• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Magunkról Rólunk A Latin-Amerika Társaságról
A Latin-Amerika Társaságról
2011. május 05. csütörtök, 23:12

A Latin-Amerika Társaság tulajdonképpen már közel hatéves tevékenységre tekinthet vissza, bár hivatalosan, csak tavaly, 2010 szeptemberében alakult meg. A Társaság két szervezet, a Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság és a Magyar-Kubai Szolidaritási Társaság egyesüléséből jött létre.

A Magyar – Venezuelai Szolidaritási Társaság 2006 tavaszán alakult meg azzal a céllal, hogy a venezuelai kultúrát, politikát, eseményeket ismertesse a magyar közvéleménnyel. Mivel Magyarországon – hasonlóan Európához, de főleg Kelet-Európához - vagy semmit, vagy csak rosszat mondanak a Chávez elnök vezette Venezueláról, ezért a szervezet fő vonala az ő politikájának megismertetése, és a média által eltorzított hírek megcáfolása volt. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert úgy láttuk, hogy Latin-Amerika eme komoly erőforrásokkal rendelkező, jelentős politikai súllyal bíró országában Hugo Chávez elnök vezetésével igazi forradalmi folyamatok zajlanak. Chávez, ahogyan újságunk egyik cikkében is olvasható, nemrégiben kijelentette, de a jelek szerint már korábban is ez az elképzelés állt politikája középpontjában, hogy Venezuela most igyekszik többet juttatni azoknak az állampolgárainak, akik hiányt szenvednek valamiben és korlátozni a további javakat azok számára, akiknek már mindenből van elég. Ugyanis olyan Latin-Amerikában példátlan, de a világon is ritka folyamat kezdődött el Chávez első elnöki mandátuma elején, amelynek során Venezuela a hatalmas olajbevételeit nem engedte elfolyni a multinacionális olajvállalatok számláira, hanem olyan népjóléti programokat hozott létre belőlük, amelyek a legelesettebbeknek adták meg az addig teljesen hiányzó szociális jogokat, javakat és szolgáltatásokat. Alapvető dolgokról volt szó: oktatás, egészségügyi ellátás, emberhez méltó lakókörülmények, munka, kultúra, sport. Olyan dolgok, amikhez sokszor Magyarországon is nagyon nehéz hozzáférni egy egyre növekvő társadalmi rétegeknek. Hogy erre rávilágítsunk, a szervezetünk szolidaritást vállalt Venezuelával, és igyekezett megismertetni az ott zajló eseményeket, a bolivári forradalmat a magyar emberekkel, és támogatni azt. Fontosnak tartottuk és tartjuk ma is hangsúlyozni, hogy bár Venezuela a világ másik végén van, nyilvánvalóan a körülményei teljesen mások, mégis érdemes magunkat összehasonlítani vele. Gyakori vád szokott lenni Venezuelával kapcsolatban, hogy Chávez kormányzásának bő tíz éve alatt nem sikerült felszámolni az óriási szegénységet. Persze, hogy nem, mondjuk mi. Nem lehet évszázadok nyomorát tíz-húsz év alatt megszüntetni. Csak, és szerintünk itt a lényeg, nagyon nem mindegy, hogy egy ország milyen irányba halad. Befelé a nyomorba, vagy, ha lassan is, de kifelé abból. Mi úgy látjuk, hogy Magyarország éppen egyre mélyebbre süllyed a nyomorba, a szakadék végzetesre mélyül a társadalom rétegei között, míg Venezuela nagy erőfeszítések árán, óriási anyagi ráfordításokkal igyekszik kifelé kecmeregni a kilátástalan nyomorúságból. Ott épp most próbálják leépíteni a városokat övező nyomortelepeket, nálunk ezek éppen most kezdenek kiépülni. Szerintünk ezért fontos az összehasonlítás, és a megfelelő következtetések levonása.

Annak érdekében, hogy minél színesebben, érdekesebben, lehetőségeinkhez mérten látványosan bemutassuk ezeket a folyamatokat, különböző rendezvényeket, előadásokat szervezünk ezekben a témákban. Különösen sikeres rendezvényünk volt a nagy érdeklődés mellett megtartott Venezuela konferenciánk 2008-ban a Gödör Klubban, vagy a 2009-es Venezuela Fesztivál a Tűzraktérben. Rendszeresen tartunk filmvetítéseket, legtöbbször a Kossuth Klubban, ahol a kontinensről szóló dokumentumfilmeket és játékfilmeket mutatunk be. Idén januárban például nagy sikerrel mutattuk be a kubai filmművészet legjelentősebb alkotását, Tomás Gutiérrez Alea Emlékek az elmaradottságról című filmjét, aminek apropóját a kubai forradalom győzelmének januári évfordulója szolgáltatta. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Soraya Alvarez asszony, a kubai köztársaság magyarországi nagykövete, akivel hagyományosan nagyon jó kapcsolatokat ápolunk, csakúgy, mint a Venezuela magyarországi ideiglenes ügyvivőjével, Adriana Gottberg asszonnyal is.

Nemzetközi kapcsolatokat is igyekszünk ápolni. Már a Magyar – Venezuelai Szolidaritási Társaság is volt az angliai alapítású nemzetközi szervezetnek, a Hands off Venezuelának. Ez nem változott meg a szervezet átalakulás után sem. Forrásainkhoz mérten részt veszünk nemzetközi eseményeken is. Ott voltunk 2005-ben Venezuelában a XVI. Világifjúsági és Diáktalálkozón, valamint 2008. elején rendezett Béke Világtanács Konferenciáján Caracasban.

Több filmet is kiadtunk már Magyarországon Venezuelával kapcsolatosan: Népek és küzdelem a IV. világháborúban, Venezuela felkel, Az elhallgatott forradalom, ¡No Volverán! és a Llovizando Cantos venezuelai együttes zenei CD-je és DVD-je. Mindegyik filmet a Magyar – Venezuelai Szolidaritási Társaság magyar felirattal látta el, így az esetleges nyelvi akadályok elhárulhattak a magyar közönség elől. Azért is láttuk, látjuk, fontosnak filmek kiadását, mert ezekben az alkotásokban az érdeklődők bizonyos korlátok között a saját szemükkel láthatják, hogy milyen folyamatok zajlanak Venezuelában és Latin-Amerika más országaiban.

2010 őszén arra az elhatározásra jutottunk, hogy a korábban sem csak Venezuelára korlátozódó tevékenységünkhöz igazodva a nevünket is megváltoztatjuk, illetve egy szervezetbe egyesítjük a Magyar – Kubai és a Magyar – Venezuelai Szolidaritási Társaságot. Hogy mi is indokolta ezt a lépést, aminek következtében létrejött a Latin-Amerika Társaság? Szerepet játszottak ebben belpolitikai és külpolitikai okok is. Amikor 2005-ben megalakultunk, akkor Kuba mellett csak Venezuela járt forradalmi úton. Jelenleg szerencsére már a földrész országainak többségében baloldali vezetés van, amely elutasítja az Egyesült Államok újragyarmatosítását. Bolívia, Ecuador, Brazília, Nicaragua és más államok mára csatlakoztak a kontinens haladó eszméihez. És természetesen nemcsak ők. Nem beszélhetünk kizárólag a latin-amerikai kormányokról, hiszen a nem baloldali vezetésű államokban is nagyon komoly kezdeményezések, mozgalmak, szerveződések működnek, gondoljunk csak Chiapasra, amelyeket egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni, ha a Latin-Amerika haladó erőiről beszélünk, amelyekről mára már biztosan állíthatjuk, hogy átformáltak egy földrészt. Persze világos, hogy a különböző államok és mozgalmak nem egyformán radikálisak, de bizonyos dolgokat máshogy látnak, és máshogy csinálnak, de az vitathatatlan, hogy az olyan kérdésekben, mint a földrész szuverenitásának visszaállítása, vagy a szegénység elleni küzdelem, egyetértenek. Ezt az egységet demonstrálta a 2010. szeptember 30-ai ecuadori puccskísérlet alatt mutatott magatartásuk, amikor is összezártak Rafael Correa, Ecuador törvényesen megválasztott elnöke mögött, több más tényező mellett ezzel is meghiúsítva egy olyan USA-barát illegitim bábkormány létrejöttét, mint amilyen például Kolumbiában vagy Mexikóban van. Mindezért úgy gondoltuk, hogy a nevünk, miszerint mi „csak” Venezuelával vagyunk szolidárisak, nagyon megtévesztő, és a kontinens fejleményeinek tükrében elavult is. Azzal, hogy egyesültünk, sokkal erőteljesebben tudunk foglalkozni a latin-amerikai forradalmi folyamatokkal, új barátokat, új partnereket tudunk találni a kontinens baloldali, kommunista pártjaiban.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy belpolitikailag sem lehetünk közömbösek. Amikor Latin-Amerikával foglalkozunk, egyben az európai, kelet-európai és a magyarországi helyzetről is beszélni akarunk. Amikor azt vizsgáljuk, hogy hogyan küzdenek a népek Latin-Amerikában a neoliberális politika, a kizsákmányolás stb. ellen, akkor azt is vizsgálni kívánjuk, hogy mi itt, hogyan tudnánk harcolni ezek ellen, más országokban milyen tapasztalatok vannak, és ezekből mi mit tudunk hasznosítani.

Egyik legfontosabb projektünk az Interneten havonta megjelenő Latin-Amerika folyóirat. Nagy vállalkozás volt ennek az újságnak a beindítása 2010 szeptemberében. Mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk, mert így fontos fórumot hozhattunk létre Latin-Amerika haladó mozgalmainak és eszméinek bemutatására. A 32 oldalas újság lehetővé teszi hosszabb elemző írások közlését, egy-egy téma alapos körüljárását, vélemények ütköztetését. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen mi nem szándékozunk propagandalapot szerkeszteni, hanem sokkal hasznosabbnak gondoljuk, ha gondolatébresztő, a problémafelvető és azokat nem elhallgató cikkeket jelentetünk meg, amelyek esetleg vitákat válthatnak ki, de amely viták adott esetben megoldási alternatívákat is kínálhatnak. Ugyanakkor igyekszünk nem kizárólag politikai témákat bemutatni, az újságban foglalkozunk Latin-Amerika kultúrájával, a közel- és régmúltbeli történelmével, sporttal, valamint a nemzetközi munkásmozgalom múltjával és jelenével is. Úgy gondoljuk, hogy egyrészről foglalkoznunk kell a múlttal is, hogy megérthessük a saját jelenünket, másrészről a múltról szóló meddő viták helyett a jelen korunk és a jövő problémáira és azok megoldására kell törekednünk.

A közel napi rendszerességgel frissülő, és havi többezres látogatottsággal büszkélkedő honlapunk, a www.latin-amerika.hu továbbra is rövidhíreket közöl a kontinens életéről. Ehhez képest az újság új műfaj volt. Véleményünk szerint mindkét fórum hasznos, de más műfaj. Úgy döntöttünk, hogy mi nem választunk közülük, hanem mindkettőt használjuk. Az újságunkat is ezen a weblapon tesszük közzé minden hónap elején.

Úgy véljük, hogy fontos tevékenységet végzünk azzal, hogy igyekszünk bemutatni Latin-Amerika problémáit és azokat a politikai mozgalmakat, amelyek a problémák megoldásán fáradoznak, és összehasonlítjuk ezeket Magyarország jelenlegi állapotával. Ezt lehetőségeinkhez és erőnkhöz mérten igyekszünk minél színvonalasabban végezni. Kötelességünk ez, hiszen rá kell ébresztenünk arra az embereket itt, Magyarországon, amire Latin-Amerikában már kezdenek rájönni, hogy csakis egy radikális baloldali fordulat képes megállítani azt a szegényellenes politikát, amit szerte Európában, így hazánkban is tapasztalunk, és amely politika teljességgel erkölcstelen és katasztrófa felé sodor minket.

 

logo