• Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Magunkról Rólunk Szolidaritási nyilatkozat Kubával és Venezuelával
Szolidaritási nyilatkozat Kubával és Venezuelával
2016. október 17. hétfő, 18:38

Az alábbiakban azt a szolidaritási nyilatkozatot olvashatjátok, amelyet az október 14-i szolidaritási est hazai és nemzetközi részvevői elfogadtak, és aláírásukkal támogattak.

Mi, alulírott szervezetek és magánszemélyek tiltakozunk az Egyesült Államok Kuba és Venezuela ellen folytatott beavatkozó politikája ellen.

Láthatjuk az elmúlt évekből, évtizedekből, hogy az Egyesült Államok, bár világ különféle részein a szólás- és véleményszabadság bajnokaként lép fel, nem tolerálja, ha a „hátsó udvarának” tekintett Latin-Amerikában megkérdőjelezik a hegemóniáját, és országok másfajta társadalmi, politikai berendezkedés és másfajta értékek mentén szeretnének élni.

Az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy ez a kirekesztés nem passzív, az Egyesült Államok nagyon is kézzelfogható és mindenkit érintő intézkedésekkel igyekszik ellehetetleníteni a neki nem tetsző útra lépő országokat. A Kuba elleni blokád több mint ötven éve érvényben van, és az Egyesült Államok másfél éve szankciókkal sújtja Venezuelát is.

Mindkét intézkedés alapja az, hogy az Egyesült Államok ellenségnek, illetve fenyegetésnek tartja ezeket az országokat. A blokád egyes részeit a „Kereskedés az ellenséggel” elnevezésű törvény szabályozza, a Venezuela elleni szankciókat bevezető kormányrendeletben pedig az Egyesült Államok kormánya Venezuelát „szokatlan és rendkívüli fenyegetésnek” nevezte az ország nemzetbiztonságára és külpolitikájára nézve.

Mindkét érvelés abszurd, és az Egyesült Államok képmutatását mutatja. Kuba soha nem követett el agressziót az Egyesült Államok ellen, nem úgy, mint fordítva, gondoljunk csak a disznó-öbölbeli inváziós kísérletre vagy a központilag támogatott terrorkampányra a szigetország ellen, így tehát legfeljebb ő tekintheti ellenségnek az Egyesült Államokat. Venezuela pedig nem jelent nagyobb fenyegetést az Egyesült Államokra, mint Honduras vagy Mexikó, ahol a kétségbeejtő emberi jogi állapotok előidézésében nem kis szerepet játszott az északi szomszédjuk, aki nemhogy nem segít ezeknek az állapotoknak a megszüntetésében, de támogatja is ezen országok elnyomó kormányait. Kubának és Venezuelának a „bűne” maximum csak annyi lehet, hogy vezetésükkel egy az Egyesült Államoktól függetlenebb Latin-Amerika kezdett körvonalazódni a közelmúltban, amelynek országai az amerikai imperializmus alternatíváiként tekintenek ezekre az államokra.

Az Egyesült Államok könyörtelen természetét mi sem mutatja jobban, minthogy a Kuba elleni blokádot is akkor szigorították tovább az 1990-es évek közepén, amikor Kuba a megváltozott világrendben a legsebezhetőbb volt, és a Venezuela elleni szankciókat is akkor vezették be, amikor a dél-amerikai ország gazdaságilag nehéz helyzetbe került. Ezeknek az intézkedéseknek hatását megbecsülni sem könnyű. Kubai becslések alapján a blokád eddig több mint 750 milliárd dollár kárt okozott a szigetországnak és a benne élő embereknek, és ez a szám – minthogy a blokádot máig aktívan alkalmazzák – egyre csak nő. A Venezuela elleni szankciók pedig tovább súlyosbítják a dél-amerikai ország helyzetét azzal, hogy elriasztják a lehetséges befektetőket, és ezzel megfosztják Venezuelát attól a külföldi valutától, amelyre nagy szüksége lenne. Egyértelmű mindannyiunk számára, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy a céljuk, hogy csendesen megfojtsák ezeket az országokat, hogy visszaterelhessék őket a birodalmi akolba, és mindez még ráadásul úgy tűnjön, mintha ők vallottak volna kudarcot, és alternatív berendezkedésük saját hibájukból bukott volna meg.

Az Egyesült Államokat birodalmi arroganciáját tükrözi az is, ahogyan semmibe veszi a világ véleményét és akaratát, amelyet az ENSZ-ben több mint húsz éve minden évben a Kuba elleni blokádról szóló szavazáson kinyilvánít. Ez a szavazás sok éve mindig ugyanazt az eredményt hozza, az ENSZ összes tagállama megszavazza a blokád elítéléséről szóló határozatot, csak az Egyesült Államok és vazallus állama, Izrael nem. A Venezuela elleni szankciók is egy egész kontinens tiltakozását váltották ki, ám ez sem ingatta meg elhatározásában az Egyesült Államokat. Teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy az Egyesült Államok szólamai a demokráciáról, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságáról pusztán retorikai fogások és eszközök arra, hogy azokra hivatkozva beavatkozhasson bárhol a világon, de magára nézve nem tartja kötelező érvényűeknek azokat.

Mi, alulírottak, szolidaritást vállalunk Kubával és Venezuelával az Egyesült Államok agressziójával szemben. Elismerjük Kuba és Venezuela jogát ahhoz, hogy szuverén államokként megválasszák azt a berendezkedést és életmódot, amelyet népeik boldogulása szempontjából a legjobbnak ítélnek.

Felszólítjuk az Egyesült Államok kormányát, hogy foglalkozzon inkább a saját országában lévő társadalmi problémák megoldásával, ahelyett, hogy más országokban szít ilyen problémákat.

Elutasítjuk az Egyesült Államok Kuba elleni blokádját és a Venezuela elleni szankciókat, mint a külső kényszerítő eszközöket, amelyekkel az Egyesült Államok rendszabályozni és büntetni akarja ezeket az országokat.

Követeljük ezeknek az intézkedéseknek azonnali és feltétel nélküli megszüntetését, és az általuk okozott károk megtérítését.

Szolidaritás Kubával és Venezuelával!

Budapest, 2016. október 14.

 

logo