• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Amazóniai kultúra harcol a brazil gátak ellen
Amazóniai kultúra harcol a brazil gátak ellen
2017. február 08. szerda, 21:11

A bolygó legnagyobb esőerdejének szívéből a világ egyik legnagyobb polgári mérnöki teljesítménye emelkedik ki. A Belo Monte duzzasztógát a haladás monolitikus emlékműve.

Amikor a tizennyolc hatalmas turbina teljes gőzzel működik áramtermelő kapacitása a világ negyedik legnagyobb gátjává teszi, amely 11 ezer megawatt energiát képes termelni. A becslések szerint 18 milliárd dollárba kerülő hatalmas építményt viták övezik, mivel korrupcióra derült fény és kiderült, hogy Brazília legnagyobb építőipari vállalatai közül többen összejátszottak a kormánnyal.

A mundurukuk készek harcolni a földjeikért - Fotó: BBC

A komplexum, amelynek van egy főerőműve és egy hatalmas különálló duzzasztógátja, részben elzárja a Xingu folyót, az Amazonas egyik nagy mellékfolyóját. Szükség volt hozzá egy új csatorna építésére, hogy új irányt szabjanak és becsatornázzák a vízáramot, amivel több ezer hektár esőerdő került víz alá.

Emberi ár

A gátnak emberi ára is van. Megtizedelte a hagyományos helyi halászati ipart és a több ezer folyó menti földműves, vagyis ribeirinho vesztette el a földjét és a megélhetését.

Sokan ezek közül az emberek közül, akik nem őslakos törzsek tagjai, hanem portugál nyelvű folyólakók, most egy számukra teljesen idegen városi környezetben kénytelenek élni.

Sokan, akikkel beszéltünk, azt mondták, hogy a kormány és a Belo Montét építő konzorcium még csak el sem ismerte őket és nem kaptak kártérítést. „Ez feldühít minket” – mondja Gilmar Gomes, aki immáron értéktelen halászati engedélyét mutatja.

„Azt látjuk, hogy ezek a nagyvállalatok milliókat keresnek olyasmin, ami korábban a mienk volt, mi pedig még csak nem is használhatjuk a folyót többé” – mondja.

A gát építése több száz ideiglenes állást teremtett a folyó mellett fekvő Altamira városában, de ugyanakkor fokozódó erdőirtásokhoz is vezetett, és tartósan eltűnt számos alacsonyan fekvő sziget. A folyó korábban sekély részein, ahonnan a víz a száraz évszakban eltűnt, az esősben pedig újra megjelent, most 20-30 méter mély állandó tó van.

A vízenergia támogatói elismerik, hogy történtek hibák, és a Belo Monte megépítésekor illetve üzembe helyezésekor a kormány és a konzorcium időnként durván félresöpörték az emberek aggodalmait.

„A nagyobb jóért”

Álláspontjuk azonban az, hogy a folyóknak és a belőlük nyerhető energiának Brazília nagyobb érdekeit kell szolgálniuk.

Luiz Augusto Barroso az EPE, a brazil kormány energiatervezési ügynökségének az elnöke. Ő egy vegyes „energiamátrix” híve, és kiemeli, hogy Brazília soha nem függött úgy a fosszilis energiahordozóktól, mint ahogy más fejlődő országok, például Kína és India függ.

A gátak miatt hatalmas területek kerülnek víz alá - Fotó: BBC

„Határozottan megvédem [a vízenergiát]. Úgy vélem, hogy ennek van értelme az ország számára, ez egy olyan forrás, amelyből profitál a társadalom, és megfelelően tájékozódnunk kell az alternatívákról, mielőtt úgy döntünk, hogy nem folytatjuk ezeket a projekteket” – mondja Barroso.

„Ne felejtsük el, hogy a fejlett világ a vízenergiában rejlő potenciál 70 százalékát már kihasználja, míg Brazíliában ennek 70 százalékát még fel sem térképezték” – teszi hozzá.

Egymást követő brazil kormányok, jobb- és baloldaliak egyaránt kijelentették, hogy a klímaváltozásról szóló párizsi megállapodás szellemének megfelelően mindent meg fognak tenni az ország szénlábnyomának csökkentéséért. Ebbe beletartozik az is, hogy 2025-re 37 százalékra szorítják vissza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Környezetvédők azonban azt mondják, hogy azzal, hogy Brazília ilyen erősen támaszkodik a vízenergiára, sokkal nagyobb széndioxid-kibocsátás jár a rothadó növényzet, az elárasztott erdők és a gátépítések fizikai hatása miatt, mint amekkorát a kormány hajlandó elismerni.

Mi a következő?

Barroso óvatosan beszél azoknak a gátaknak a számáról, amelyek az Amazonason épülhetnek, különösen az olyan nagy és költséges megaprojektekről, mint amilyen a Belo Monte. Mindazonáltal a kormány Nemzeti Energia Terve mintegy száz vízerőmű beruházást vetít előre.

Miközben nagy feladat kielégíteni Brazília jövőbeli energiaszükségletét, ilyen sok építmény megépítése a világ legnagyobb folyórendszerén óriási hatással lenne a környezetre és az ott élő emberekre.

A soron következő beruházást az amazóniai régió legszebb folyójának tartott Tapajosra tervezik, ami a munduruku őslakos nép lakóhelye. A tervek szerint számos gátat építenének a folyó teljes hosszán, amelyek a szélesen hömpölygő folyót irányítható vízi úttá változtatnák.

Ez lehetővé tenné, hogy nagy hajók hatalmas szállítmánynyi exportra szánt szóját és más kereskedelmi árucikkeket szállítsanak rajta Brazília déli és középső részeiről Amazóniába és onnan az Atlanti-óceánhoz. A Tapajos ilyen drámai átalakítása olyan erdőket és szigeteket árasztana el, amelyeket a mundurukuk használnak évszázadok óta.

Új hadszíntér

Törzsi vezetők azt mondják, hogy a föld jogilag az övék, és erővel is ellenállnak majd minden gátépítési kísérletnek. „Láttam ezeket az úgynevezett fejlesztéseket, a gátakat és a duzzasztóműveket. Nem hoznak semmilyen hasznot az embereknek, ezért ellenezzük őket” – mondja Juárez munduruku kacike (törzsfőnök).

A vörös tollakból készült fejdíszt viselő törzsfőnök elvisz a törzsi terület szélére, a leendő fejlesztők és a brazil őslakosok közti legfrissebb hadszíntérre. „A kormány mindig hazugságokkal jön ide. Egyetlen olyan hely sincsen, ahol a megépült gátról kiderült volna, hogy jó a helyieknek és a törzseinknek, csak nyomorúság és panaszok vannak.”

A brazil környezetvédelmi ügynökség, az Ibama egy közelmúltbeli döntése, amellyel visszavonta a Tapajosra építendő egyik legnagyobb gát építési engedélyét, nagy győzelemnek számít a mundurukuk és támogatóik számára.

Ez egy gondosan felépített kampány eredménye volt, amit azzal a céllal folytattak, hogy bizonyítsák, hogy a tervezett São Luis gát által elárasztandó földterület a törzs jogos tulajdona, és nem lehet építkezéseket végrehajtani a szövetségi törvények által védett őslakos területeken.

Holtpont

Ezek a kifestett és kitetovált amazóniai harcosok mindenesetre felveszik a kesztyűt az üzleti hatalmasságokkal és a politikai érdekekkel szemben.

A brazil kongresszusban már tárgyalják azt a törvénytervezetet, amely fellazítaná az érvényben lévő környezetvédelmi törvényeket, és csökkentenék a környezetvédelmi ügynökségek, így az Ibama költségvetését is. Ez a tervezet a jövőben megkönnyítené a vitatott fejlesztési projektek elfogadtatását, illetve azoknak a folytatását, amelyeket korábban nem engedélyeztek vagy környezetvédelmi aggályok miatt felfüggesztettek.

Brazília politikai és gazdasági válsága azonban talán átmenetileg befékezi az ország a vízenergia-potenciál kiaknázásáért folytatott versenyfutását. Tekintettel az ilyen óriási építmények magas költségére és fizikai behatásaira, szakértők azt mondják, hogy az országnak, amely ilyen mértékű kiaknázatlan nap- és szélenergia-potenciállal rendelkezik, át kell értékelnie a jövőbeni energiastratégiáját.

Történelmi feljegyzések és a korai felfedezők beszámolói a mundurukukat „Amazónia legvadabb és leghatalmasabb fejvadászainak” nevezik, és ma is az egész térség egyik legegységesebb és legkérlelhetetlenebb törzsének tartják őket. Tagjai, férfiak és nők egyaránt, „harcosoknak” nevezik magukat.

A Tapajosra és mellékfolyóira tervezett új gátak, köztük a Teles Pires építési munkálatai már zajlanak, és a mundurukuk megint csak azt mondják, hogy készek harcolni az életformájukért és az identitásukért.

Ahogy a nap feljön a Felső-Tapajos fölé, folyami szigetei és őslakos falvai sorsdöntő csatát vívnak arról, hogy Amazónia eme egyedülálló szeletének védelem vagy kizsákmányolás lesz az osztályrésze.

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo