• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Aktuális Óscar Romeróra emlékeznek születésének 100. évfordulóján
Óscar Romeróra emlékeznek születésének 100. évfordulóján
2017. augusztus 15. kedd, 23:45

Születésének századik évfordulóján a „szegények püspökének”, Óscar Romerónak az életét ünneplik szerte a világon. Ricardo Ezzati, Ferenc pápa El Salvador-i különleges küldöttje celebrál misét a tiszteletére augusztus 15-én, és számos más országban is megemlékeznek az alkalomról.

A salvadori érsek 1980-as meggyilkolása az egész világot sokkolta, ám gyilkosainak soha nem kellett felelniük tettükért. Az ügyet azonban május 18-án egy bíró, Rigoberto Chicas újranyitotta, miután a salvadori Legfelsőbb Bíróság visszavont egy amnesztiatörvényt.

Romerót 2015-ben avatták boldoggá, ami a szentté avatás előtti utolsó lépcsőfok. Katolikusok milliói tisztelik a tanításait, hitét és mindenekelőtt a példamutatását. „Nemzetközi szinten Monszinyor Romero a legnagyobb tiszteletnek örvendő, legismertebb és legkedveltebb személy El Salvadorban” – mondta Carlos Vaquerano, a salvadori oktatási alap igazgatója.

Óscar Romero emléke ma is élénken él El Salvadorban - Fotó: EFE

Élete

Óscar Romero Santos Romero és Guadalupe de Jesús Galdámez fiaként látta meg a napvilágot 1917-ben El Salvador San Miguel megyéjében lévő Ciudad Barriosban, ahol Cecilio Morales keresztelte őt katolikus hitre.

Romero ácsnak kezdett tanulni, ügyes inasnak is bizonyult, azonban inkább úgy döntött, hogy belép az egyházba. Tizenhárom évesen egy kisszemináriumba került San Miguelben.

Miután elvégezte az iskolát, az országos szemináriumba került San Salvadorba. Végül a római Gregoriana Egyetemen fejezte be tanulmányait, ahol dicsérettel avatták a teológussá, de egy évet kellett várnia a felszentelésre, mivel a fiatalabb volt az előírt életkornál. 1942. április 4-én Rómában szentelték pappá.

Egyszerű életmódot alakított ki; népszerű pap volt, aki igazi szenvedéllyel követte a szegénységi fogalmát. Elkötelezett lelkipásztori szolgálatot végzett a San Miguel-i egyházmegyében huszonöt éven keresztül. Ez követte hét évnyi „lelkipásztori éhezés”, ahogyan ő nevezte azt az időszakot, amikor egyházi bürokrataként dolgozott a fővárosban, San Salvadorban.

1970-ben segédpüspökké szentelték, és makacs és reakciós főpapként hírében állt. Láthatóan nem szimpatizált a latin-amerikai egyházban megjelenő új, a társadalmi igazságosságot hirdető mozgalommal, gyanakodva szemlélte az érseki egyházmegye papságát és bázisközösségeit, amelyek a kizsákmányolt vidéki szegények körében dolgoztak, és társadalmi szervezeteket és földreformot szorgalmaztak.

Ám mindössze három héttel azután, hogy 1977 februárjában kinevezték San Salvador érsekévé, Romero szemléletmódja megváltozott. Barátját és paptársát, Rutilio Grandét két másik pappal együtt meggyilkolták. Grande a campesinókkal dolgozott szövetkezetek létrehozásán. Romero elment a paisnali közösséghez, hogy megnézze a holttesteket, és találkozzon a parasztokkal, akiknek egyre fokozódó elnyomásban volt részük. Attól a naptól kezdve Romero érsek a katonai kormány rendíthetetlen kritikus lett. Őket okolta a papok, a parasztok és a parasztok szerveződéseiért és a munkások jogaiért küzdő aktivisták ellen gyilkosságokért, emberrablásokért és letartóztatásokért.

Az erőszak havonta háromezer ember életét követelte. Egy szemtanú így fogalmazott: „Az utcák vérben úsztak.” A nem sokkal később a Farabundo Martí Felszabadítási Frontot (FMLN) megalapító szervezetek ellenállást szerveztek.

Az élmények felidézték benne rövid ideig tartó Santiago de María-i püspökségét, és még jobban felnyitotta Romero szemét, ahogyan újra kapcsolatba került a campesinók félfeudális nyomorúságával és problémáival, és szemtanúja volt a biztonsági erők gyilkos elnyomásának.

Halála

Prédikációi, amelyeket gyakran közvetített a rádió, dühítették a hadseregben lévő jobboldali szélsőségeseket, a kormányt és az El Salvador-i üzleti elitet. Romero azonban nem vett tudomást az őt ért számos halálos fenyegetésről, és elszánt maradt egészen addig, mígnem misézés közben meg nem gyilkolták egy San Salvador-i kórház kápolnájában.

Romero igazságot és kártérítést követelt a hadsereg és a rendőrség által elkövetett atrocitásokért, és jogsegély-szolgálatot és lelkipásztori programokat kezdeményezett az erőszak áldozatainak megsegítésére. A sajtóban rágalomhadjáratot indítottak ellene, Rómában a vagyonosok katolikusai támadták és elítélték, a biztonsági erők zaklatták, és nyilvánosan szembement vele számos püspöktársa.

Két hónappal a halála előtt Romero levelet írt Jimmy Carter amerikai elnöknek, hogy arra kérje őt, állítsa le az El Salvador-i kormánynak küldött katonai segélyeket. „Ezeket arra használják, hogy elnyomják a népemet” – írta. Nem kapott választ. Az Egyesült Államok tovább folyósította a napi másfél millió dolláros segélyt tizenkét éven keresztül.

Romero érsek rájött, hogy meg fogják ölni. És beletörődött. 1980. március 23-án mondta el a rádióban azt a szentbeszédet, amellyel sokak szerint aláírta a halálos ítéletét. Emelt hangon fordult a közkatonákhoz, akik közül sokan parasztcsaládból származtak: „Isten nevében, e szenvedők nevében, akiknek a kiáltása napról napra hangosabban száll a mennyekig, kérlek benneteket, könyörgök nektek, parancsolom nektek: állítsátok meg az elnyomást.”

Másnap, 1980. március 24-én délután hat óra huszonhat perckor egyetlen golyóval lőtték agyon. Egy hatalmas feszület mellé rogyott le, mivel éppen misét celebrált a San Salvador-i Isteni Gondviselés rákkórház kápolnájában.

Egy héttel később, március 30-án több mint 250 ezer gyászoló vett részt a temetésén a San Salvador-i katedrálisban. Egyesek szerint ez volt az ország történetének legnagyobb tüntetése. A ceremónia közben kint füstbombák robbantak, és mesterlövészek nyitottak tüzet a tömegre a környező épületekről, köztük az elnöki palotáról is. A halálos áldozatok számát harminc és ötven közé teszik.

A következő hónapokban az El Salvador-i konfliktus totális háborúvá eszkalálódott a Washington által pénzügyileg és katonailag támogatott kormányerők és az FMLN gerillái között. A konfliktusban körülbelül 75 ezer ember halt meg.

Hitvallása

Romero egészen nyíltan hirdette a társadalmi igazságosság üzenetét. Szentbeszédeiben és pásztorleveleiben valamint a rádióban mondott beszédeiben elítélte az ország oligarchiáját és az erőszakot.

Akkoriban El Salvadort „tizennégy család”, a gyakorlatilag az összes föld felett rendelkező salvadori nagybirtokosok és üzletemberek szűk köre irányította. A parasztok fellázadtak a feudális rezsim ellen, és földtulajdont követeltek, amire a hadsereg brutális elnyomással válaszolt. Romero kiközösítette azokat, akik a vidéki szegények védelmére kelő papokat gyilkoltak.

Bár nyíltan nem vallotta magát a felszabadítási teológia hívének, a szegények pártfogása és a salvadori kormány ellen megfogalmazott kritikák egybecsengtek a mozgalom céljaival, ami Latin-Amerika számos pontján gyökeret vert.

Bár a salvadori hierarchia ma üdvözli azt, hogy vértanúvá nyilvánították, Romero életében nem sok támogatást kapott püspöktársaitól, akiket jobban aggasztották a marxista forradalmárok, mint a hadsereg visszaélései.

A Vatikánból sem kapott támogatást. II. János Pál pápa nem sokat tudott Latin-Amerikáról, és ehhez olyan konzervatívok tanácsait kérte ki, mint Alfonso López Trujillo kolumbiai bíboros és Angelo Sodano, a Vatikán chilei nunciusa, aki jó barátságot ápolt Augusto Pinochet elnökkel.

Öröksége

Romero szentté válásának útja megrekedt II. János Pál és XVI. Benedek pápaságának idején, de Ferenc pápa újraindította a folyamatot 2013-ban, és 2015-ben vértanúnak ismerte el az érseket.

Közel negyven évvel meggyilkolása után azonban gyilkosai még mindig szabadlábon vannak. Matt Eisenbrandt író, aki az „Egy szent meggyilkolása” című könyvében részletesen beszámol a gyilkosságról, ezt írja: „Olyan világos (bizonyítható) szálak vezetnek ahhoz, aki kiadta a parancsot a gyilkosságra, és ahhoz, aki fizetett érte, hogy bármilyen alapos nyomozás El Salvadorban teljességgel képes lenne elegendő bizonyítékot gyűjteni a tettesek elleni vádemeléshez.”

Eisenbrandt tagja volt a San Franciscó-i Igazság és Elszámoltathatóság Központ elszánt emberi jogi ügyvédekből álló csapatának, amelynek a homályos amerikai Külföldi kártérítési igények törvényt felhasználva 2004-ben sikerült polgári pert indítani az egyik összeesküvő ellen a kaliforniai Fresnóban.

Álvaro Saravia, a légierő egykori kapitánya még az ítélethozatal előtt megszökött, de később elismerte az összeesküvésben való részvételét, és egyelőre ő az egyetlen ember, akit bíróság előtt felelősségre vontak Romero meggyilkolásával kapcsolatban.

Az ENSZ a tizenkét évnyi konfliktus során elkövetett emberijog-sértéseket vizsgáló Igazság Bizottságának jelentése azt állapította meg, hogy a hadsereg egykori őrmestere és a jobboldali Nacionalista Republikánus Párt alapítója, Roberto D’Aubuisson adta ki a parancsot Romero meggyilkolására.

Tavaly a salvadori Legfelsőbb Bíróság visszavont egy amnesztiatörvényt, így az áldozatok kártérítési igényeket nyújthatnak be, a kormány pedig felelősségre vonhatja a háború alatti atrocitások elkövetőit.

Romero ügyének újbóli megnyitása egyúttal lehetőséget teremt a mélyen megosztott ország számára a múlttal való szembenézésre, és így felzárkózhat Chile, Guatemala és Peru mögé, amely országok eltörölték az amnesztiatörvényeiket, és eljárásokat indítottak a magas rangú háborús bűnösök ellen.

„A Romero-ügynek életben lévő vádlottja aligha, de rendkívüli szimbolikus ereje feltétlen lesz” – fogalmazott a Stanford Egyetem professzora, Terry Lynn Karl.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo