• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Elemzések Macri dilemmája
Macri dilemmája
2017. augusztus 31. csütörtök, 21:36

Az augusztus 13-án tartott Buenos Aires-i előválasztások gyakorlatilag döntetlen eredményt hoztak a Mauricio Macri elnök Cambiemos (Változtassunk) pártjának jelöltje és Cristina Fernández de Kirchner előző elnök és a perónisták jelenlegi vezetője között, mivel előbbi 34,19, utóbbi 34,11 százalékot szerzett.

A Washington Post megállapítása szerint az eredmények megerősítették Macrit, mivel a felmérések Fernándeztől jobb eredményt vártak. Ugyanakkor a valóság az, hogy az argentinok közel azonos mértékben oszlanak meg a két tábor között, ami sokkal nehezebbé teszi Macri számára, hogy folytassa a tervezett változtatásokat.

Az erős ellenzék korlátozza Macri mozgásterét - Fotó: COHA

Macrit azzal az ígérettel választották meg, hogy újjáépíti az országot a több mint egy évtizedes perónista vezetés után, amelyről azt állította, hogy kizsigerelte Argentínát. Fernández 2007-ben lett elnök, és arra törekedett, hogy férje, Néstor Kirchner populista irányvonalát kövesse, 2011-ben pedig újraválasztották. Kormányzata támogatta az azonos neműek házasságát legalizáló liberális politikát, valamint az exportadókat, melyek új bevételeket hoztak a kormányzat számára ahhoz, hogy növelje a támogatásokat és szélesítse a szociális szolgáltatások körét, hogy ezzel javítson a szegények helyzetén.

Ám ahogy az infláció emelkedett, és az általa csak „keselyű alapoknak” nevezett befektetési alapok blokkolták Argentína hozzáférését a nemzetközi pénzügyekhez, Fernández elvesztette támogatóinak jelentős részét. Alberto Nisman 2015 elejei nyugtalanító körülmények között bekövetkezett halála számos összeesküvés-elmélethez vezetett, melyek tovább gyengítették a helyzetét a közvéleményben.

A 2015-ös választásokon Macri Cambiemos koalíciója küzdött meg a két táborra szakadt perónistákkal szemben. Macri az infláció csökkenését, a befektetési alapok körüli zűrzavarok megoldását és a korrupció csökkentését ígérte. A választási győzelme (51 százalék 48-cal szemben) jelentős eltolódást hozott Argentína kormányzati politikájában, reményt adva az üzleti és mezőgazdasági eliteknek, miközben aggodalmat keltett a szakszervezetek és a szegények között, akik attól tartottak, hogy Macri a közszolgáltatásokat fenyegető neoliberális politikája egy, a 2001-es eseményekhez hasonló gazdasági összeomláshoz vezethet, mely veszélybe sodorhatja a közszolgáltatásokat.

Macri eltörölte a devizaárfolyam-korlátozásokat és az export-adókat, melyek növelték az exportőrök bevételét, de az infláció növekedéséhez vezettek, ami közel 40 százalékra emelkedett. Csökkentette a közalkalmazottak számát, miután az Állammodernizációs Minisztérium több ezer állami alkalmazottat bocsátott el. A gazdaság 2,2 százalékkal csökkent. Ezen politikák ellenállást váltottak ki a szakszervezetekből, ami 2016-ban és 2017-ben általános sztrájkhoz vezetett. Macri egyensúlyozni kényszerült a hosszú távú gazdasági céljai, a kormányzat gazdasági szerepének visszaszorítása illetve a gáz- és villanyár-támogatások csökkentése, valamint a növekvő munkanélküliséggel és a lakossági elégedetlenkedéssel való megküzdés között. Eddig Macri a gazdaság fellendítésére vonatkozó ígéretei a tőzsdén kívül nem valósultak meg, mely viszont szárnyal. A közvélemény felé megfogalmazott kérése, hogy adjanak több időt a politikájának, úgy tűnik, nem talál meghallgatásra, mivel az augusztusi előválasztások egy újabb jelzést adtak arról, hogy a reformjai körül fogytán van a levegő.

A szenátusi választásokat októberre tervezik, és az argentin választási törvények szerint amelyik párt többséget szerez, az két mandátumot kap, míg a második helyezett egyet. Ez azt jelenti, hogy Cristina Fernández valószínűleg szenátor lesz, amivel mentelmi jogot szerez az ellene felhozott, általa kizárólag politikai támadásnak tartott korrupciós vádakkal szemben. Miután új pártot hozott létre Állampolgári Egységfront (Frente de la Unidad Ciudadana) néven, a Buenos Aires-i előválasztásokon nem kellett megküzdenie a perónista jelölttel. Új pártja főként az őt korábban támogató Győzelmi Frontra épül, és a jelek azt mutatják, hogy Fernández elhivatott abban, hogy nem kíván eltűnni a színről, sem belekeveredni a perónista párton belüli hatalmi zűrzavarba. Ha szenátorrá választják, meg lesz rá a lehetősége, hogy szembeszálljon Macrival, és újra induljon az elnöki székért. Azonban ha nem nyeri meg nagy többséggel a választásokat, akkor nem sok esélye lesz visszatérni a 2019-es elnökválasztásokon. Mindazonáltal még mindig meglévő támogatottsága azt jelzi, hogy Macri csak nagyon szűk keretek között tudja folytatni neoliberális gazdaságpolitikáját.

Írta: James A. Baer a Council on Hemispheric Affairs vezető kutatója

Forrás: Council on Hemispheric Affairs

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo