• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Hondurasi bevándorlók: „Azért jöttünk el, mert muszáj volt”
Hondurasi bevándorlók: „Azért jöttünk el, mert muszáj volt”
2016. november 19. szombat, 08:23

Mexikó becslése szerint minden évben több mint 400 ezer iratok nélküli bevándorló próbál átkelni a déli határán. Sokukat feltartóztatják, és visszatoloncolják, de kik ők és miért hagyják el az otthonaikat?

Josefa, aki négy gyermek nagymamája, először négy éve próbált elmenekülni Hondurasból és bejutni az Egyesült Államokba. „Azért mentünk, mert muszáj volt” – mondja, és elmeséli, hogy otthon, Hondurasban elrabolták és megerőszakolták a lányát. A lány túlélte, de a szörnyű eset után elhatározta, hogy az Egyesült Államokba megy.

Sokan egyszerűen kénytelenek elhagyni a hazájukat, ha életben szeretnének maradni - Fotó: Getty Images

A családot Mexikóban őrizetbe vették, és tartózkodási vízum híján visszaküldték őket. Két további sikertelen kísérlet után Josefa feladta. Lánya azonban nem, és végül sikerült bejutnia az Egyesült Államokba, de csak hogy ott iratok nélküli bevándorlóként letartóztassák. A gyermekeiről gondoskodó Josefa hónapok óta nem hallott felőle semmit.

Szigorúbb ellenőrzések

Josefa egyike annak az egyre növekvő számú közép-amerikainak, akik megpróbálnak elmenekülni az országaikban uralkodó erőszak elől Mexikón keresztül az Egyesült Államokba. Hogy megállítsa ezt a bevándorlási hullámot, Mexikó 2014-ben elindította a Déli Határ Programot, ami növelte Mexikó déli határának őrizetét és ellenőrzését. Emiatt több bevándorlót tartóztatnak fel.

A Washington Office on Latin America (WOLA) emberi jogi csoport szerint a határátkelés után elfogott iratok nélküli bevándorlók száma 2013 és 2015 között megduplázódott – a 2013-as 87 ezerről 200 ezerre. Bírálói azt mondják, hogy a szigorúbb ellenőrzés a bevándorlókkal való tisztességtelen és néha erőszakos bánásmódot eredményez.

„Mexikó továbbra is inkább kitoloncolja a talán veszély elől menekülő bevándorlókat, ahelyett, hogy védené őket” – mondja a WOLA munkatársa, Maureen Meyer. „A keményvonalas politika hatástalannak bizonyul a bevándorlás feltartóztatásában, sérti az emberi jogokat, és visszaéléseknek, erőszaknak és korrupciónak teszi ki a bevándorlókat” – teszi hozzá.

„Visszatérni a semmibe”

Ezt az érzést mások is osztják, akik kitoloncolt bevándorlókkal dolgoznak. A mexikói határőrség minden héten több busznyi bevándorlót, köztük sok gyereket, visz vissza Honduras ipari fővárosába, San Pedro Sulába.

Vivian Fajardo pszichológus, aki a Casa Alianzában, az egyik olyan szálláson dolgozik, ahova a bevándorlókat viszik. Azt mondja, hogy nem sok együttérzés mutatkozik a visszatért bevándorlók felé. „Kevesen értik meg az út, majd az őrizetbe vétel és a Hondurasba való visszatérés valóságát, szomorúságát és bizonytalanságát.”

A szintén a Casa Alianzánál dolgozó Carlos Flores Pinto azt mondja, hogy a fokozottabb ellenőrzés azt jelenti, hogy a bevándorlókat már korábban elfogják. „Az emberek, akik kétszer, háromszor, négyszer, ötször próbálkoztak (hogy eljussanak az Egyesült Államokba), azt mondják, hogy bármikor korábban akár négy órányi távolságra is meg tudták közelíteni az Egyesült Államok határát, most azonban még Veracruzig sem jutnak el.”

Menekültprobléma

Ahogyan az Egyesült Államokba vezető út még nehezebbé vált, egyre nő a menedékkérők száma Mexikóban. Az ENSZ Menekültügyi Hivatala (UNHCR) szerint, a beadott kérelmek majdnem megtízszereződtek az elmúlt öt évben.

„Egyre inkább menekültproblémáról beszélhetünk a térségben, nem egyszerűen csak bevándorlásról” – mondja a UNHCR mexikói képviselője, Mark Manly.

Sem a mexikói belügyminisztérium, sem pedig az Országos Bevándorlási Hivatal nem kívánt nyilatkozni a BBC-nek. Szeptemberben azonban Enrique Peña Nieto mexikói elnök elismerte a problémát az ENSZ-ben mondott beszédjében.

„Közép-Amerikában a szervezett bűnözés által generált erőszak (…) miatt egész közösségek kénytelenek elmenekülni, és így több ezer ember hagyja el a szülőhazáját” – mondta. Egy a helyzet javítását célzó tervet is bemutatott, amelynek keretében megerősítenék a mexikói menedékkérelem-elbírálási eljárást, és „alternatívákat dolgoznának ki a menedékkérők idegenrendészeti őrizetére”.

„Üres ígéretek”

Azonban a mexikóvárosi Cafemin bevándorló-szállást vezető Magdalena Silva Rentería nővér szerint ezek üres ígéretek. „Nagy különbség van aközött, hogy csak beszélünk róla, vagy cselekszünk is. Mi megéljük a bevándorlók valóságát. Peña Nietónak fogalma sincs erről” – mondja.

A szigorúbb határőrizet miatt egyre többen inkább Mexikóban maradnak - Fotó: Getty Images

A Cafemin 2012 óta működik. Akkoriban tíz-tizenöt bevándorlót láttak el egyszerre. Most mintegy hetven embernek adnak szállást.

A 22 éves Juan az egyikük. Ő Hondurasból érkezett Mexikóvárosba a feleségével, öt gyermekükkel és felesége szüleivel. Azt mondja, hogy nem volt más választása, minthogy elhagyja Hondurast. „Ha dolgozol, akkor a bandatagok várnak a hazaúton, és megtámadnak” – mondja. „Vagy maradsz és meghalsz, vagy elhagyod az országot.”

Az első alkalommal, amikor Hondurasból az Egyesült Államok felé vette az irányt, elfogták Mexikóban és kitoloncolták. Azt reméli, hogy ezúttal Mexikóvárosban maradhat, és családjával együtt menedékstátuszért folyamodhat.

Juannak sok sorstársa van, és mivel a közép-amerikai erőszak enyhülésére kevés kilátás mutatkozik, a jövőjük továbbra is bizonytalan.

Írta: Katy Watson

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo