• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Aktuális Amerika, most már tudod mit éreztek a chileiek
Amerika, most már tudod mit éreztek a chileiek
2016. december 21. szerda, 22:49

Ismerős számomra az a felháborodás és riadalom, amit sok amerikai érez most, amikor titkosszolgálati jelentések arról számolnak be, hogy Oroszország beavatkozhatott az amerikai választásokba, hogy hatalomra segítse Donald J. Trumpot. Én már egyszer keresztülmentem ezen, és hasonló felháborodást és riadalmat éreztem.

Konkrétabban: 1970. október 22-ének reggelén Santiago de Chile-i otthonunkban feleségemmel, Angélicával a híreket hallgattuk a rádióban. A chilei fegyveres erők vezetőjére, René Schneider tábornokra rálőtt egy kommandó a főváros egyik utcáján. Valószínű volt, hogy nem éli túl.

Amerika is semmibe vette a chilei emberek döntését - Fotó: Wikimedia Commons

Mindketten egyből ugyanarra gondoltunk: Ez a CIA, mondtuk szinte egyszerre. Akkor még nem volt erre bizonyítékunk – később aztán bőséges információ bizonyította, hogy igazunk volt –, de egy percig sem kételkedtünk benne, hogy ez egy újabb amerikai kísérlet volt a chilei emberek akaratának szabotálására.

Hat héttel korábban szabad és tisztességes választásokon a szociáldemokrata Salvador Allendét választották elnökké, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok dollármilliókat költött lélektani hadviselésre és félretájékoztatásra (ma „álhíreknek” neveznénk őket), hogy megakadályozza a győzelmét. Allende társadalmi és gazdasági igazságosságon alapuló programmal kampányolt, és mi tudtuk, hogy Richard M. Nixon elnök kormánya és a chilei oligarchák meg fognak tenni minden tőlük telhetőt, hogy megakadályozzák, hogy Allende erőszakmentes forradalma hatalomra jusson.

Az országban mindenhol egy esetleges puccsról pletykáltak. Korábban ez történt Guatemalában és Iránban, Indonéziában és Brazíliában, ahol az Egyesült Államok érdekeivel ellenkező vezetőket elmozdították; most pedig Chile volt soron. Ezért gyilkolták meg Schneider tábornokot. Mert az alkotmányra tett esküjéhez hűen makacsul a destabilizáló tervek útjában állt.

Schneider tábornok halála nem gátolta meg Allende beiktatását, de az amerikai hírszerző szolgálatok Henry A. Kissinger parancsára a következő három évben is folytatták a szuverenitásunk elleni támadásokat azzal, hogy szabotálták a fejlődésünket („érjük el, hogy a gazdaság felsikoltson” – utasított Nixon) és nyugtalanságot szítottak a hadseregen belül. Végül 1973. szeptember 11-én Allendét megdöntötték, és egy bűnös diktatúra lépett a helyére közel tizenhét évre. Kínzások és kivégzések, eltűnések és emigráció jellemezték ezeket az éveket.

Az átélt fájdalmak miatt egyesek talán azt hihetik, hogy most biztosan joggal örülök annak láttán, hogy az amerikaiak elemi felháborodást éreznek amiatt, hogy demokráciájukat külföldi beavatkozás érte – éppen úgy, ahogy sok más ország mellett a chilei demokráciába is beavatkozott az Egyesült Államok. És igen, van abban valami ironikus, hogy a CIA – ugyanaz az ügynökség, ami fittyet hány más országok függetlenségére – felzúdul, amikor taktikáját átveszi egy erős nemzetközi riválisa.

A számban érzem az iróniát, de örömet nem érzek. Csak azért nem, mert immáron amerikai állampolgárként megint egy ilyesfajta aljas beavatkozás áldozatává váltam. Megdöbbenésem mélyebb, mint az, hogy személy szerint kiszolgáltatottnak érzem magam. Ez egy kollektív katasztrófa: Az Egyesült Államok választópolgárainak nem szabadna elszenvednie ugyanazt, amin nekünk, chilei választópolgároknak kellett keresztülmennünk. Semmi sem igazolja azt, hogy az állampolgárok sorsát külföldi erők manipulálják.

Az emberek akaratának ilyetén megsértésének komolyságát nem szabad felelőtlenül alábecsülni vagy leszólni.

Amikor Trump, akárcsak hű szövetségesei, tagadja a hírszerzők azon állításait, miszerint a választásokat egy külföldi hatalom javára befolyásolták, bizarr módon szóról szóra ugyanazokat a válaszokat ismétli, amiket a sok chilei hangoztatott a ’70-es évek elején, amikor mi a belügyeinkbe való illegális beavatkozással vádoltuk a CIA-t. Ugyanazokat a gúnyos kifejezéseket használja, amiket akkoriban hallottunk: Ezek az állítások, mondja, „nevetségesek” és nem többek „összeesküvés-elméleteknél”, mert „nem lehet tudni”, hogy ki állt a háttérben.

Chilében mi tudtuk, hogy „ki állt a háttérben”. A Church-bizottságnak és 1976-os bátor, két párti jelentésének köszönhetően a CIA számos bűncselekményét megismerte a világ, azt a számtalan módozatot, ahogyan más országokban szétverte a demokráciát – hogy állítólag megmentse a világot a kommunizmustól.

Ez az ország, ahogy az összes többi ország is – beleértve természetesen Oroszországot is – megérdemli, hogy anélkül választhassa meg a vezetőit, hogy valaki külföldön, egy távoli szobában eldöntse a választások kimenetelét. Ez a békés egymás mellett élés és a kölcsönös tisztelet elve, ami a szabadság és az önrendelkezés sarokköve, egy olyan elv, amelyet megint kompromittáltak – csak ezúttal az Egyesült Államok az áldozat.

De hogyan állíthatjuk helyre a demokratikus folyamatba vetett hitet?

Először is egy független, átlátható és mindenre kiterjedő nyilvános vizsgálatot kell lefolytatni, hogy minden olyan számító összejátszás, amelyben amerikai állampolgárok és külföldiek vettek részt, kiderüljön, és felelősöket meg kell büntetni, legyenek azok bármilyen befolyásos személyek. A megválasztott elnöknek kellene kezdeményeznie ezt a vizsgálatot, ahelyett, hogy annak jogosságán gúnyolódna. Hatalmának legitimitása függ tőle, amit a jelentős szavazatvesztés már így is kikezdett.

De van még egy magasztosabb feladat is, amit nem a politikusoknak vagy a hírszerző ügynököknek, hanem az amerikai embereknek kell elvégezniük. Ez után a sajnálatos eset után tartósan és engesztelhetetlenül magunkba kell szállnunk, és elgondolkodni megosztott országunkról, annak értékeiről, hiedelmeiről és történelméről.

Az Egyesült Államok nem háborodhat fel jogosan amiatt, amit az állampolgáraival tettek, amíg nem tud szembenézni azzal, amit ő maga oly sokszor megtett más országok nem kevésbé tisztességes polgáraival. És határozottan el kell érnie, hogy az ilyen zsarnoki tettei ne ismétlődhessenek meg újra.

Ha valamikor ideje, hogy Amerika a tükörbe nézzen és számot vessen a tetteivel, akkor ez az idő most jött el.

Írta: Ariel Dorfman chilei-amerikai író

Forrás: Common Dreams

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

Látogatók száma

mod_vvisit_counterMa140
mod_vvisit_counterTegnap1685
mod_vvisit_counterA héten7223
mod_vvisit_counterMúlt héten12340
mod_vvisit_counterA hónapban42108
mod_vvisit_counterMúlt hónapban50180
mod_vvisit_counterÖsszesen3262435
2010. december 3. óta

logo