• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Elemzések Az ecuadori választások első marxista értékelése
Az ecuadori választások első marxista értékelése
2017. február 22. szerda, 21:40

A február 19-ei ecuadori választások tesztnek bizonyultak mind Rafael Correa „állampolgári forradalmának”, mind pedig az elmúlt időszak jobboldali választási győzelmeivel és hatalomátvételével jellemzett általános latin-amerikai trend számára. Íme ezzel kapcsolatban néhány megjegyzés José Pereirától, a Lucha de Clasas Bolivia részéről. Amikor ezeket a sorokat papírra vetette, még nem dőlt el, hogy szükség lesz-e második fordulóra, vagy sem.

Lenin Moreno, az ecuadori elnök, Rafael Correa által maga helyére jelölt utódja egyértelmű többséggel győzte le az elnökválasztáson a második legtöbb szavazatot begyűjtő bankárt, Guillermo Lassót. Ugyanakkor e sorok írásakor az még nem biztos, hogy ez a győzelem elegendő ahhoz, hogy ne legyen szükség második fordulóra.

Döntő fontosságú lehet, hogy szükség lesz-e második fordulóra - Fotó: Radio Rebelde

A szavazatok 10 százalékát (1,3 milliót) kell még megszámolni, ami azt jelenti, hogy Lenin Morenónak még van esélye arra, hogy elkerülje a második fordulót. Ehhez arra van szüksége, hogy a szavazatok több mint 40 százalékát szerezze meg, és megmaradjon a több mint 10 százalékos előnye Lassóval szemben. Ebben a pillanatban Moreno a szavazatok 39,13 százalékát (3.317.788), míg Lasso 28,31 százalékát (2.400.620) szerzett.

Lasso már kijelentette, hogy feltétlenül szükség lesz a második fordulóra. Több ellenzéki jelölt is bejelentette, hogy támogatná őt. Lehetséges azonban, hogy nemcsak arról a bevett taktikáról van szó, hogy egyből csalást kiáltanak vagy hogy nyomást gyakorolnak a kormányra, ami a legjobb esetben is meggyengülve, a parlamentbeli abszolút többség nélkül lép hivatalba.

Mivel a távol maradás országos szintje elérte a 20 százalékot, a rontott és érvénytelen szavazatok aránya pedig 9 százalék volt (ez a szám is növekedést mutat 2013-hoz képest), ezek összesen egymillió szavazatot jelentenek. Ha össze lesznek számolva a külföldön élő ecuadoriak szavazatai, és az olyan nagyvárosokban, mint Guayaquil, valamint az azokban a tartományokban és vidéki területeken leadott szavazatok, ahol Rafael Correa korábban kis különbséggel győzött vagy vesztett a 2013-as választásokon, akkor Moreno még legalább 400 ezer szavazatra számíthat.

Ennek a választásnak Ecuador határain túlmutató jelentősége van. Latin-Amerika szerte arra várnak, hogy ez vajon megerősíti-e azokat a változásokat, amelyek az elmúlt időszak regionális politikai irányvonalában történtek. Ezt a változást olyan események jelképezik, mint a MUD 2015 decemberi nemzetgyűlési választási győzelme, Macri győzelme Argentínában, Kuczynski és fujimorizmus visszatérése Peruban vagy Dilma a hivatalából való sikeres elmozdítása Brazíliában. Függetlenül attól, hogy lesz-e szükség második fordulóra az ecuadori választásokon vagy sem, az már most is sok mindenről árulkodik nekünk.

Összehasonlítva Correa 2013-as győzelmével, Lenin Moreno 1,5 millióval kevesebb szavazatot kapott, miközben a szavazók száma 1,1 millióval növekedett. Ez az eredmény Correa 2009 győzelméhez hasonló, amikor még 2,8 millióval kevesebb szavazó volt. Ez azt jelenti, hogy az „állampolgári forradalom” magja többé-kevésbé egyben van. Tehát a veszteségeket nem lehet a vezetésben bekövetkezett változásra fogni.

Ellentétben a bolíviai Evo Moralesszel, aki vereséget szenvedett, amikor ezt megkísérelte, Correa nem kívánt alkotmányos reformot végrehajtani azért, hogy egy újabb elnöki ciklusért indulhasson, hogy így megakadályozza az ország további polarizációját, amikor az ország gazdasága lassulóban van. Correa mandátumának utolsó éveiben jelentősen lassult a gazdaság, amit tovább rontott a gazdaság a dollárhoz kötöttsége, amely megnehezíti a kormány számára a gazdaságba való beavatkozást vagy az állami kiadások növelését. A Világbank Ecuadorról szóló jelentése világosan összegezi az ország helyzetét, amelyet érdemes hosszan idéznünk:

„2006 és 2014 között a GDP átlagosan 4,3%-kal növekedett, amely a magas olajárnak és a jelentős külső finanszírozásnak volt köszönhető. Ennek eredményeképpen növekedtek a szociális kiadások, valamint a beruházások az ország energetikai és közlekedési szektoraiban, illetve az oktatásban. A hivatalos országadatok szerint a szegénységben élők aránya ebben az időszakban 37,6%-ról 22,5%-ra csökkent. A Gini-index 0,54-ről 0,47-re csökkent, ami azt mutatja, hogy a lakosság szegényebb része jobban profitált a növekedésből, mint más szegmensek.”

„Azonban ezeket az eredményeket veszélyezteti az a lassulás, ami az olajárak 2014 óta tartó csökkenése és az erősebb amerikai dollár miatt az ország gazdaságát sújtja. A szegénység kis mértékben nőtt, a 2014-es 22,5%-ról 2015-re 23,5%-ra, miközben a vidéki szegénység jelentősebben emelkedett 33,5%-ról 39,3%-ra.”

„Tekintve, hogy Ecuadornak nincsen önálló valutája és pénzügyi és külső eszközök korlátozottan állnak rendelkezésre, az ország nem képes a komplex gazdasági helyzetre makrogazdasági stratégiát alkalmazni. Következésképpen, az új globális kontextus a belső kereslet jelentős csökkentéséhez vezetett, különösen az állam részéről. A kormányzat arra kényszerült, hogy jelentősen csökkentse az állami beruházásokat és kiadásokat, ami az elmúlt hónapokban a külső finanszírozás növekedése nyomán megfordult.”

Lenin Moreno eredménye egyértelműen gyengébb, mint Correáé. Emiatt, ha második fordulóra kerülne sor, az a neoliberális jobboldal hatalomba történő visszatérését jelentené Ecuadorban. Ez a világban bekövetkezett változások következménye. Pontosabban az „állampolgári forradalom” válaszképtelenségének az eredménye, hogy nem volt képes éles baloldali fordulatot venni, és mozgósítani a munkásosztályt és a szegényeket a gazdaság dollarizációja és a kapitalizmus által kikényszerített megszorítások ellen.

Lasso és Viteri (az előző választáson még Lassót támogató Keresztényszociális Párt jelöltje) szavazatainak száma együttesen háromszor magasabb, mint amit 2013-ban kaptak, amikor ezek az erők még szövetségben indultak. Lasso programja klasszikus liberális: a szociális kiadások csökkentése, egymillió új munkahely létrehozása (megfelelő társadalmi védelem nélkül), valamint Correa adótörvényeinek, különösen az örökösödést és a tőkejövedelmeket érintő elemek eltörlése. Ezek a törvények kiváltották a középosztály haragját, akik felháborodtak a magasabb adóktól, valamint csalódással töltötte el a dolgozó embereket is, mivel ők ebből semmit sem profitáltak.

Mivel a piac törvényeit semmilyen komoly kihívás nem érte Ecuadorban, végül képesek voltak magukat megfogalmazni a liberális jobboldal politikáin keresztül. Amíg a világgazdasági helyzet erősen fújó szelei kedvezőek voltak, addig könnyű volt a jövedelmek újraosztásán keresztül reformpolitikát folytatni. Az objektív helyzet változása következtében fordulat következett be a latin-amerikai politikai trendekben – amellyel az úgynevezett haladó kormányok nem voltak képesek szembeszállni másként, minthogy a megállapodás és kiegyezés lehetőségét keressék az uralkodó osztályokkal, ahogyan ez történt Bolíviában és Venezuelában, a felelősségre vonást támogató pártoknál Brazíliában és a pénzügyi intézményeknél Ecuador esetében. Ennek nyomán a tömegek elvesztették a mobilitási kedvüket, amely most meglátszott a választási eredményeken is.

Ha második fordulóra kerül sor az ecuadori elnökválasztáson, akkor Guillermo Lasso programja (ami egy szociális mészárlással ér fel) ellen fogunk szavazni, de ugyanakkor szembesülve azzal, hogy az állampolgári forradalom nem képes meghaladni a saját kereteit, ki emeljük annak a szükségességét, hogy szükség van egy alternatív vezetés, valamint forradalmi politika kialakítására.

Írta: José Pereira

Forrás: Lucha de Clasas Bolivia

Fordította: Latin-Amerika Társaság

 

logo