• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Aktuális Castro talánya: Posztkommunista útkeresés Kubában
Castro talánya: Posztkommunista útkeresés Kubában
2017. július 31. hétfő, 23:00

Sok latin-amerikai országtól eltérően Kubában, amikor gyerekeket látsz az utcán, azok nem kéregetnek, hanem játszanak. Pontosan ebben rejlik Castro dilemmája: Hogyan lehet úgy megreformálni Kuba stagnáló gazdaságát, hogy nem veszítik el azokat a dolgokat, amelyek működnek?

Amikor Donald Trump amerikai elnök új korlátozásokat vezetett be Kubával szemben 2017 júniusában, kormányzatának célját így foglalta össze: „Több szabadságot szorgalmazni a kubai emberek és a gazdasági interakciók számára.”

Kubában a gyerekek játszanak és nem koldulnak az utcákon - Fotó: Dan Lundberg/flickr

Raúl Castro, aki 2008-ban vette át bátyja, Fidel helyét, azon van, hogy kitalálja a módját ez utóbbinak. 2010-ben Castro a „gazdasági modell frissítésének” szükségességéről beszélt, de a világban sajnálatosan kevés követhető modell létezik egy átmenetben lévő kommunista országnak.

Ahogyan a Temas kubai folyóirat szerkesztője, Rafael Hernández az amerikai National Public Radiónak 2012-ben elmondta: „Kubában egy új modell körvonalazódik, de esztelenség lenne, ha a szigetország Kínát vagy Vietnamot próbálná lemásolni.”

Mindkét országban, de különösen Kínában, a piacgazdaságba való átmenet az elmúlt évtizedekben nagy gazdasági egyenlőtlenségeket okozott, és nagy társadalmi árat követelt. Az ilyen következmények Kubában elfogadhatatlanok, ahol az egalitarizmus forradalmi szelleme még mindig él.

Kuba cuentapropistái

Közben Castro egyetlen egyszerű premisszát követve ad tőkeinjekciót Kuba stagnáló gazdaságának: Fenntartani a gazdaság állami ellenőrzését, de nagyobb teret engedni a magánszektor működésének.

2011 márciusában, a Kubai Kommunista Párt hatodik kongresszusán Castro vezetésével elfogadtak háromszáz történelmi jelentőségű intézkedést, amelyekkel szabadon engedték az ország vállalkozó szellemét, valamint csökkentették az állásokat az állami szférában, decentralizálták az államapparátust és ösztönözték az önfoglalkoztatást.

A pénzkereset helyének és módjának fél évszázados korlátozása után a kubaiak belevetették magukat a lehetőségbe, hogy elindítsák saját kisvállalkozásaikat.

Ramiro az egyikük. „Hihetetlen volt, több mint száz képet készítettem Obamáról” – mesél arról a hűvös áprilisi délutánról, amikor a Havanna északi, tengerparti részén húzódó nyolc kilométeres sétányon, a Malecónon sétált.

Barack Obama és családja 2016 márciusában landolt a José Martí Nemzetközi Repülőtéren. Ő volt az első amerikai elnök, aki a szigetre érkezett Calvin Coolidge 1928-as látogatása óta.

A turisták által kedvelt Ó-Havannában churrost áruló Ramiro egyúttal szabadúszó fotós is, és végigkövette Obamát a városon, gondosan dokumentálva a látogatását.

„Nézze meg ezt” – mondta, és egy képet mutatott nekem a korábbi elnökről, amint éppen egy étterembe tér be feleségével és két lányával. „Ez Obama, ahogyan vacsorázni megy a San Cristóbalba”, Kuba egyik leghíresebb paladarjába, vagyis magánéttermébe.

„Ki kell próbálnia az ottani ételeket, tudja, hogy Mick Jagger is ott evett?”

A turizmus hajtóereje

Ramiro ajánlása gúnyos: Nem tudom megfizetni a San Cristóbalt, és ezt ő is tudja.

Szerencsére vannak olcsóbb választási lehetőségek Havanna ezerhétszáz paladarja között. Ezek a lakáséttermek az új gazdasági modellhez tartoznak, ami ösztönzi a cuentapropismót, vagyis az önfoglalkoztatást Kubában.

2016 végére már több mint 535 cuentapropista volt a szigeten. Az önfoglalkoztatottak jelenleg a nem állami alkalmazottak 26 százalékát teszik ki, és ez várhatóan 35 százalékra fog nőni.

A magánvállalkozások száma robbanásszerűen nő a szigetországban - Fotó: advencap/flickr

A paladarok üzemeltetésén túl a kubai vállalkozók immáron legálisan végezhetnek 202 más magán tevékenységet, például lehetnek villanyszerelők, állatidomárok, kertészek, fodrászok, utcai árusok és riksavezetők.

A turizmus ennek a változásnak a motorja. A kubai Idegenforgalmi Minisztérium szerint 2017-ben több mint négymillió turistát várnak a szigetre.

Az amerikaiak számára régóta tiltott a turizmus a szigeten, még Barack Obama alatt is az volt, így az amerikaiaknak a tizenkét különleges engedély egyikét kell beszerezniük ahhoz, hogy ne sértésék meg az Egyesült Államok Kuba elleni szankcióit.

Lester és Laura, a hatvanas éveikben járó katolikus pár elmondta nekem, hogy a „vallási tevékenységekre vonatkozó” engedéllyel érkeztek. Ez az egyik olyan ok, amelyre hivatkozva amerikaiak engedélyt kaphatnak a Kubába való utazásra.

Az egyaránt tanárként dolgozó Lester és Laura egy megfizethető casa particularban (magánszálláson) lakott az ó-havannai Plaza Vieján. A paladarokhoz hasonlóan ezek a bed and breakfast-típusú szállások szintén a cuentapropista gazdasági terv részei.

A Fortune magazin szerint az átlagos szállásadó foglalásonként kétszázötven dollárt keres, ami szép pénz egy olyan országban, amelyben az átlagos havi fizetés huszonhárom dollár. Az üzlet robbanásszerűen fejlődik is.

Jaime és Marío, Lester és Laura casa particularbeli házigazdái kifogástalanul felújították hatemeletes társasházuk negyedik emeletét, amelyet két külön bejáratú hálószobává alakítottak.

Ki akarnak alakítani egy harmadikat is, de a kubai bürokráciában eligazodni épp olyan lassú, mint merenguét táncolni. A bővítés engedélyezése hónapokba telik.

Egy igazságos társadalom

A 2016-ban kilencven éves korában elhunyt Fidel Castro továbbra is köztiszteletben áll a kubaiak körében. Havannától nyolcszáz kilométerre, a kubai forradalom szülőhelyének számító Santiago de Cubában található Santa Ifigenia temetőben helyezték örök nyugalomra.

Don Raúl, egy santiagueño mérnök, aki egy kopott 1954-es Chevrolet-et vezet, találkozott velem a temetőnél az egyik forró és párás santiagói reggelen. Elirányított Fidel sírjához („Menjen a bejárathoz és aztán forduljon balra”).

Fidel hamvait egy hatalmas gránitsziklában helyezték el, amelyen egy minimalista fekete tábla hirdeti a sír lakójának csupán a keresztnevét. Hogy valaki lerója tiszteletét a legendás comandante előtt, mint oly sok minden máshoz Kubában, a kávévásárlástól az internet-hozzáférésig, sorban kell állni.

Fidel Castro még mindig köztiszteletnek örvend a kubaiak körében - Fotó: Antonio Castillo

„Fidel nélkül egy egyenlőtlen társadalom felé haladunk” – mondta nekem Don Raúl. Ő gyanakvó a cuentapropismóval kapcsolatban, ami egyeseket gazdaggá tesz, mások viszont kimaradnak belőle. „Ez nem jó.”

Magára nem vállalkozóként tekint. „Én csak egy sofőr vagyok” – mondja.

Don Raúl, aki még most is elérzékenyül, amikor Fidelről beszél, aggódik amiatt, hogy Miguel Díaz-Canel, Raúl Castro kijelölt utódja, Kubát egy „amerikai típusú országgá” változtatja, amikor 2018-ban átveszi a hatalmat.

Egy tíz év körüli kislány egy csokor vörös rózsát tesz Fidel sírjához. „Egy barát volt” – mondja nekem. „Az országért harcolt, a gyermekek oktatásáért.”

És a kislánynak igaza lehet. Latin-Amerika más részeitől eltérően Kubában a gyerekek nem kéregetnek vagy édességet árulnak az utcán. Az oktatás színvonala vetekszik a fejlett világéval, és gyermekkori alultápláltság szinte nem létezik.

Ezek pedig az emberi fejlődés legfontosabb mutatói. Kuba még a rossz időkben is egy igazságos társadalom volt. És ebben rejlik az a dilemma, amellyel Castrónak (és hamarosan Díaz-Canalnak) meg kell küzdenie: Kuba szegény, de ugyanakkor elkerült számos olyan betegséget, amellyel a szomszédai küszködnek.

Raúl Castro az ország jövőjét „prosperáló és fenntartható szocializmusként” képzelte el. Most már csak azt kell kitalálnia, hogy ez hogyan is nézzen ki.

Írta: Antonio Castillo, az RMIT Egyetem Kommunikációs, Politikatudományi és Kulturális Központjának igazgatója

Forrás: The Conversation/The Huffington Post

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo