön a dél-amerikai katonai diktátorok a politikai ellenfeleik megsemmisítését célzó kiterjedt művelete.

Akkor már tizenöt éve keresett olyan iratokat, amelyek bizonyíthatták volna, hogy az 1970-es években Alfredo Stroessner tábornok katonai diktatúrája megkínozta őt, a feleségével pedig meghallgattatták a felvett ordítását. Most, három évvel Stroessner bukása után, egy nő volt a vonal végén, és elmondta neki, hogy hol találja meg a keresett dokumentumokat.

Almada a paraguayi titkosrendőrség teljes archívumát találta meg - Fotó: Abc

„Kértem, hogy keressen fel, és ő egy vázlatos térképet hozott” – emlékszik vissza Almada. „Átadta, és azt mondta, hogy bízik benne, hogy cselekedni fogok.” Pár nappal később Almada és egy segítője, José Agustín Fernández elutazott a térképen megjelölt ponthoz, ami egy használaton kívüli rendőrőrsöt takart a paraguayi főváros, Asunción egyik peremkerületében.

„Egy teljesen átlagos rendőrőrs volt” – mondja Almada. „Az udvarán volt egy pékség, néhány műhely, leghátul pedig egy épület szó szerint egy hegynyi papírral.” Kiderült, hogy körülbelül 700 ezer elrejtett dokumentumról, a paraguayi titkosrendőrség több mint három évtizedes tevékenységének teljes dokumentációjáról van szó, ami a Terror Archívum néven híresült el.

Almada számára azt jelentették ezek az iratok, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyíthatta a kétkedőknek, hogy igazat mond azokról a dolgokról, amiket rabként 1974 és 1977 között Paraguayban átélt. „Sírtam örömömben, mert az emberek korábban úgy kezeltek, mint aki az egészet csak kitalálta” – mondja.

„Olyan volt, mintha felrobbant volna az emlékezetem. Minden egyes akta kinyitásakor azt éreztem, hogy ez segíteni fog nekünk visszamenni a múltba, és megérteni azt a terrorrezsimet, amelyet elszenvedtünk. Minden dokumentum terrort és tragédiákat tárt fel.”

Stroessner 1954-es hatalomra kerülése után a hadsereg és a titkosrendőrség segítségével 35 évig uralta Paraguayt. Egy besúgóhálózatot működtetve a hatóságok üldöztek minden olyan paraguayit, akit felforgatónak véltek – így tanárokat, paraszt aktivistákat vagy a társadalmi változásokat támogató papokat is.

A titkosrendőrséget az a rettegett Pastor Coronel vezette, akiről azt beszélik, hogy személyesen kínozta meg a gyanúsítottakat. De volt neki egy Achilles-sarka: szenvedélyesen szeretett mindent pontosan dokumentálni.

Beosztottjai gondosan feljegyeztek minden letartóztatást, kihallgatást, és a gyanúsított minden egyes lépését. Ezenkívül több száz hangfelvételt készítettek ellenzéki találkozókról és fényképeket a gyanús tevékenységekről.

A Terror Archívumban szerepelnek olyan fényképek is, amelyeket teleobjektívvel készítettek paraguayiakról temetéseken és esküvőkön. A titkosrendőrség még a titkos ellenzéki találkozók közelében parkoló autók rendszámait is feljegyezte.

Almada az 1970-es évek elején került a titkosrendőrség látókörébe, amikor ő és felesége, Celestina tanárként dolgoztak egy iskolában, amit ők maguk nyitottak Asunción külvárosában. Baloldaliak voltak, és jobb bérekért és munkakörülményekért küzdöttek a tanárok számára, illetve a tanterv megváltoztatását akarták elérni.

Egy este a titkosrendőrség eljött érte. Harminc napig tartó kihallgatás után Almadát hivatalosan is „értelmiségi terroristának és tudatlannak” nyilvánították. A hírhedt Emboscada szabadtéri börtönbe került, ahol három évig tartották fogva.

Ott kétségbeesetten próbált híreket szerezni a feleségéről. Celestina nem sokkal Almada letartóztatása után halt meg. A rendőrség szerint öngyilkosság történt. Almada mindig is úgy hitte, hogy abba halt bele, hogy a rendőrség lejátszotta neki megkínzásának felvételeit.

Minden akta egy-egy tragédiát rejtett - Fotó: acal.es

„A telefont a pszichológiai kínzás eszközeként használták” – mondja. „Nyolc napig módszeresen mindent meghallgattattak vele, ami velem történt. Elküldték neki a véres ruháimat. Végül egy éjszaka felhívták őt, és ezt mondták: „A felforgató tanár halott, jöjjön és vigye el a holttestét.”

„Szívinfarktusban halt meg” – mondja. „A bánatba halt bele.”

Almada átkutatta a Terror Archívum felvételeit, azt remélve, hátha talál egy olyan felvételt, amelyen a rendőrség kapcsolatba lép a feleségével. De bár a saját aktáját megtalálta, abban semmit sem írtak Celestina haláláról.

Almada azonban egy másik őt gyötrő kérdésre talált választ.

A fogva tartása alatt Almada találkozott más dél-amerikai országokból származó rabokkal, aki egy titkos hadműveletről beszéltek, amelynek keretében Paraguay és a térség más diktatúrái összehangolt hírszerzést folytatnak, és visszaviszik a politikai foglyokat a saját országukba. Úgy tűnt, hogy a kódneve az, hogy Kondor.

„Akkor hallottam a Kondor Hadműveletről, amikor pontosan a kondor gyomrában voltam” – fogalmaz Almada.

Az archívumban Almada és Fernández egy rendkívül fontos dokumentumra bukkant. A szigorúan titkos minősítéssel ellátott irat a chilei titkosrendőrség a paraguayi kollégáinak címzett meghívója volt a Kondor Hadművelet alapító találkozójára 1975. november 25-ére Santiagóba.

„Ez egy kulcsfontosságú, sorsdöntő dokumentum” – mondja Andrew Nickson brit tudós, aki egykoron az Amnesty Internationalnak dolgozott Paraguayban. „A chileiek és az argentinok felrobbannának a dühtől, ha tudnák, hogy ezeket nem semmisítették meg.”

A meghívónak és a Terror Archívum más dokumentumainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy Paraguay, Chile, Argentína és Uruguay voltak a Kondor Hadművelet alapítói, Bolívia és Brazília pedig később csatlakoztak.

A hadműveletnek volt egy titkosított kommunikációs rendszere, ami a Panama-csatorna Övezetben lévő amerikai katonai támaszpontokon futott keresztül, és ami lehetővé tette a tagoknak, hogy adatbázist hozzanak létre a gyanúsítottakról, és gyorsan reagáljanak az észlelésekre.

John Dinges, a Kondor évek című könyv szerzője azt mondja, hogy a Terror Archívum – illetve a titkosítás alól feloldott chilei és argentin iratok, valamint a washingtoni nonprofit intézet, a Nemzetbiztonsági Archívum más dokumentumai – képezik az alapját annak, amit tudunk a dél-amerikai biztonsági erők belső működéséről ezekben az években.

„Nélkülük országaink nyomozásainak kizárólag az áldozatok az emberi jogi aktivisták által az évek során összegyűjtött tanúvallomásaira kellett volna támaszkodniuk, illetve arra a néhány jó szándékú katonai forrásra, akik hajlandóak beszélni” – mondja.

Az Almada által összegyűjtött bizonyítékok fontos részét képezték a chilei Pinochet tábornok 1998 és 2006 közötti felelősségre vonási kísérletének. Az archívumot számos jelentős argentin és chilei emberi jogi ügyben felhasználták.

Magában Paraguayban azonban csak egy maroknyi kínvallató került bíróság elé a demokrácia visszaállítása óta, és a katonai kormány parancsnokainak túlnyomó többsége megúszta a felelősségre vonást.

Mindazonáltal Almada hiszi, hogy övé, és nem a kínzóié az utolsó szó.

„Amikor ott voltam megbilincselve azt mondtam nekik, hogy a világ egy lassan forgó kerék, és előbb vagy utóbb eljön a demokrácia, és akkor én nagyon fontos szerepet fogok játszani. Ezt mondtam persze, de kétlem, hogy hittek volna nekem, de bizonyos módon mindez megvalósult.”

Megjelent a BBC oldalán 2012. december 22-én.

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo