• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Hírek Aktuális Katasztrofális kapitalizmus és felháborodás a puccs utáni Hondurasban
Katasztrofális kapitalizmus és felháborodás a puccs utáni Hondurasban
2015. június 30. kedd, 06:26

Washington, hat évvel a puccs után, továbbra is beavatkozik Honduras belügyeibe.

2009. június 28-án, az Amerikák Iskolájában (School of Americas – SOA) képzett Romeo Vásquez Velásquez katonai puccsot hajtott végre, amely elűzte Manuel Zelaya hondurasi elnököt. A repülőgép (amelyet pálmaolaj-mágnás Miguel Facussé kölcsönzött) az Egyesült Államok Soto Canó-i katonai bázisán állt meg tankolni, mielőtt kitette volna Costa Ricában – a még mindig pizsamában lévő – Zelayát. A puccs hondurasi magyarázói és washingtoni cinkosaik ravaszul azzal indokolták meg az államcsínyt, hogy Zelaya megsértette a törvényt (többek között) azzal, hogy megpróbálta módosítani az alkotmányt, hogy az lehetővé tegye az elnök újraválasztását.

Sok minden történt a hat évvel ezelőtti végzetes nap óta. A Cablegate (az amerikai titkos diplomáciai táviratok nyilvánosságra kerülése – a szerk.) kapcsán megtudhattuk, hogy az Egyesült Államok nagykövetsége legalább 2004 óta tudta Facusséről, hogy drogkereskedő. A puccs óta Facussé legalább öt ember közvetlen meggyilkolásáért felelős (az országos televízióban ennyit ismert el, de a beismerése semmilyen vizsgálatot nem vont maga után), és valószínűleg több mint száz kistermelőéért, akik vonakodtak átengedni neki a közösen művelt földjeiket. Facussé a múlt héten hunyt el 90 éves korában, anélkül, hogy bárki is felelősségre vonta volna a bűneiért.

Hondurasi tüntetők soraikban az egykori elnökkel, Manuel Zelayával

Vásquez elnökjelöltként folytatta a 2013-as választásokon, ahol a fő ellenzéki jelölt Xiomara Castro, a korább elnök felesége volt. Mindketten alulmaradtak a puccs támogatójával, Juan Orlando Hernándezzel szemben a csalásokkal és erőszakkal övezett választáson, amelyhez – mint most már tudjuk – kiürítették a Hondurasi Társadalombiztosítási Intézet (IHSS, a bejelentett foglalkoztatáshoz kötődő egészségügyi biztosítás) kasszáját, hogy abból finanszírozzák Hernández és Nemzeti Pártja jelöltjeinek kampányát. Akárcsak Facussé, úgy Vásquez sem felelt a puccsal kapcsolatos bűneiért. Ő az Egyesült Államok által létrehozott „Igazság és Megbékélés Bizottság” védelmében részesült, amely mentességet biztosít a felelősségre vonással szemben mindazoknak, akik bűnöket követtek el a puccsok közben vagy azok védelmében.

Eközben Hillary Clinton a saját választási kampánystratégiája részeként kiemelte a saját szerepét abban, hogy megakadályozták Zelayát abban, hogy visszatérhessen a hivatalába. És ez év tavaszán a Hondurasi Kongresszus és a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az újraválasztásra vonatkozó tilalmat – ugyanazt a tilalmat, amelyet Zelaya elűzésének igazolására használtak fel (noha ő maga valójában nem is kísérelte meg megváltoztatni azt).

De amíg egyének pályaképeire koncentrálunk, addig nem tudjuk megfelelően átlátni a 2009-es hondurasi puccs máig tartó rombolását. Ahogy erről már korábban is beszéltem, a puccs fő motivációja az volt, hogy megnyissák az utat a neoliberális fosztogatás előtt. Napjaink legtöbb katasztrófájához hasonlóan a puccsért is az ember volt a felelős, és legrosszabb kapitalista katasztrófa tankönyvi példáját sikerült eljátszani.

A puccs utáni Honduras rezsimje Grover Norquist – a „Szabad Városok (ZEDE) elnökségi tagja, amely kezdeményezés az őslakosok és más hondurasi földművelők földjeiktől való erőszakos megfosztását ígéri, hogy azok helyén vállalatok irányította városokat hozzanak létre Hondurasban –, a szabadpiac evangelistájának köpönyegéből bújt elő. Norquist 2001-ben az alábbi híres gondolatmenetet ejtette meg: „Nem akarom eltörölni a kormányt. Egyszerűen csak arra a méretre szeretném lecsökkenteni, ahol be tudom vinni a fürdőszobába, és bele tudom fojtani a fürdőkádba. A puccs óta a hondurasi közszférát forráselvonásokkal és leplezetlen lopással szisztematikusan kiéheztetik (lásd az IHSS ügyét), hogy elég gyenge legyen ahhoz, hogy privatizálják.

Természetesen a hondurasi választási demokrácia kisajátítása nem ment végbe vita nélkül. Éppen ellenkezőleg, 2009. június 28-a egyúttal az elmúlt félévszázad legfontosabb hondurasi társadalmi mozgalmának – a La Resistencának – a megalakulásának napja is. Az Országos Népi Ellenállási Front (FNRP) spontán alakult meg a puccs elleni tüntetésekből, egyesítve az őshonos és paraszti szervezeteket, a diákmozgalmakat, a szakszervezeteket, a feministákat és az LMBT csoportokat, és többszázezer, korábban sehová nem tartozó hondurasit. Tagjai ellen több mint négyezer emberi jogi visszaélést dokumentáltak nemzetközi emberi jogi szervezetek a puccs utáni hónapokban, és ma is továbbra is rendszeres célpontjai kínzásoknak és gyilkosságoknak.

Az elmúlt hónapban a hondurasiak ismételten tömeges tiltakozásokban vesznek részt, de ezúttal más az üzenet, mint amit a La Resistencia képvisel. Sőt, a jórészt középosztálybeliek által szervezett los indignados (felháborodottak) fáklyás felvonulásain kifejezetten tiltják a FNRP tagjainak, hogy a saját zászlaikat vigyék (a tiltás ellen a tüntetéseken résztvevő megannyi FNRP tag harcot folytat).

A felvonulók, akik közül sokan nem ellenezték a puccsot, a korrupciót ostorozzák, és elismerésben részesülnek azért, mert ez az üzenetet a puccspárti hondurasi vállalati médiában is népszerűsítik. Hernández elnök lemondását követelik, aki jelöltként (miközben a kongresszus elnöke volt) aláírt egy 125 millió amerikai dolláros szerződést a Dimesa vállalattal, amely értelmében az IHSS felülárazottan vett sok ezer gyógyszert – ezek a pénzek a későbbiekben az ő kampánykasszájában landoltak. Egy ENSZ-által létrehozandó büntetlenség elleni nemzetközi bizottság megalakítását is követelik Hondurasban, és nem hajlandóak tárgyalni a jelenlegi korrupt adminisztrációval.

A korrupció kétségtelenül az IHSS megsemmisülésének egyik tényezője, ami, ahogyan arra egy a felháborodottakkal kapcsolatban lévő tudósokból álló csoport is rámutatott, legalább háromezer hondurasi halálához járult hozzá.

De ez nem a teljes történet.

Az FNRP-n belüli kritikusokban aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok beavatkozik a korrupcióellenes üzenetekbe, és egy működő rendszer képét festi le, amelyet „rohadt almák” korrumpáltak. Például a legerősebb hondurasi korrupcióellenes „civil szervezet” az Asociación para una Sociedad Más Justa, a Transparency International helyi szervezete. Az ASJ egy Egyesült Államok központú evangélikus keresztény szervezet projektje, az Association for a More Just Society (ASJ) pedig jelentős anyagi támogatást kap az Egyesült Államok Külügyminisztériumának Konfliktus és Stabilizációs Műveletek Irodájától. Az AJS határozottan puccs-párti álláspontot képviselt olyan partnerszervezetein keresztül, mint a Transformemos Honduras – amely a rendőrséggel partnerségben aktívan szerepet vállalt az állampolgárok erőszakos elnyomásában, és koordinálta a közoktatási szektorban a szakszervezetek elleni támadásokat – és a Revistazo, az AJS-hez köthető digitális kiadvány, amely a puccs után kirúgta a La Resistenciával kapcsolatban álló újságírókat.

Más, „korrupcióellenes” üzeneteket megfogalmazó szervezetek pénzügyi támogatást kaptak a National Democratic Institute-tól és az USAID-tól, amely az Átmeneti Kezdeményezések Irodáján keresztül világszerte egyre inkább szerepet vállal a felkelőellenes műveletekben. Az USAID finanszírozta a felkelőellenes szakember, David Kilcullen Caerus Csoportját Hondurasban (amely a Creative Associates, a kubai twitter projekt mögött álló csoport alvállalkozója). A hónap elején az Egyesült Államok Hondurasba delegált nagykövete, James Nealon (aki egyébként üzenetben támogatta a korrupcióellenes mozgalmat) azt a szerencsétlen döntést hozta, hogy a nagykövetség honlapján és a twitteren kelt ki Esdras Amado López újságíró ellen, aki azt állította, hogy az USAID támogatásai a Nemzeti Párt kampánykasszájába vándoroltak; López erre válaszképpen gyorsan posztolta az állításait alátámasztó dokumentumokat. Bár ez az ellenségeskedés nem bizonyított be cáfolhatatlanul semmit, tovább táplálta a közvélemény azon gyanúját, hogy az Egyesült Államok politikája egyáltalán nem a hondurasi demokrácia támogatását célozza.

Ahogy Washingtont terheli a felelősség a korrupciót lehetővé tévő a puccs folytonosságáért, úgy próbálja most elhatárolni a korrupciót a saját beavatkozásától és Honduras katonai megszállásától. Obama elsődleges megoldása Közép-Amerika korrupciójára – a Szövetség a Jólétért – nem kínál mást, mint ugyanazt a militarizált neoliberalizmust, amely felforgatta Hondurast.

A hondurasiaknak minden joga meg van felháborodottnak lenniük. A puccs évfordulóján ismételten az utcákra vonulnak, ahol újra tankokkal és könnygázgránátokkal kell szembenézniük. Mi, akik Hondurason kívül élünk, és támogatni akarjuk a korrupció-ellenes küzdelmüket, harcolnunk kell az Egyesült Államok által vezetett militarizált neoliberalizmus és azon puccs-kereskedők ellen, akik elkerülhetetlenné tették a hondurasi „korrupciót”.

Írta: Adrienne Pine

A cikk a teleSUR angol nyelvű oldalán jelent meg 2015. június 28-án.

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo