• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Castro: Az ember a mítosz mögött
Castro: Az ember a mítosz mögött
2016. december 18. vasárnap, 21:57

Fidel Castro egyszer azt mondta, hogy „az ember nem alakíthatja a végzetet, a végzet termeli ki a megfelelő embert”. Sok mindent írtak a néhai Fidel Castróról a múlt héten, de hányan mondhatják ténylegesen, hogy ismerték őt, és volt valami fogalmuk az emberről és a végzetéről?

Részben a szerencsének, részben az isteni gondviselésnek köszönhetően talán minden amerikainál több időt tölthettem Fidel Castróval. Lehet őt csodálni vagy gyűlölni, de a tapasztalataim szerint a nagyobb erőfeszítések vezetnek eredményre, és mind a Nyugat, mind pedig a kubai emberek javára válik a nagyobb párbeszéd. Most történelmi lehetőség kínálkozik arra, hogy közelebb kerüljünk Kubához.

Fidel Castro és Jack Rosen, az Amerikai Zsidó Kongresszus elnöke - Fotó: haaretz.com

Az elmúlt harminc évben több tucat alkalommal találkoztam Castróval. Nem tudom bizonyítani, hogy több időt töltöttem vele, mint bármelyik másik amerikai, de egészen biztosan ott vagyok az élen. Eredetileg azért mentem Kubába, hogy segítsem az ott élő kis zsidó közösséget. Azonban az évek során termékeny kapcsolat alakult ki közöttünk. Az amerikai kormány tudott erről, és bár nem volt hivatalos funkcióm, néha diplomataszerepben találtam magam. Mindig is nagyobb párbeszédet szorgalmaztam Kuba irányába, és úgy éreztem, és érzem ma is, hogy ebből minden szereplő profitált. Minden látogatásomkor kis változást tapasztaltam a Castróval való kapcsolatomban, például abban, hogy milyen őszintén beszélhetek vele, és hogy hogyan reagál a javaslataimra.

Először az 1980-as évek végén jártam Kubában, körülbelül a zsidó húsvét előtt egy héttel. Először a zsidó közösséggel találkoztam. Amikor arról érdeklődtem, hogy hogyan tudnék nekik segíteni, azt mondták nekem, hogy nagyon nagy szükségük lenne az ünnephez megfelelő kóser ételekre és borra. A következő órákban kiderült számomra, hogy az egyetlen személy, aki engedélyt adhat arra, hogy ilyen dolgokat Kubába hozzak, az Fidel Castro. Aznap este találkoztam vele először. Amikor megkérdeztem tőle, hogy visszaküldhetem-e Miamiba a repülőgépemet az ellátmányért, az első dolog, amire kíváncsi volt, hogy milyen a húsvéti kóser bor. Megpróbáltam neki elmagyarázni. Láttam, hogy nem érti, ezért azt mondtam, hogy hozok neki egy kis kóstolót. Így is történt. Szerencsére jó volt az az évjárat. Sok éven keresztül folytattuk a beszélgetéseinket zsidó témákról, és Castro ezeket az alkalmakat kihasználta, hogy többet tudjon meg a judaizmusról. Akkoriban a zsidó közösség szabadabban gyakorolhatta a vallását, és nagy szükség volt a havannai központi zsinagóga felújítására, amit Castro hanukakor fel is keresett.

Miközben Castro nyilvánosság előtt gyakorta gúnyolódott azon, hogy ő a Nyugat ellensége, én megismertem egy másik oldalát is. Egy szerényebb oldalát. Olyan dolgokat tett, amikre nem is számítottál tőle. Például nagyon odafigyelt a vendégeire. Egyszer egy delegációt vezettem, és Castro ragaszkodott hozzá, hogy mindannyian vele vacsorázzunk. A délután folyamán kaptam egy telefont, hogy Castro a vacsora előtt feltétlenül találkozni szeretne velem négyszemközt. Azt hittem, hogy mint mindig, most is a nemzetközi politikáról akar velem beszélni, de kiderült, hogy azért akart velem találkozni, hogy megbeszéljük a vacsora ülésrendjét. Fontosnak tartotta, hogy mindenki jól érezze magát azon a helyen, ahol ül.

Castro nagy gondot fordított a felszolgált ételekre is, és majdnem mindig, amikor vele vacsoráztam, homár volt a menü. Az ő receptje, amit gyakran saját maga is készített el. Még egy kézzel írt másolatot is adott nekem a receptről.

Ahogyan az várható volt, Castro és én sokszor nem értettünk egyet, de olyan kapcsolatot alakítottunk ki, amelyben nem éreztem magam kényelmetlenül emiatt. A vacsora melletti beszélgetéseken főleg a világ dolgairól és az Egyesült Államokról esett szó, és gyakran öt-hat óráig tartottak. Amikor Izraelről beszélt, soha nem volt kritikus. Mindig is úgy gondoltam, hogy nyilvános szövetsége a palesztinokkal, inkább arra szolgált, hogy fenntartsa az imázst, miszerint ő a Harmadik Világ egyik vezetője, amit könnyen elérhetett azzal, hogy az Egyesült Államok és Izrael ellenségeként pozícionálta magát.

Ami a jövőt illeti, sok a találgatás arra nézve, hogy mi következik most Kubában. Az nem lenne túl célravezető, ha a helyzet megfordulna, és Kuba visszatérne az elszigeteltségbe. A párbeszéd, amelyet kialakítottam hasznára volt a kubai zsidó közösségnek, és legalább egy alkalommal az amerikai kormánynak is. Noha a haladás lassú volt, de mégis haladás volt. Ha a párbeszéd leáll, és aztán a helyzet megfordul, akkor űr keletkezik, és ha űr keletkezik, akkor egy újabb hatalmi szereplő tud belépni. Hosszú távon azt remélem, hogy az Egyesült Államok a több párbeszéd mellett dönt, és végül feloldja az embargót, ami szerintem jó lenne a kubai emberek számára.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy minden történetnek két oldala van. Castro tetteiről bőséggel állnak rendelkezésre információk, és sokan elítélik őt azok miatt. De az, hogy láttam a másik oldalát, segített megérteni, hogy vannak további lehetőségek a párbeszédre és a kubaiak életének javítására. Történhetett volna több előrelépés a kritikus kérdésekben, például az emberi jogok kérdésében, és remélem, hogy meg tudjuk majd ragadni ezeket a lehetőségeket a jövőben.

Írta: Jack Rosen, az Amerikai Zsidó Kongresszus elnöke

Forrás: The Huffington Post, 2016. december 12.

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

Látogatók száma

mod_vvisit_counterMa112
mod_vvisit_counterTegnap1685
mod_vvisit_counterA héten7195
mod_vvisit_counterMúlt héten12340
mod_vvisit_counterA hónapban42080
mod_vvisit_counterMúlt hónapban50180
mod_vvisit_counterÖsszesen3262407
2010. december 3. óta

logo