• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Érdekes Uruguay: Montevideo, húsok és mate
Uruguay: Montevideo, húsok és mate
2016. október 09. vasárnap, 19:17

Szegény Uruguay a dél-amerikai körutak mostoha sorsú számkivetettje. A „Nagy testvér” Argentína, a rengeteg világszínvonalú látnivalójával és Brazília egész egyszerűen a jelentéktelenség homályába süllyeszti ezt a kis országot és az átlag Argentínába látogató turista éppen csak azért illeszti be a programjába Uruguay meglátogatását, mert szárnyas hajóval pár óra alatt elérhető Buenos Airesből, s így elmondhatja magáról, hogy „voltam Uruguayban is”, plusz megvan a pecsét az útlevelében.

Ez az esetek döntő többségében kimerül abban, hogy reggel átugranak a La Plata folyó torkolatán, a szembe parton fekvő uruguayi fővárosba, ott ellébecolnak céltalanul pár órát, fényképezkednek a város főterén, valamint lőnek pár képet a város folyóparti MONTEVIDEO felirata előtt és délután visszahajóznak Buenos Airesbe. Nem láttak gyakorlatilag semmit, nem csináltak semmi értelmes dolgot, csak kaptak egy pecsétet az útlevelükbe és nagyon elégedettnek érzik magukat, hogy na, ez is „kipipálva”. Nem túl sok olyan turista van a világban, aki Uruguay miatt utazna Dél-Amerikába és ez valahol érthető is.

Én úgy döntöttem, hogy pontosan azt fogom csinálni, amit NEM csinál az átlag turista: időt szánok Uruguayra. Nem vártam valami turisztikai csodát ettől az elhanyagolt kis országtól, mert az itt nincs. Csupán körül szerettem volna nézni benne, kicsit együtt lenni, és együtt enni a helyiekkel. Lehetőségem lett volna ezt a négy-öt napot Buenos Airesben is eltölteni, de ott már voltam kb. hat napot és ebből az utolsó kettőn dermesztő hideg volt és zuhogott az eső. Megbetegedtem, elegem lett az argentin fővárosból és úgy döntöttem inkább átmegyek Uruguayba, hátha ott legalább nem zuhog. Azt azért hozzá kell tennem, hogy Buenos Airesben valószínűleg nem utoljára voltam. Jövőre, ha hazalátogatok Magyarországra, akkor onnan szeretnék majd indulni hajóval. Arra viszont már nem hinném, hogy lesz lehetőségem, hogy átruccanjak néhány napra Uruguayba is.

Uruguay eltörpül két gigantikus szomszédja mellett és a kissé túlságosan is büszke argentinok Uruguayt lenézően: Buenos Aires „külvárosaként” emlegetik. Az mindenesetre tény marad, hogy a terület kb. azért lett önálló ország, mert a portugálok és a spanyolok addig-addig veszekedtek a földterület tulajdonjogán, hogy a helyieknek végül elegük lett és megszületett Uruguay. Ebben az országban nincsenek nagy világcsodák. Unalmas pampa borítja az ország nagy részét, pár kóbor pálmával tarkítva, épkézláb erdő sem nagyon maradt. Nincs egy valamirevaló nemzeti parkja és még a legmagasabb hegy is csak 514 méter. Viszont van pár szép tengerpartja, van egy UNESCO Világöröksége (Colonia del Sacramento városkája), az emberek pedig hihetetlen kedvesek és az ország abszolút biztonságos. Ez pedig itt Dél-Amerikában nem is olyan gyakori jelenség. Volt, hogy éjfélkor caplattam vissza a hostelbe egyedül egy késői vacsora után és meg nem fordult a fejemben, hogy féljek, vagy akárcsak szaporázzam a lépteimet. Argentína és Chile mellett ez a kontinens harmadik olyan országa, ahol biztonságban érezheti magát az ember.

Uruguay az utóbbi években hatalmas népszerűségre tett szert a világban fantasztikus (2015-ben leköszönt) elnökének köszönhetően. Úgy mondják, hogy José Mujica (becenevén: Pepe) felrajzolta Uruguayt a világtérképre. Soha annyit a földön nem cikkeztek erről az apró országról, mint az ő elnöksége idején, annyira egyedülálló jelenség ezen a földön.

Mujica az 1973 és 85 között irányító katonai diktatúra ellen fegyverrel is harcolt, 14 évet töltött börtönben, ebből tízet magánzárkában, ami egy földbe vájt lyuk volt. Kiszabadulása után letett arról, hogy fegyverrel váltsa meg a világot, de baloldali eszmeiségéhez mindvégig hű maradt. Elnökké választása után esze ágában nem volt az uruguayi elnöki palotában lakni, maradt a Montevideo melletti kis farmján, ahol krizantémokat és zöldségeket termeszt. Viszont az elnöki palotát felajánlotta a hajléktalanoknak arra az esetre, ha mostoha az időjárás és megteltek a hajléktalan szállók...

Elnöki fizetésének 90 százalékáról lemondott egy hajléktalanokat lakáshoz juttató szervezet javára és körülbelül havi 180 ezer forintból él a saját 45 négyzetméteres bádogtetős házában a feleségével.

Nem kért a luxusautókból sem, a mai napig egy kis WW bogárral jár. Csak turistaosztályon utazott elnökségi ideje alatt, és elítél mindennemű pazarlást. Seneca elveit vallja: nem az a szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többet kíván. A világ legszegényebb elnökének kikiáltott Mujica nem sokat ad a formaságokra...

Elnöksége alatt mindent megtett a korrupció visszaszorításáért, legalizálta a marihuánát és az abortuszt. Az ország stabil gazdasági fejlődést tudott felmutatni, bár szókimondó természete miatt Uruguay rendszeresen politikai konfliktusba került (az argentin elnök asszonyt pl. simán lebanyázta, de Obama sem volt biztonságban tőle) Mindenesetre sokkal jobb világban élnénk, ha több ilyen elnök lenne a földön...

De térjünk vissza az utazásunkhoz. Mivel ekkor már lassan egy hónapja tartott a körutazásunk, meglehetősen ár-érzékennyé váltunk, ugyanis nem számítottunk ennyire pofátlan árakra, mint amelyek Argentínában voltak, így az útra szánt pénzünket réges-rég feléltük, ennek megfelelően nem volt kérdés hajóval megyek-e Montevideóba Buenos Airesből vagy busszal. A busznak ebben az esetben két előnye is van: Mivel este kilenckor indul és reggelre érkezik Montevideóba, máris spóroltál egy éjszakai szállást. A fekvőágyas buszok elképesztően kényelmesek, simán végigalszod benne az éjszakát. Arról nem beszélve, hogy a buszjegy sokkal olcsóbb, mint a hajó. Így felültem este kilenckor a buszra Buenos Airesben, elaludtam, mint akit agyonvertek és reggel hétkor keltettek Montevideóban. Valami szállás után kellett néznem, neten találtam is két hostelt és a buszterminálról odavitettem magam az egyikhez. Szinte csak azt néztem, hogy közel legyen az Independenciához, Montevideo főteréhez, ez ott volt két sarokra tőle, úgyhogy ledobáltam a cuccaimat és elindultam körülnézni a városban. A hostel a Plaza Constitución sarkánál volt, két percnyire az Independenciától:

Régen ez volt Montevideo főtere a hozzá való alapvető tartozékkal, a székesegyházzal. Mára ezt a szerepet átvette az Independenica, de mivel csupán egy saroknyira vannak egymástól, ez a tér is a turisták zarándokhelye: rengeteg az árus, az étterem. Az első utam természetesen Montevideo főterére vezetett. Nézzetek körül velem egy kicsit.

Az impozáns teret uralja egy emblematikus épület, a Palacio Salvo. Az eklektikus stílusban emelt palota Mario Palanti olasz építészt dicséri, aki ennek az épületnek a „testvérét” is felépítette Buenos Airesben. A palota látogatható, remek fotókat lehet lőni róla.

A következő utam a botanikus kertbe vezetett. Egy hónapos taposómalom volt a körutazás, minden nap máshol aludtunk, úgy éreztem némi nyugalomra van szükségem és azt itt meg is találtam. Amikor odaértem a bejárathoz kérdeztem a kapunál, hogy mennyi a belépti díj. A hölgy mondta, hogy nem kell fizetni. Csak néztem ki a fejemből: már hozzáedződtünk, hogy Argentínában egy két szobás faházban berendezett „múzeumért” is szívfájdalom nélkül elkértek négyezer forintnak megfelelő pesót, ezek után sokkolt, hogy itt meg a botanikus kert is ingyen van, így biztos, ami biztos újra megkérdeztem, de a hölgy most is csak annyit mondott: teljesen ingyenes! Sétáljon egy nagyot és érezze jól magát! Pfff!

És akkor mazsolázzunk a város látnivalóiból. Íme, a lakatok szökőkútja. Világszerte nagy divat a szerelmespárok körében a legmegveszekedettebb helyeken lakatokat elhelyezni, mivel a lakat a véglegességet és hűséget szimbolizálja. Azt mondják, hogy azok a szerelmesek, akik a lakatot elhelyezték visszatérnek ide és szerelmük örök életű lesz. Az uruguayiak sem akarnak lemaradni Moszkvától, Párizstól vagy épp a velenceiektől e téren, úgyhogy nekik is van, egy szökőkútjuk ahova hivatalosan el lehet helyezni a lakatjaikat és nem kapnak büntetést, mint pl. a velencei fiatalok, akik a hidakat lepik el a szerelmük szimbólumával.

Nézzünk kicsit körül a városban: az összbenyomás kétségtelenül rendezett, elég sok a zöld, szépek, gondozottak a parkok, nagyon lepukkant helyeket még a külvárosban sem láttam. Lerí, hogy Dél-Amerika egyik jóléti államában járunk: